Bordás Győző és Vujicsics Marietta szerkesztésében jelent meg az Új szellemi híd című szerb és magyar nyelvű kötet a DNK (Društvo Novosadskih Knjižara) gondozásában. A könyv 22 olyan költő versét tartalmazza, aki Újvidékhez kötődik és 22 olyan alkotóét, aki Budapesthez, Szentendréhez kötődik.
– A magyar és szerb irodalmi kapcsolatoknak többszáz éves hagyománya van, elég csak a középkori Cirill és Metód-legendákra gondolnunk. De hivatkozhanánk a XVIII-XIX. századi magyarországi szerb polgári irodalom kérdéseit megvilágító Vuk Karadžić munkássára, aki Jernej Kopitorral és Lukijan Mušickival, majd Kazinczy Ferenccel népszerűsítették a szerb hősdalokat. Székács József 1936-ban adta közre a Szerb népdalok és és hősregég című kötetét. Hivatkoztatunk még Arany – Petőfi – Zmaj kapcsolatára, vagy megemlíthetjük, hogy 1956-ban Vujicsics Sztoján és Kiss Károly kiadta a Hunyadi énekeket, majd 1957-ben ugyancsak közös munkaként a Koszovói lányka című népköltési antalógiát – áll a könyv előszavában, amely megemlíti még Danilo Kišt is, aki Ady, József Attila és Radnóti verseit fordította, valamint Fehér Ferencet és Ács Károly is, akik impozáns versfordításköteteket jelentettek meg a jugoszláv költészet legjavából. A másik oldalon pedig meg illik említeni Ivan Ivanji és Danilo Kiš 1970-ben napvilágot látott Novija mađarska lirija (Újabb magyar költészet) című antalógiáját, amelyben húsz költő, köztük Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi és Weöres Sándor versei tárulkoznak a szerb olvasók elé.
– Ma viszont úgy tűnik, hogy mindkét oldalon megcsappant a fordítási kedv, noha a vajdasági és belgrádi szerb irodalmi folyóiratokban találkozunk olyan magyar költőkkel is, akik a kötetünkben is szerepelnek. Mindenekelőtt Ágh István, Kukurelly Endre, Parti Nagy Lajos vagy Zalán Tibor nevére gondolunk. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az újvidéki, azaz vajdasági kortárs magyar költők közül szerb nyelvű kötetet kapott Domonkos István, Tolnai Ottó és Ladik Katalin – olvasható az előszóban.
Az Újvidéki Írók Egyesülete két éve indította el az Új szellemi hídak sorozatát, azzal a céllal, hogy ezen a „hídon” a költői szellem, miként az olvasók is, oda-vissza járjanak, és ezek a hidak megmaradjanak az utódaink számára is. A kötet két szerkesztője abban a reményben adja az olvasók kezébe a kötetet, hogy azok örömmel tesznek képzeletbeli sétát a két part között.
