Életének 80. évében elhunyt Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, művelődéstörténész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke.
Egy hete adtuk hírül, hogy negyven éve készült, most digitálisan felújított Fehérlófia című alkotását a közelmúltban az USA-ban vetítették nagy sikerrel, legközelebb pedig az animációs filmek nagy presztízsű szemléje, a június 14-én kezdődő Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál tűzi műsorára.
Jankovics Marcell 1941-ben született Budapesten, és mindössze kilenc éves volt, amikor 1950-ben apját koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani kényszermunkára ítélték. '56-ban kiszabadították; a forradalom leverése után felügyelettel szabadlábon maradhatott. Közben családját 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza. Jankovics Marcell 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt, ott is érettségizett. Kétszer egymás után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára jelentkezett, de édesapja „bűnei" miatt nem vették föl. Segédmunkásként dolgozott, majd 1960-ban a Pannónia Filmvállalathoz került, ahol fázisrajzolóként kezdett, 1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot. Az első, egészestés rajzfilmje, a János vitéz 1973-ban készült el. Ez az az alkotás, amely a magyar rajzfilmtörténet életében is fordulópontot, mérföldkövet jelentett, és mindmáig töretlen népszerűségnek örvend a magyar nézők körében. A Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra is jelölték a legjobb animációs rövidfilm kategóriában. Küzdők című rövidfilmje a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma Díjat nyert. A Magyar népmesék sorozatot – amelynek forgatókönyvírója, rendezője, tervezője volt – 1977-től 2002-ig készítette. Ezeken a népmese-animációkon generációk sora nőtt fel, és ma már hungarikum lett. A sorozat – ahogy a János vitéz is – a magyar népi vizualitás és gondolkodásmód hagyományaiból táplálkozik.
Mint már említettük, negyven éve mutatták be a Fehérlófiát, amelyet az 1984-ben Los Angeles-ben megrendezett animációs olimpián minden idők legjobb 50 filmje közé választottak. A film cselekménye az avar, hun és magyar mondavilág jelképtárából építkezik. Nagyszabású munkái közül mindenképp meg kell említeni a Mondák a magyar történelemből című sorozatát – 1986 és 1988 között láthattak a magyar tévénézők –, amely a Képes Krónika világára épül, és amelynek legfőbb célja a történelmi ismeretterjesztés volt. Következő egészestés filmje volt az Ének a csodaszarvasról (2002), melyet Szörényi Levente felkérésére készített el. Ebben a magyar ősmítoszt dolgozta fel.
Mint a Magyar Művészeti Akadémia nekrológjában kiemelik, Jankovics Marcellnak régóta dédelgetett terve valósul meg Az ember tragédiája (2011) elkészültekor, mely méltó tisztelgés az eredeti darab és az emberiség kultúrtörténete előtt. A monumentális, 160 perces rajzfilm 23 évig készült, minden szín más stílusban lett megrajzolva. Az utóbbi években szintén nagy munkába kezdett a Toldi megrajzfilmesítésével.
„Több száz film van a hátam mögött, közülük 280 filmet magam is rendeztem" – olvasható honlapján a szakmai önéletrajzában.
Számos tanulmány szerzője, több könyve jelent meg, például a Jelkép-kalendárium, A Nap könyve, A szarvas könyve, A négy évszak szimbolikája, A vizuális nevelésről című műve, a Trianon című monumentális képeskönyve.
A Magyar Iparművészeti Egyetem magántanáraként dolgozott, készített ismeretterjesztő televíziós műsorokat, a budapesti Egyetemi Színpadon két népzenei műsort rendezett 1981-ben és 1982-ben, 1997-ben pedig a Budapest Bábszínház Bábiloni Biblia címmel mutatta be darabját, amit maga írt, tervezett és rendezett. A Duna Televízió egyik alapítója volt. A Magyar Művészeti Akadémia alelnöki tisztségét 2014 és 2020 között töltötte be, majd tavaly az MMA tiszteletbeli elnökévé választották.
„A kultúra nem csupán a művészetek és az irodalom gyűjtőneve, ahogy ma sokan hiszik. A tudományokkal és az oktatás-nevelés körével kiegészülve sem teljes. A kultúra fogalmába tartoznak a világnézet (vallás), az erkölcs, a szokások, hagyományok, a testi és szellemi egészség, a munka és a környezet kultúrája, az életmód, viselkedés, szinte minden. Nemzeti, közösségi kultúráról pedig csak akkor beszélhetünk, ha a részek kultúrája szerves, azaz harmonikusan illeszkedik az egészbe.
Ezért mondhatjuk, hogy a kultúra nem felépítmény, hanem mindennek az alapja, a gazdaságé is" – vallotta egyik írásában Jankovics Marcell.
