Egy kiváló ötlet remek megvalósítása. Ennek lehettünk szemtanúi szombaton estefelé Szabadkán, az egykori Solid cipőgyár ezer négyzetméteres termében, ahol a SolidGrad és a Topolyai Művészettelep példaértékű összefogásával, Új szintézis címmel harminckét alkotó állított ki, a Vajdasági Magyar Képzőművészet Napja alkalmából. A kiállítók: Bicskei Anikó, Raffai Ingrid, Vass Szabolcs, Varga Valentin, Mucsi Somorai Renáta, D Nagy Kornélia, Gubik Korina, Miroslav Jovančić, Munjin Andrea, Munjin Diana, Stefan Preradović, Sütő Anna, Újházi Adrienn, Pesti Emma, Szalma Zsóka, Sagmaister P. Laura, Nagyabonyi Dávid, Lak Róbert, Kiss Natália, Bolyos Szenti Lilla, Torok Melinda, Maurits Ferenc, Lódi Gábor, Utcai Dávid, Sinkovics Ede, Törteli Réka, Lázár Tibor, Zsáki István, Csernik Attila, Benke Szabó Róbert, Pančić Krisztián és Klájó Adrián. A sokszínű tárlat, amelyen egyebek közt festmények, kollázsok, installációk láthatók, december 17-ig látogatható.
Klájó Adrián megnyitja a kiállítást (Fotó: Lukács Melinda)
A kiállítást Klájó Adrián képzőművész, kurátor nyitotta meg:
– A tárlatunkkal Ács Józsefre emlékezünk. Az alkotóra, aki nemcsak képzőművész, hanem valóságos intézmény volt. Ezek az idén elhunyt Bela Duranci művészettörténész szavai, amelyek az Ács József-ajándékgyűjtemény megnyitóján hangoztak el Topolyán 2009-ben. 2014-ben Ács József születésének századik évfordulójáról emlékeztünk meg, és ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy november 14-e, a sokoldalú művész születésnapja, legyen egyben a Vajdasági Magyar Képzőművészet Napja is. Attól kezdve minden évben nagyszabású csoportos kiállításokra kerül sor ekkortájt, e jeles dátum alkalmából. Ács József a vajdasági művészeti színtér megkerülhetetlen alakja, egyebek közt a Topolyai Művészettelep alapítója is, a hetvenes években pedig ún. kis szintézis néven egy törekvést indítványozott, amit a városi elöljárók elé is terjesztettek. A politikum akkor fogékonynak mutatkozott a kezdeményezés iránt, még a város alapszabályába is bekerült a kitétel, miszerint középületet csak képző-, vagy iparművészeti alkotással nemesítve lehet építeni a jövőben. Ahogyan azt Bela Duranci mondta: beindult a „kis szintézis”, nem galériája lett a városnak, hanem maga a város vált galériává. Ennek a programnak köszönhetően freskókkal, kerámiakompozíciókkal és szabadtéri szobrokkal díszítették az iskolákat, egészségházakat, könyvtárakat, összekapcsolva így a művészetet a környezettel. Ez megegyezik a szecesszió idejéből származó elvvel, amikor arra törekedtek, hogy létrejöjjön a művészet, a munka és az élet egysége – hallottuk Klájó Adriántól, aki azt is kifejtette, hogy a „kis szintézis” ihletésével született meg az Új szintézis.
Az Új szintézis tárlaton az egykori cipőgyárban (Fotó: Lukács Melinda)
– A különbség közöttük az, hogy ez a megmozdulás nem a város külső arculatára irányul, hanem egy belső, nem szokványos galériatérre, amivel a városnak szeretnénk egy új kiállítóhelyet adni. Ami pedig mindenképpen közös, az a magasztos egység megteremtésének igénye, a művészet, a munka és az élet között. Rendhagyó eseménynek lehetünk szemtanúi, hiszen első ízben költözött be képzőművészet az egykori Solid cipőgyár ezer négyzetméteres termébe. Mindez két egyesület, a SolidGrad és Topolyai Művésztelep összefogásával jött létre. A kiállított alkotások javát a művésztelep gyűjteménye képezi, ehhez csatolódtak az idei alkotótelep munkái, valamint környékbeli művészek alkotásai. Harminckét képzőművész munkája alkot egy új szintézist, elénk tárva egy összképet, amely bemutatja, hogy hol tart most a vajdasági magyar képzőművészet – mondta Klájó Adrián.
