Negyven évvel ezelőtt mutatták be régiónk egyik legsikeresebb rockoperáját, a Zöld hajú lányt. Ehhez kötődően egy visszaemlékező műsor lesz holnap, pénteken, a Jadran színpadon 19.30-kor.
A műsor két részből áll. Először az előadás vetítésére kerül sor, utána egy rövid válogatásra, ugyancsak felvételről, az öt évvel ezelőtti emlékkoncertről, amikor is az Újvidéki Művészeti Akadémia akkori másod- és negyedéves színésznövendékei léptek fel (a koreográfus Táborosi Margaréta volt), ezután pedig a jelenlegi harmadévesek – Ágyas Ádám, Dupák Fanni, Hodik Annabella, Kőműves Csaba Bence, Mezei Gresák Lea, Szabó Regina, Varga Benjámin – adnak elő néhány dalt, a koreográfus pedig ezúttal Crnkovity Gabriella. A műsorban Gordana Vidaković is fellép, aki szerbül fog énekelni. Közben beszélgetésekre és szólóprodukcióra is sor kerül, az eredeti szereplők közül jelen lesz Jónás Gabriella, Nomád Földi László, Kotroba Júlia és Terék Júlia, valamint Vicsek Károly rendező és Lengyel Gábor zeneszerző is. A beszélgetést Szabó Hangya Teréz vezeti.
A visszaemlékezés kapcsán, régi és újabb élményeiről, Jónás Gabriellát, a címszereplőt kérdeztük:
– Negyven évvel ezelőtt október elején volt a bemutató. Gobby Fehér Gyula akkoriban azért írta meg ezt a darabot, mert Európában a drogprobléma, mint jelenség, sajnos egyre nagyobb méreteket öltött. Ez felcsigázta Vicsek Károly és Lengyel Gábor érdeklődését, akik úgy gondolták, hogy foglalkozni kellene ezzel a témával, figyelmeztetni erre a problémára. Ez olyan jól sikerült, hogy egész Jugoszlávia területén elismerő kritikákat írtak a produkcióról, dicsérték a témaválasztást, a zenéjét, a rendezőt, a színészek munkáját. Ez egy ütős előadás volt, előfordult az is, hogy sportcsarnokokban játszottuk, akár két-három ezer néző előtt is. Ami a szerepemet illeti, huszonkilenc éves voltam akkoriban, épp csak hallottam a drogokról, mégis tudtam honnan meríteni. Néhány évvel korábban, Budapesten szanatóriumba kerültem egészségügyi okokból, a szomszédos szobában pedig egy fiatal lány tartózkodott, akinél láthattam az elvonási tüneteket. Sajnáltam, vele együtt szenvedtem, de a színész mindig nyitott szemmel jár. Az ő esete sokat segített a szerep megformálásánál. Ha viszont most lennék fiatal és megkapnám ezt a szerepet, másképp játszanám el. Nem a karakter elveszettségét, lágyságát tenném előtérbe, inkább azt a fajta romlottságot, ellenállást a szülőkkel, a közeggel szemben, ami ma már nyilvánvalóbb és érthetőbb – fejtette ki a lapunknak Jónás Gabriella, akinek elmondása szerint a Zöld hajú lány a játszása után még évtizedekig kísérte.
– Kétezerben Egerben játszottam, útközben pedig a kelebiai határon betértem egy free shopba. A pénztárnál egy tőlem fiatalabb ember volt, aki nagyon méregetett. Arra gondoltam, talán azt hiszi, elloptam valamit. Egyszer csak szerbül rákérdezett, hogy én lennék a Zöld hajú lány? Miután rábólintottam, az mondta, minden szabadkai előadást látott, és amikor a közelben léptünk fel, oda is elutazott és megnézte. A rockoperának úgymond egy látogatói törzsmagja is kialakult, fiatalokból állt, akik buszokkal jöttek utánunk, bárhol is játszottunk – emlékezett vissza a színésznő.
Vicsek Károly, az előadás rendezője arra tért ki, hogy nagy eseménynek számított a Zöld hajú lány bemutatása, egész Jugoszláviában.
