Horvátország, Ukrajna, Németország, Lengyelország, Erdély, Magyarország, természetesen Vajdaság és még számos helyszín, ahol eddig fellépett a csantavéri Mendicus Művészeti Központ Tamburazenekara. A történet úgy indult, hogy 1995-ben volt egy csantavéri társaság, amelynek az az ötlete támadt, hogy egy csapatot alkotva színre visz egy színdarabot. A rengeteg próbát egy sikeres bemutató koronázta meg, és elhatározták, hogy alakítanak egy egyesületet, így született meg az év őszén a Mendicus Művészeti Központ, amelyhez csatlakozott a tamburazenekar, illetve a néptánccsoport is. A Mendicus 1996-ban szervezte meg a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók első Találkozóját. A tamburazenekar tagjai 1998-ban „elengedték egymás kezét”, azonban Vörös Róbert elszántságával és megingathatatlanságával úgy döntött, hogy ő mégiscsak folytatná, és szívesen átadná a tudását is. Érdemes megemlíteni róla, hogy már 1984-ban elkötelezte magát a zenélés mellett és folytatja is egészen napjainkig, immár 37 éve. A zenélés iránti szeretete, kötődése és állhatatossága térítette arra az útra, hogy oktassa a tamburazene iránt érdeklődőket. Kezdetben huszonöt tanuló szavazott neki bizalmat, majd kétévnyi szorgalmas munka után került sor az első fellépésükre a 2000-ben megszervezett Durindó és Gyöngyösbokréta fesztiválon, amit követett a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedő.
Vörös Róbert 2005-ben vette át az egyesület vezetését, majd elkezdett pályázatokat írni, melyeknek köszönhetően sikerült az egyesületet felfejleszteni. – 2004-től egészen 2013-ig a 8 tagú társaság egy nagyon jó kis összeszokott csapat volt, akikre mindig számíthattam – említette meg beszélgetőtársunk, majd hozzátette: – A csonoplyai tánccsoporttól 2010-ben kaptunk egy felkérést, hogy legyünk a kísérő zenekara Horvátországban. Szoros baráti kötelék alakult ki közöttünk, így a rá következő évben újból kísérőik lettünk a mohácsi busójáráson, majd szintén Magyarországon a Külhoni Magyarok Ifjúsági Találkozóján. Ezt követően kezdtem kiépíteni a kapcsolatokat, s innentől vette kezdetét az igazi pályafutásunk. Mérföldkő volt, amikor 2011-ben létrehoztuk a Tamburazenekarok Találkozóját Szárazfa Lelke elnevezéssel, mely egy igazán érdekes színfoltja Csantavérnek. Majd 2012-ben megnyertük a Vass Lajos Nagydíjat. Egyre sokasodott a fellépéseink száma. A horvátországi Pélmonostor Talicska Néptáncegyüttesének öt évig voltunk a kísérő tamburazenekara. Az ő meghívásukra jutottunk el Magyarországra, Erdélybe, Bosznia-Hercegovinába és Montenegróba is. A tamburán amit el lehet és el illik játszani, mi mindent megtanultunk. Fejlesztettük magunkat, időt szántunk rá, kitartók voltunk. A zenélés az elején még csak szórakozás volt, azonban most már elhivatottság. Amíg a kezem-lábam bírom mozgatni, addig muzsikálni fogok, és gondolom, hogy ha már eddig eljutottunk, ezt nem szabad abbahagyni, ezt folytatni és fokozni kell – hallottuk Vörös Róberttól. A 15 tagból álló Mendicus Ifjú Tamburazenekar 2018-ban alakult meg. A fiatalok nagyon szép eredményeket értek el nemcsak itthon, hanem Magyarországon is – emelte ki beszélgetőtársunk.
– Heti kétszer próbálunk, de van, hogy hétvégén is. A gyerekek nagyon tanulékonyak és fogékonyak. Ők fogják tovább vinni azt, amit én elkezdtem – jegyezte meg Vörös Róbert. A Mendicus tamburazenekarának idén augusztusban jelent meg két lemeze, ennek felvételezésére tavaly szeptember óta készültek. – E két lemeznek az volt az apropója, hogy mutassunk egy utat, egy célt, hogy a gyerekek is lássák, érezzék azt, hogy miért is járunk próbálni, hogy kezükben is tarthassák a munkájuk gyümölcsét, tehát a tamburazenekar eddig öt kiadott lemezt mondhat magáénak. Négy lemezzel büszkélkedhet a nagy zenekar, első lemezükkel pedig az ifjú zenekar, ezek létrejöttéhez pedig nagyban hozzájárult Vörös Csongor, akinek a stúdiójában sikerült felvenni a zenéket. Fáradhatatlan munkájáért nagy köszönet illeti – hangsúlyozta a Mendicus vezetője, és szólt arról is, hogy a legmeghatározóbb alkalom az eddigi hosszú évek során talán az volt, amikor Csantavér adott otthont a Durindónak és Gyöngyösbokrétának, ekkor sikerült ugyanis újra összekovácsolni a régi nagy csapatot (akikkel kezdte a pályafutását) a jelenlegi csapatával, s így léptek színpadra. Ez a rendezvény áll a legközelebb a szívéhez, annak ellenére, hogy milyen sok díjjal büszkélkednek, például Lengyelországban tíz ország 28 fellépője közül a horvátországi Talicska Néptáncegyüttest kísérve első helyezéssel tértek haza. Vörös Róbert megemlítette azt is, hogy ír egy könyvet arról, hogyan kezdte a pályafutását, hogyan alakult a zenekar élete az évek folyamán. – A kezdetektől fogva pontosan vezettem a fellépéseinket, melyekhez mindig fűztem egy apró kis történetet. Igazi gyűjtögető vagyok, minden színpadra lépés után kerestem az újságcikkeket, képeket, videókat, és mindent leírtam, amire visszaemlékeztem. Szeretném, ha ebben a könyvben minden benne lenne.
Vörös Róbert, a Mendicus Művészeti Központ elnöke, tamburazenekar-vezető, művelődésszervező elhivatott munkásságáért 2018-ban megkapta a VMMSZ Plakett Díját, 2020-ban pedig az Ex Libris Díjat. A tamburazenekarok IX. Szárazfa Lelke elnevezésű találkozójára a hétvégén, szombaton kerül sor 12 órai kezdettel a Csantavéri Színházban. Az idén 15 csoport színesíti majd a repertoárt. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak.
