Idén is a mindenkori fényében tündökölt a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedője. Érezhető rajta a rendezvény folyamatossága, ahogyan a résztvevők évről évre továbbadják az új generációknak ezt a csodálatos életérzést, magával ragadó hangulatot. Ennek egyik legfontosabb eleme – nem győzöm hangsúlyozni –, hogy a diákszínjátszók között abszolút nem érhető tetten semmiféle rivalizálás, lelkesen szurkolnak egymásnak, úgy a produkciók közben, mint a díjkiosztón. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy elsősorban nem versenyezni jönnek, hanem megosztani a többiekkel munkájuk eredményét, és élvezni a másokét. Már csak ezért is csodás ott lenni közöttük.
Az idei vetélkedő idején tomboló kánikula ellenére sem csökkent ez a lelkesedés, és a néző csak csodálni tudta őket azért is, hogy a rekkenő hőségben olyan üde lendülettel adták elő a produkcióikat, mintha csak egy hűvös medencében lubickolnának, nem pedig a reflektorok izzásában mutatnák be előadásaikat. S noha az égből sehogyan sem akart leszakadni a vágyva vágyott csapadék, kárpótlásul a zsűri valóságos díjesővel öntözte meg a résztvevőket.
A nap végén Crnkovity Gabriella és Szász Csongor zsűritagokat kértük fel, hogy röviden nyilatkozzanak a látott előadásokról, illetve kisfilmekről.
– Tudom, hogy ez sablonos szöveg, de ezúttal tényleg nagyon nehéz dolgunk volt, hiszen három remek, ugyanakkor egymástól nagyon különböző előadást láttunk, és mindegyik esetében nagyszerű színészi teljesítményeket. Gyönyörűen játszanak és beszélnek, látszik, hogy szépen foglalkoznak velük, rajtuk pedig, hogy nagyon szeretik a színházat. Nagyon jól éreztem magam ezen a napon, engem is feltöltött ez a rengeteg energia, ami a belefektetett munka hozadéka. Azt látom, hogy egyértelműen van remény, van tovább. Azok a fiatalok is, akik nem színészettel akarnak foglalkozni a továbbiakban, ezekben a műhelyekben megtalálják igazi önmagukat, mindazt, amit a világgal akarnak közölni, akár megváltani azt a maguk módján, és én ettől nagyon boldog vagyok – osztotta meg velünk gondolatait Crnkovity Gabriella.
– Elsőre mély víz volt számomra, hogy itt zsűriztem. Nagyon meglepett, hogy milyen sok értéket lehet felfedezni ezekben a filmalkotásokban. Sok volt a játékfilmes elemekkel megoldott alkotás, ezek domináltak. Jelen volt az imázsfilmes kategória is, amelyben több produkció is jó pályát futott, alkalmazva a legújabb technikákat is. A dokumentumfilm valamiért nem volt annyira lényegre törő. A játékfilmek voltak talán a legkidolgozottabbak, abszolút a mozgókép hangján tudtak megszólalni, a képek nyelvén beszélni. Ezekből igen sok volt, ami valóban szép reményekkel kecsegtet, hogy ezek az alkotók a jövőben is készítenek majd ezeknél még kiválóbb produkciókat. Jó néhány csapatról elmondható, hogy játékos filmeket csináltak minden értelemben, és értéket képviselő, értékmegőrző témákat hoztak fel, megspékelve a remek történetmesélés erényével – foglalta össze benyomásait Szász Csongor.
