Az idén ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját a szabadkai EmArt Képzőművészeti Műhely, mely igazán eseménydús és mozgalmas éveket tudhat maga mögött, megszámlálhatatlan díjjal, tárlattal és utazással. A műhely diákjai és az innen kikerülő rajzok számos elismerésben részesültek a különböző hazai és nemzetközi pályázatokon, mondhatni a világ szinte minden pontjáról. Az EmArt Képzőművészeti Műhely megálmodója és útjára indítója Grubanov Martinek Emília nevéhez fűződik, aki egyben a szabadkai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola tanítónénije is immár húsz éve.
A szabadkai EmArt Műhely története egészen 2002 februárjáig nyúlik vissza. Ezen évek eseményeiről és az elindulásról Emília mesélt a lapunknak.
– Húsz évvel ezelőtt teljesült egy nagy álmom. Eleinte az Ivo Lola Ribar Általános Iskola (mostani Széchenyi István) tanítónője voltam, az egyik tanítványom szülei pedig nyomdát üzemeltettek. Valójában már akkoriban azon gondolkodtam, hogy jó lenne iskolán kívül is foglalkozni azokkal a gyerekekkel, akik szeretik a képzőművészetet. Majd átkerültem a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolába, nemsokára rá pedig Szaghmeiszter Zoltán felkeresett a képzőművészeti műhely megnyitásának ötletével, így 2002 februárjában megalakult a Studio Bravo képzőművészeti csoport, mivel a Studio Bravo nevű magánnyomdában tartottuk a foglalkozásokat. Örültem, hogy iskolán kívül is azzal foglalkozhatok, ami nagyon érdekel – emelte ki beszélgetőtársunk. Hat év után más helyre költöztek, nevüket pedig EmArt-ra változtatták. A foglalkozások tizenkét gyerekkel indultak, mára már hatvan taggal büszkélkedhetnek. A diákok heti egy alkalommal, szombatonként vesznek részt egy másfél órás foglalkozáson. A műhely legfiatalabb tagja öt és fél éves, a legidősebb pedig tizenhét. Habár nyelvileg és korban is különböző csoportokról van szó, ez sosem okozott problémát.
Beszélgetőtársunk elmondta, hogyan is zajlik náluk egy foglalkozás. A munka elején az aznapi téma körbejárása, ráhangolódása történik, és egy próba papír segítségével a tanulók felvázolhatják az ötleteiket.
– A csoporton belül minden gyerek individuálisan dolgozik. Minden alkalommal újabbnál újabb témákat szoktam javasolni. A hosszú évekre visszanyúló munkásságomból, tapasztalatomból kifolyólag már tudom, milyen pályázatok várhatók, amelyek rendszeresen, minden évben megjelennek. Ezekre mindig tervszerűen készülünk. A tanulóknak felkínálom a különböző témaköröket, majd ők kiválasztják azt, ami a legközelebb áll a szívükhöz, és ami természetesen a legmegfelelőbb számukra. Ugyanakkor technikai ötleteket is ajánlok, ezáltal a diákoknak szabad kezet adok a választás terén. A kicsikkel általában vegyes technikákkal dolgozunk, a nagyobbakkal egyebek közt a linómetszetet és a hidegtű technikát alkalmazom – tette hozzá Grubanov Martinek Emília.
–Nekem nem célom a saját ötletem megvalósítása a gyerekekkel. Ennél sokkal fontosabb belelátnom a diákok fantáziavilágába. Számomra kiemelkedő fontosságú, hogy felszínre hozzam a képzelőerejüket. Azon túl, hogy a pályázatokon való részvétel is lényeges eleme a munkánknak, nagyon jelentős és elengedhetetlen a különböző technikák megismertetése, valamint a gyerek saját gondolatainak papírra vetése. Igyekszem minél nagyobb alkotói szabadságot adni – hangsúlyozta az EmArt vezetője.
– Sok szép eredményünk van, amelyeket nehéz lenne felsorolni. Az érmeink olyan rangos nemzetközi versenyekről érkeztek, amelyekre több ezer munka fut be. Ezeken arany minősítést kapni nagy dolog. Az EmArt képzőművészeti csoport tanítványai éves szinten mintegy 150 elismerést érdemelnek ki. A műhely diákjai szinte a világ minden pontjáról kaptak már díjakat. Olyan távoli ország pályázatain szerepeltek sikeresen, mint például Finnország, Portugália, Mexikó, Kína, India, Irán, Libanon vagy Oroszország, Japán, Új-Zéland, Amerikai Egyesült Államok. Emellett jó néhány ifjúsági táborban is részt vettünk már, például Szlovákiában vagy Macedóniában, ráadásul többször elutaztunk Portugáliába is. Nemrég az egyik tanítványom munkája eljutott egy árverésre is Budapestre. Az egyik budapesti vízilabdacsapat 55 ezer forintért vette meg a növendékem rajzát. A befolyt összeget az árva gyerekek megsegítésére fordították. Fantasztikus volt átélni az egészet. Havonta 2-3-4 versenyre is küldöm a tanulók rajzait. Minden munkának előbb vagy utóbb meglesz a gyümölcse, de energiát is kell fektetni bele – vallja a tanítónő. Majd hozzátette, hogy a tagok munkái rendszeresen megjelennek a napi és hetilapokban, emellett minden évben szerveznek egy kiállítást is az elkészült rajzokból.
Grubanov Martinek Emíliának volt egy nagy álma, mely mellett mindvégig kitartott. A húszévnyi elhivatott és áldozatos munkájának gyümölcseként elnyerte a tehetségek mentora díjat, valamint megkapta a Szent Száva-díjat is, az oktatás és nevelés területén kifejtett kiemelkedő eredményekért. A tanító néni jó példája annak, hogy hogyan lehet kreatívan megtartani az órákat, s miként újíthatja meg azokat. Ezeken felül beszélgetőtársunk életrajza szerepel a legjobb szerbiai pedagógusokat bemutató lexikonban is, amely Szerbia legkiemelkedőbb pedagógusainak munkásságát hivatott bemutatni.
Hogy mit adott neki az EmArt Képzőművészeti Műhely, arról a következőképp fogalmazott:
– Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, rengeteget tanultam, fejlődtem, szakmai tudásban gyarapodtam, de emberileg is egy kicsit megváltoztam. A növendékeim mindig azt mondják, hogy azért szeretnek a foglalkozásokra járni, mert sosem látnak szomorúnak, idegesnek vagy mérgesnek. Tetszik nekik, hogy mindig mosolygok és meg tudom érteni őket. Úgy gondolom, jól tudom kezelni a bizonyos helyzeteket – emelte ki Emília. Majd hozzátette: – A szombati nap egy védőpajzs nekem. Ebben a nagy őrületben, ami körbe vesz bennünket, egy óriási feltöltődést ad, amikor a gyerekekkel foglalkozom, hiszen a munka során nagyon sokat nevetünk, beszélgetünk és jól érezzük magunkat.
A huszadik évforduló megünneplése a Szabadkai Városi Múzeumban volt, ahol a látogatók egy virtuális kiállítást is megtekintettek az EmArt Műhely tagjainak munkáiból.
