Kedden a Párhuzamok és ütközések versenyprogram keretében a Fabricius Gábor rendezésében készült Eltörölni Frankot című magyar filmet is megtekinthettük. Az alkotás 1983-ban játszódik. Sokan szívesen emlékeznek vissza a nyolcvanas évekbeli Jugoszláviára, Szabadkától nem messze viszont ott állt a vasfüggöny, Magyarországon egészen más volt a helyzet. Az Eltörölni Frankot talán egy generációs film is, művészi megközelítésből dönget tabukat, az alkotás egy punk együttes frontemberéről szól, akinek szókimondó szövegeit provokációnak vélik és bujtogatásként élik meg a rezsim emberei, ezért borzalmas pszichiátriai módszerekkel próbálják meg úgymond belefojtani a szót.
E megrázó alkotás után, a Nyári színpadon, tíz évet ugrottunk és versenyen kívül egy egészen másmilyen filmet láthattunk. A szabad fordításban Azok a vidám kilencvenes évek 1994 nyarán játszódik. A film olasz, portugál valamint szerb koprodukcióban készült, komédiáról van szó, amely egyben Lorenzo d'Amico de Carvalho debütáló nagyjátékfilmje is, aki korábban előadásokat készített és dokumentumfilmeket rendezett. A film ismételten azért lett versenyen kívül helyezve, mert a koproducer Miroslav Mogorović, a palicsi filmfesztivál műsorigazgatója volt:
– Sok debütáló rendezővel dolgoztam már. Elsőre nem voltam elragadtatva a film ötletétől, mert nem éreztem azt, hogy nekünk itt bármilyen közünk lenne hozzá, vagy nekem bármilyen közöm lenne hozzá. Azután pedig pontosan ezért tetszett meg. Először az jutott eszembe, hogy végül is a generációmról is szól. Jobban belegondolva pedig arra jutottam, hogy azért lehet érdekes, mert azt mutatja meg, hogy nem is oly messze tőlünk, sőt egészen közel, az emberek teljesen másképp élték meg a kilencvenes éveket. Ezért is szorgalmaztam a film címében a vidám kifejezést, hogy egy kicsit erre is utaljunk – fejtette ki Miroslav Mogorović.
A filmfesztivál vendége volt Stefano Viali olasz színész is, aki azt fejtegette, hogy az alkotás erőssége az őszinteségében rejlik, és emiatt tud jól kommunikálni a nézővel, attól függetlenül, hogy valakinek tetszik-e a története vagy sem.
A fő versenyprogramban tekinthettük meg a Kristoffer Borgli rendezésében készült, szintén szabad fordításban, Elegem van magamból című norvég, svéd alkotást. A palicsi filmfesztivál vendége Kristine Kujath Thorp volt, aki egy igencsak megosztó személyiséget játszik:
– Amikor valami nincs rendben velünk, akkor az okokat leginkább a gyermekkorunkban, a múltunkban keressük. Ugyanakkor viszont sok esetben a közösségünk van ránk hatással vagy formál bennünket. Nagyon remélem, hogy nem vagyok olyan, mint a film főhőse. Amikor ezzel a karakterrel ismerkedtem, megpróbáltam megérteni, hogy valójában milyen is, közben igyekeztem elhessegetni mindenféle ellenérzésemet, lenézni sem akartam vagy ítélkezni felette. Nem volt könnyű megfejtenem azt se, hogy mikor hazudik és mikor nem. Ez is nagy kihívást jelentett. Kristoffer Borgli egy olyan rendező, akivel szeretünk úgymond elmenni az extrémbe, például igazi eséseket produkálni, igazi hányást előidézni, az elektrosokkal is kísérleteztünk, de senkinek sem ajánlom, nagyon fájdalmas – hallottuk a színésznőtől, aki a filmben maszkot is hord és az ezzel való élményeit is megosztotta az újságírókkal.
– Alapvetően egy izgő-mozgó, energikus ember vagyok, így az örökkévalóságnak tűnt hét-nyolc órát ülnöm, míg a maszkot az arcomra tették. Habár a maszkmesterek profi munkát végeztek, nem volt könnyű elviselni azt, hogy az arcomon van. Olyan érzése van benne az embernek, mintha fojtogatnák, nem lehet rendesen nyelni, mozgatni a szemet, izzadunk alatta, de nem szabad piszkálni, félelmetes érzés volt, de ezzel együtt is azt mondom, hogy izgalmas élmény – fejtette ki a színésznő.
A palicsi filmfesztiválon köszönthettük Dijana Metlić művészettörténészt is, aki Stanley Kubrickról készített könyvét a sajtótájékoztatón is bemutatták:
– Talán mondanom sem kell, hogy a huszadik század egyik legkiemelkedőbb rendezőjéről van szó. Idehaza némileg talán átsiklottunk a halála felett, hiszen 1999-ben hunyt el, amikor mi a saját problémáinkkal, a bombázásokkal voltunk elfoglalva – mondta a szerző.
Dijana Metlić arra is kitért, hogy Kubrick rengeteg archív anyagot hagyott maga mögött, amit a mai napig is digitalizálnak. Az elmondása szerint sok írás jelent meg róla, de Kubrick munkássága kimeríthetetlen és mindig aktuális lesz.
A tegnapi sajtótájékoztató után ünnepi pillanatokban lehetett részünk. A palicsi Abbázia moziban egy új terem nyílt meg, amely Mira Banjac nevét kapta meg. A megnyitón maga Mira Banjac is jelen volt, Radoslav Zelenović fesztiváligazgató társaságában. Ahogyan azt Miroslav Mogorovićtól hallhattuk, az Abbázia mozinak így két terme lesz, mint egyfajta mini multiplexnek, és a másikban is filmeket fognak vetíteni. A terem ugyan még felújítás alatt áll, de a tervek szerint akár már ősztől elkezdhet működni. Mira Banjac megtiszteltetésnek vette, hogy róla nevezték el, főleg azért, mert azt reméli, hogy sok fiatal megfordul majd itt.
