Csütörtökön este a csantavériek láthatták elsőként a Tanyaszínház idei előadását, Molière: Scapin furfangjai című vígjátékát. Az előadás sikerességét az érdeklődő tekintetek és a hangos nevetés bizonyították. A Scapin furfangjai a boldogságkeresés, a szabadság, és egyben a színház himnusza. Az adott szöveg nagyon kínálja a humort és a szórakozást, de mélyebb rétegeket is tartalmaz. A Tanyaszínház idei előadásában tizenöt színész szerepel, akik döntő többségében az Újvidéki Művészeti Akadémiának a hallgatóiból verbuválódtak, de érkezett egy színészhallgató a Kolozsvári Művészeti Egyetemről, valamint egy diákszínjátszó is a csapatba. A bemutatóról Ricz Ármin rendezővel beszélgettünk.
Fotó: Molnár Edvárd felvételei
– A Tanyaszínháznak van egy sajátságos, adott körülménye. Ez pedig a szabadtér és ez a vásári miliő, ami már 1978 óta a Tanyaszínház sajátja. Fontos volt számomra, hogy az adott szöveg egy aktuális, olyan jellegű mondanivalóval bírjon, ami most a vajdasági közönségnek, illetve a közegnek az életére rá tud kérdezni, illetve jobbítani tudja azt. Az előadás szövegén keresztül azt a központi kérdéskört fogalmaztuk meg, hogy tulajdonképpen van-e a játékosság nélküli hétköznapoknak értelme, ugyanis manapság egyre dominánsabbá válik az a fajta jelenség, hogy a karrier és a munka válik életünk legfontosabb pontjává, és ezáltal mindent ennek rendelünk alá. Véleményem szerint ez egy olyan jellegű hipnózis, amibe nagyon könnyű belefulladni. Az előadás pedig erre próbál, illetve ebből próbál felébreszteni minket, hogy a saját pulzusunkon tartsuk az ujjunkat, és minél inkább próbáljunk a folyamatra koncentrálni, ne csak a végeredményeket várjuk a saját életünkben – fogalmazott Ricz Ármin, majd hozzátette:
– A próbafolyamat körülbelül három hetet vett igénybe, ami sokkal rövidebb, mint a kőszínházi folyamatokban megszokott periódus, azonban a Tanyaszínházban ez mindig elég tud lenni. Pontosan abból kifolyólag, hogy a Tanyaszínházban nem tartjuk ezt a standard 10-től 2-ig, 6-tól 10-ig terjedő próbarendet, hanem az együttélésből kifolyólag tulajdonképpen a nap minden egyes órája és perce az előadás készítésének a jegyében zajlik. A Tanyaszínház azért fontos, hogy olyan közösségeknek, illetve olyan közönségnek juttassa el a színházat, ahova év közben nem jut el a kőszínház. Ugyanakkor van ebben a művésztársadalomnak egy mentsvára is, hogy minden évben csak az alkotásnak szenteli ezt a három hetet, és rengeteg kompromisszumot, rengeteg fáradtságot legyűrve, akár 40 fokban vándorol Vajdaságon át. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon kemény út, de mégis egy olyan jellegű üzemanyagot ad az embernek, ami aztán az egész évre, illetve egész életen át meghatározó élmény – fogalmazott a rendező.
Az előadásban Dudás Dániel Géronte, az egyik apa szerepébe bújt: – Nekem ez egy nagyon érdekes szerep, mert apát még sosem játszottam és a 24. életévemben nem is számítottam arra, hogy majd kapok egy ilyen szerepet, ahol tulajdonképpen az apai szeretetet próbáltam egy kicsit gyakorolni. Én valahogy jobban szeretek a Tanyaszínház közönsége előtt játszani, ugyanis érzem, hogy élnek, érzem, hogy itt vannak és reagálnak, ami egy közvetlenebb viszonyt eredményez – mondta Dudás Dániel.
