Szokatlan témájú előadás A nagy depresszió, az újvidéki Filip Grujić dramaturg drámája, aki 1995-ben diplomált a Belgrádi Drámai Művészetek Karán. A székvárosi Szerb Nemzeti Színház és az újvidéki Vizuális Kultúra Fejlesztési Központja közös produkcióját Marko Čelebić, a szintén fiatal újvidéki alkotó rendezésében tapsolta meg a 66. Sterija Játékok közönsége. Marko Čelebić, aki a generációja legjobb színházrendező szakos hallgatójaként kiérdemelte a Dr. Hugo Klajn díjat, 2019 óta a Dadov Ifjúsági Színház programszerkesztője.
A nagy depresszió szövege valós karakterekre és 20. századi jelenségekre épít, amikor az igen mérgező rádiummal nemcsak puszta kézzel dolgoztak a gyárakban, hanem a kuruzslók a fiatalság elixírjének is kikiáltották.
Milivoje Mlađenović, a Sterija Játékok válogatója szerint Grujić a drámában a modern világot mutatja be, amely részben kíméletlenül telhetetlen, terméketlen, ötlet nélküli, életének egyetlen értelme a könnyelműség, másrészt a Rádium-lányok kórusát mutatja be, amely a kapitalizmus kegyetlen kizsákmányolásának van alárendelve. Čelebić rendezésében kifinomult stílusú, meggyőző légkörű és vizuális összhangú előadás született, amely metaforája az előkelő és modern, kegyetlen, kizsákmányoló társadalomnak, amely szemben áll az igazságosabb, jobb, naivabb világról álmodókkal.
A gazdag amerikai iparos és családja, testvére, apja és felesége alkotják az előadás központi gerincét, míg az összes többi szereplő – a Rádium-lányok néven ismert kórus – mellékes a diplomájának hamisításával megvádolt dr. William Bailey találmánya szempontjából. Grujić költőien fogalmaz, miközben egyrészt Eben Byers és testvére zabolátlan életének belső tapasztalatait követjük, másrészt a lányok kórusát kísérjük, akik valójában munkásnők a Byers gyárban. A Byers család párbeszédei inkább monológok, a lányok kórusának egyes szerzeményei azokba válaszként olvadnak bele, s így kirajzolódik előttünk a család egyéni története.
Ki hogyan élte ki a szexuális ösztöneit, ehhez hasonló dolgokon szórakoznak a léha fiatalemberek, akiknek az apa minden anyagit biztosított, csakhogy dolgozzanak. Az apa a saját nemzedékében ugyanis mindent megtett, városokat építtetett, és feleség nélkül maradt... A fiait azonban csak a testi dolgok érdeklik, mintha nem lenne lelkük.
A kritikusok szerint a szociális, filozófiai és költői rétegek átszövik a drámát, de ha meg kellene határozni, hogy a Marko Čelebić rendezte előadás melyik témára összpontosít, akkor egyértelmű, hogy a halálra. Uszodákban, szaunákban halnak meg az emberek, közben körülöttük énekelnek (a dalokat Novak Ašković komponálta).
A színpad Katarina Šijačić művészi elképzelésében gyógyfürdő, kocka alakú, fehér és fa színű doboz. Minden csupa elegancia, mint Staša Jamušakov úri és szobalány jelmezei. A színpadi mozgás nagyon hangsúlyos a munkásnők által képviselt kollektív test koreográfiájában, a munkásnők szabadidejükben az előkelők élvezetét szolgálják.
A nagyon divatos drámából nagyon divatos előadás lett. A rendező intuitívan érezte, hogy az írottakat állításokká kell redukálnia, és ezért hiányoznak az előadásból az érzelmek, szinte semmilyen érzelmi kapcsolat nem jött létre a szereplők között. Az előadás tiszta stílusgyakorlat.
A szereplők Branislav Jerković (Eben Byers), Tijana Marković (Mrs. Byers), Aljoša Đidić (Ifj. Byers), Predrag Momčilović (Byers Elder), Strahinja Bojović (Dr. William H. Bailey), továbbá Emilija Milosavljević, Una Beić, Sara Simović, Magdalena Mijatović, Milena Dautović (lánykórus), akik úgy működnek, mint az óra. Az „órák” a drámában a fertőzések, sőt az eredeti, ontológiai konfliktusnak is a forrásai. A meggyőzés színházi játékának egyáltalán nem könnyű nyelvi és egyéb, fizikai feladatait sajátították el.
