A Szabadkai Népszínház a drámapályázatára az idén öt pályamű érkezett be. A háromtagú bírálóbizottságnak nem volt könnyű dönteni, ugyanis mindegyik színmű kimagaslóan jó volt. Ám végül a választás Nagy Karina (H)Arckönyv, valamint Hernyák Zsóka Illetékesek című drámájára esett.
A délvidéki magyar színjátszás napja alkalmából megszervezett rendezvénysorozat részeként csütörtök este zajlott A Kortárs Vajdasági Magyar Szerzők Felolvasószínháza, amelyen a két drámát bemutatták. Nagy Karina darabját Ricz Ármin rendezte, Hernyák Zsókáét pedig Puskás Zoltán. Az előadást egy kerekasztal-beszélgetés követett, ahol a nézők megoszthatták élményeiket, illetve kifejthették véleményüket.
A magyarországi születésű, Vajdaságban élő Nagy Karina figyelemre méltó és izgalmas drámája jelenkori, aktuális témát mutatott be a Facebook világán keresztül:
– Én azt a színházat szeretem, ami a mára reagál. A Facebook, valamint az egész online tér nagyon a mi jelenünk, nagyon a mi közegünk – hangsúlyozta a szerző. Mint mondta, a pandémia mindenkit nagyon meggyötört, a bezártság, a magatehetetlenség azt vonta maga után, hogy online, az internet világában éljünk, és arra lett figyelmes, hogy voltaképpen elszabadult a pokol. A cím tulajdonképpen a Facebookra utal, mint Arckönyvre.
– Kapott az emberiség egy olyan eszközt a kezébe, amire eddig még nem volt példa, és ezzel nem tudnak bánni – mondta Karina. Hozzátette: fénykép nélkül, a bátrabbak fényképpel, magukat felvállalva véleményeznek olyan bejegyzések, illetve témák alatt, amihez lehet nincs is meg a kellő tájékozottságuk, mégis kíméletlenül, lelkiismeret furdalás nélkül öntik mondatokba a sokszor csupán frusztrációjukból fakadó nézeteiket, álláspontjaikat, melyből később kommentár özön és heves vitahelyzet, sőt összetűzés alakul ki. Mint hozzáfűzte: nagyon izgalmas volt számára végignézni az előadást, viszont még jobban várta a kerekasztal-beszélgetést, ahol részletesen átbeszélhették a közönséggel együtt a meglátásaikat, észrevételüket.
A zentai születésű Hernyák Zsóka műve egy vonaton történő utazásról szólt, annak kényelmetlenségéről, a várakozásról, a magatehetetlenségről, mindezt vegyítve egy kis humorral. – Gondolkodtam, hogy mi lehetne egy olyan közeg, egy olyan tér (általában én terekben gondolkodok), ahol megnyilvánulhatna bármi, és amikor kitaláltam, hogy mi legyen ez a tér, onnantól kezdve már futótűzként áramlottak a gondolatok.
Kiemelte, hogy a címen nagyon sokat gondolkodott, és végezetül az Illetékesek mellett döntött. – Igyekszem feltalálni magam, próbálok írni. Eddig prózával foglalkoztam, drámát a közelmúltban kezdtem el papírra vetni, és ez elégedettséggel tölt el. – mondta Hernyák Zsóka.
Azt is elmesélte, hogy öröm volt látni a produkciót, hiszen ez egy óriási lehetőség egy kezdő drámaszerzőnek, hogy színészekkel előadva, rendezésben láthatja művét.