– Bejárta az országot, egyebek között szarajevói és eszéki fesztiválokra is elhívták. Mindenütt telt ház előtt játszottuk, a nagy érdeklődésre való tekintettel, általában kétszer egymás utáni napon. Az előadás rekordnézettséget produkált. Ennyi év után is méltán lehetünk büszkék a sikerére. Márpedig akkoriban a színházaknak nem volt fejlett technikája, ami most már magától értetődik, a mi rendelkezésünkre is csak egy gyengébb erősítő és néhány reflektor állt. Szerintem nagy teljesítmény az, hogy olyan körülmények között egy ilyen nagy volumenű rockoperát tudtunk színpadra vinni, amit azután oly nagy sikerrel játszottunk. Erre szeretnénk emlékezni és emlékeztetni arra, hogy márpedig ez volt az első magyar rockopera. Ez egy jó alkalom lesz mérlegelni azt is, hogy akkor hol voltunk, hol vagyunk most és merre tartunk. Öröm a számunkra, hogy a régi nézőkkel feleleveníthetjük az előadást, az újaknak pedig megmutathatjuk. Nyilván a televíziós felvétel is kezdetleges technikával készült, négy kamerával, és nem voltak semmilyen látványt fokozó effektusaink sem. A digitalizáció akkor még nem sehol sem tartott. Viszont ennek ellenére is sikerült egy korrektnek mondható felvélt készíteni, a vágyunk ugyanis az volt, hogy összehozzuk a színházat, a zenével, ezt pedig átültessük televízióra és hanglemezre. A lemez is megjelent, az is annyira keresett lett, hogy utána még nyomtak belőle. A korabeli jugoszláv sajtóorgánumokban is elismerően írtak az előadásról és a zenéjéről is. Úgy gondolom, hogy van mire visszaemlékeznünk és ez akár ösztönzően is tud hatni a színházszférában tevékenykedő mai fiatalokra, akik szeretnének a régiből merítve, valami újat megvalósítani. Ez az előadás is bizonyítéka annak, hogy lehetséges magyarul létrehozni valamit, amire mások is kíváncsiak, amit a többségi nemzet is ünnepel, és a régióban levő más nemzetek is – hallottuk a rendezőtől.
Az előadás zenéje annyira népszerű lett, hogy úgymond külön életet kezdett élni, hanglemezen jelent meg, a dalokat pedig sokat játszották a rádiók. Lengyel Gábort erről is kérdeztünk.
– Sokan dicsérték az előadás zenéjét. Akkortájt Szarajevóban éltem, és ott rögtön felajánlották, hogy kiadják lemezen, méghozzá eredetileg magyar nyelven. Ez számomra is nagy meglepetés volt. A lemeznek két kiadása lett, elégedettek vagyunk az eladással, a dalokat a rádióban is lehetett hallani. Negyven év rengeteg idő, szinte hihetetlen, hogy ennyi év telt el. Abban az időben a Zöld hajú lány nagy attrakció volt. Óriási nézettséget produkált, szerintem azóta se volt annyi. Egy év alatt mintegy hetvenezren tekintették meg, nemcsak Szabadkán, hanem mindenfelé Jugoszláviában. Sok minden történt azóta. Amikor újra megnéztem és meghallgattam, arra gondoltam, hogy de jó lenne ismét elkészíteni, akár Magyarországon. Igaz, korábban is eszembe jutott, hogy fel lehetne újítani, megváltoztatni, új rendezővel, új szereplőkkel, élni az új technológiával, a multimédiás megoldásokkal, új hangszerelésben hozni a dalokat, de akikkel itt a mit térségünkön erről beszéltem, nem voltak érdekeltek, mert régimódinak tartják a rock operát, a musicalt. Holott például Magyarországon, szinte hónapokkal előbb kell jegyet foglalni a nagy zenés előadásokra. Ha már a felújításra nem került sor, arra gondoltam, hogy jó lenne legalább megemlékezni a Zöld hajú lányról. A műsor folyamán azt is bemutatjuk, illetve abba is betekintést adunk, részleteiben, inkább performance-ként, hogy ez a rockopera milyen módon kelne ma életre. A legjobbak énekelnének, ez akkoriban is úgy volt. Örülök, hogy az embereknek még mindig tetszik a Zöld hajú lány. A megemlékező műsor iránt is sok az érdeklődő, sajnálom, hogy csak egyszeri alkalom lesz. Sajnos, nem az új színházépületben tartják meg. Jó lett volna, ha mostanra megnyílik, de ez nem jött össze. A műsort Szabadka Város támogatja. Megtartására a járványügyi előírásokkal összhangban kerülhet sor – mondta Lengyel Gábor.
