A nyár kellős közepén, július 30-án Szenttamáson járt a Tanyaszínház. Az iskolaudvarban bemutatott Moliére-darabra igen sok, a környező településekről érkezett néző is kíváncsi volt. Az idei előadás két szereplőjét délután, a színpad állítása előtt sikerült mikrofonhoz kérni.
A csókai Szabó Regina (az előadásban: Zerbinette), az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves hallgatója elmondta, a színésztársakkal és Ricz Ármin rendezővel június 26-án vonultak ki Kavillóra.
A riportalanyok: Szabó Regina (balról) és Pánczél Kata (Fotó: Paraczky László)
− Mondhatom, hogy szerencsénk volt az idővel, hiszen csaknem egy hónapig készülhettünk a produkcióra, ami Molière: Scapin furfangjai című vígjátéka. A kiváló komédiát egyébként sok mozgásos elemmel dúsítottuk. Június 26-a előtt találkoztuk egy gyors olvasópróbára, ahol kiosztásra kerültek a szerepek, majd pár napos olvasópróba után kint voltunk az udvar végében álló színpadon. A tanyán minden a megszokott kerékvágásban folyt, próbák, takarítás, főzés stb. azzal, hogy idéntől bevezettük a reggeli tornát és kissé átütemeztük a dolgok menetét – sorolta mosolyogva a fiatal színész.
A kérdésre, hogy a torna miért fontos és miért van rá szükség, Regina elmagyarázta, hogy nem súlyemelésről van szó, hanem a fizikai kondíció megtartásáról – ugyanis a darab a színpadi beszélés mellett igen intenzív mozgást és fizikai erőnlétet követel minden egyes színésztől, a kettő együtt pedig igen kimeríti a szereplőt. Mindennap más-más formában edzettek, más tartotta az edzéseket, amelyek keretében az aerobiktól kezdve a futásig a reggeli torna több formáját is kipróbálták.
− Reggelente emellett félórás beszélgetést/megbeszélést tartottunk, amit 10 órától délután 2-ig a próba követett. Utána ebédszünet, majd este 6-tól tízig, sőt néha a késő éjszakába nyúló órákig folytattuk a próbákat. Oláh Tamás dramaturg, és Ármin, a rendezőnk kicsit átrendezték, vagy inkább átgyúrták a szöveget, hogy a színpadon minden egyes rész eljátszható és érthető legyen. Amúgy kicsit nehéz memorizálni a szöveget, mert vannak benne kacifántos mondatok, de gondolom, hogy a nézőnek, mint hallgatónak, befogadónak teljesen egyértelmű, hogy miről van szó, mik a szándékok, üzenetek, célok. Közben mindent többször is átbeszéltünk, hogy a folyamat világos legyen mindenki számára, és úgy gondolom, hogy az egész előadás egy teljesen letisztult folyamat – fogalmazott Szabó Regina.
Villanások a vajdasági vándorszínház idei szenttamási bemutatójáról (Fotó: Paraczky László)
Hozzátette, a darabban tizenöt színész szerepel, döntő többségében az Újvidéki Művészeti Akadémiának a hallgatói, mellettük itt van még Pánczél Kata, a Kolozsvári Művészeti Egyetem színészhallgatója, valamint egy diákszínjátszó is, aki az akadémiára szeretne iratkozni.
− Kolozsváron élek, ott járok egyetemre. Nálunk más a felsőoktatási rendszer, ugyanis az alapképzés hároméves, a mesterképzés pedig plusz kettő. Én jelenleg az első évi mesterképzést fejeztem be, ősztől pedig „végzős" leszek. Az egyetemen az utóbbi fél évben is sokat tárgyaltuk a vajdasági színjátszást, sokat beszéltünk róla. Hogy kerültem ide? Tavaly óta folyamatosan követjük a Tanyaszínházat, írtam nekik e-mailt, hogy nagyon szívesen részt vennék a munkában, mire visszaírtak, hogy várnak. És jöttem – mondta mosolyogva Pánczél Kata vendégszínész.
A benyomásokról szólva hangsúlyozta, számára ez egy teljesen ismeretlen világ, hiszen odahaza nincs ilyesmi:
− Nekem olyanok a tapasztalataim, hogy nálunk egy színtársulat − még ha független is − a mindennapokban nem engedheti meg magának azt, hogy kiköltözzön valahova próbafolyamat alatt, ahol csak a színészek meg az alkotó csapat érintkezhet egymással. Ismeretlen volt számomra mindezt megtapasztalni és beleszokni ebbe az itt teljesen természetesnek számító közegbe. A turné pedig egy újabb „másik világ", amibe belecsöppentem. Csodálatos élmény, hogy hogyan vegyülnek a számomra ismeretlen országban az új hatások a színházzal, miközben nagyon szép színek keletkeznek – mutatott rá a kolozsvári színész.
A Tanyaszínház idei turnéja augusztus 15-én Péterrévén zárul.
