A Jean Genet drámája alapján készült A paravánok c. előadás bemutatójának sikeréhez az Újvidéki Színházban az alkotógárda minden tagja személyesen hozzájárult. A csapatba Újházi Adrienn szinte utolsóként csöppent.
Újházi Adrienn sokoldalú újvidéki képzőművész, a Šok zadruga, a Híd Kör Art, a SULUV tagja, tanár a székvárosi Bogdan Šuput Képzőművészeti Középiskolában.
Már megvoltak Jasmina Holbus díszletei és Blagoj Micevszki jelmezei, amikor téged felkértek kosztümkiegészítők tervezésére és elkészítésére. Miből állt a feladatod? – kérdeztük Adriennt.
– Kevés idő állt a rendelkezésemre. A rendező és a jelmeztervező elmondták erre vonatkozó elképzeléseiket, és azt, hogy erre a sisakra minden színésznek szüksége lesz. Kérték, hogy a kosztümkiegészítő újrahasznosítható anyagokból készüljön, a természetet jelképezze. Huszonöt sisakot kellett mintegy két hét alatt megcsinálnom. Ez intenzív periódus volt számomra, mert ugyanebben az időben önálló kiállításomat is készítettem, valamint tanítok az újvidéki Bogdan Šuput Képzőművészeti Szakközépiskolában. Az összes szabadidőmet e színházi felkérés megvalósítására használtam fel. Időszűkében Vladimir Ilić szobrász segített, hogy megfelelő műszerrel ki tudjam vágni az anyagot, és össze tudjam állítani. Az anyagok közül jutát, lent, szárított mohát, szárított ágacskákat használtam és humuszt. Minden sisak egyedi darab. A sisakot hordozó műanyag konstrukcióra azért volt szükség, hogy minden színész egy csavarozó rész segítségével a fejére tudja illeszteni. A műanyagkonstrukcióra építettem az én elképzelésemet az imént említett természetes anyagokból.
Mindenesetre nagy megtiszteltetés számomra, hogy a munkáim be lettek mutatva a színpadon, hogy az előadás koncepciójához az én privát alkotásom is hozzájárult. A sisakok a másvilág szimbólumaiként jelentek meg. Én is foglalkozom a másvilággal. Számomra nagyon érdekes volt ezt kikövetni.
Évek óta természetes anyagokkal kísérletezel...
– Az úgynevezett domináns anyagok közül megemlítem a magokat – a barack- és búzamagot. Aztán a földes anyagokat, humuszt, továbbá a lisztet mint kötőanyagot, a viaszt, valamint természetes pigmenteket használtam, kurkumát, paprikát, a dióhéjból nyert anyagot, a bajct. Nemcsak kicsíráztattam a búzát, hanem a liszt alappá lett, amelyre más anyagokat tudok pakolni. Végül rátaláltam a scobyra, erre a cellulózra is, amit most használok, amit már két éve kutatok, és mindig újdonságot látok és fedezek fel róla. Ez szinte egész életre való kutatás is lehetne. Mert a mikrovilág szerintem óriási világ, az élőlények együtt, szimbiózisban élnek.
A te életedre ezek a természetes anyagok hatnak?
– Mindig is fontosak voltak a számomra, mert körül vagyunk véve különféle poliészterekkel, műanyagokkal. Például amikor az ember télikabátot szeretne vásárolni, szerintem szomorú dolog, hogy nem tud találni olyant, amely sem állati eredetű, sem műanyag, de környezetbarát.
Említetted, hogy párhuzamosan többféle feladatra kellett összpontosítani…
– Egy hónapon át, december elsejéig a Biophilia: Modified Origin c. kiállításom anyagát láthatták az érdeklődők a Szabadkai Kortárs Galériában.
Az utóbbi időben ambientálisnak nevezett installációkat állítok ki, mert fontosnak tartom az egész benyomást, ami éri a nézőt, amelyet beszippant, amikor belép a kiállító térbe. Ezért volt számomra érdekes és fontos képzőművészként részt venni A paravánok színházi produkcióban, az alkotást így teljesen más szemszögből és más hozzáállással csináltam. Ez újdonság nálam, hogy megvan egy teatrális pillanat, például más munkáimban is, amikor a festmény átalakul egy olyan dologgá, amely egész teret igényel, ahol tud dominálni. Kutatási szemszög számomra, hogy hogyan tudnám a jövőben a munkáimat így prezentálni.
Az écskai képzőművészeti művésztelepen is részt vettél?
– Egyesek érdekesnek tartották a munkámat, páran nem értették. Ezért szükségét érzem, hogy rövidebb szöveget írjak a kiállított alkotásokhoz. Kisebb élő biodiverzitás, akváriumban van. Még az év elején keletkezett, „nyitott, alakuló fázisban” van. A munka angol nevének (Artist is composted) jelentése: a művész komposztálva van. Ezzel az anyaggal kísérleteztem, hogyan tudnám a baktériumoknak átadni a saját DNS-emet, ami egy egész szimbiózisban fog alakulni a kis akváriumon belül. Ez élő világ az akváriumban. A nyáron elmentem az egynapos hajókirándulásra Écskára, amit a művésztelep a járvány miatt szervezett a tíznapos munka helyett. A kirándulás sokat jelentett nekünk, alkotóknak, hogy ötletet kapjunk, milyen műveket tudjunk létrehozni e térséghez kapcsolódóan. Mivel nem követtem a híreket, nem tudtam, hogy Nagybecskereken az ivóvíz az egyik legszennyezettebb. Amikor ott a csapról szerettem volna megtölteni a vizesüvegemet, szóltak a szervezők: a mi csapvizünk nem iható. Innen ered az ötletem, a vízzel fogok foglalkozni: a kis akváriumomba a Béga folyó vizéből vettem mintát. Ebből naponta a pipettás üvegbe csöppentek, és figyelem, hogyan változtatja meg a mikrovilágot...
Hol tartod ezeket az alakuló munkáidat?
– Egyesek már gazdát találtak, másokat az újvidéki Šok zadrugában. Két-három Hollandiába fog utazni egy kiállításra. Megtetszettek ugyanis egy érdeklődő fiatal lánynak, aki ügynök. A műalkotásokat árulja, és szeretne jobban összpontosítani e térség művészeinek a munkáira. A kiválasztott néhány művész egyike vagyok én is, aki organikus, természetes anyagokkal dolgozik. Ezeket a munkákat szeretné bemutatni Hollandiában és más országokban, valamint eladásra kínálni, amint ezt a jelenlegi helyzet lehetővé teszi.
Milyen élményt jelent számodra a tanítás a székvárosi képzőművészeti szakközépiskolában?
– Nagyon élvezem, számomra szép tapasztalat. Mindennap jókedvvel indulok, mert számomra nem nehéz foglalkozni a fiatalokkal. A kevésbé érdeklődőket motiválom: megmutatom, hogy a művészet nemcsak akril, papír meg olaj a vásznon, hanem ennél sokkal tágabb kifejezési lehetőség van, mindezt kombinálni lehet. Tőlük függ, mennyire nyitottak erre. Illetve nekem kell nyitottnak lennem, hogy ők is nyitottá váljanak. Ez kölcsönhatás.
Miután elkezdtem magyarul és szerbül tanítani festészetet, falfestészetet, rajzot, festészeti technológiát, elég gyorsan az online munkába is be kellett kapcsolódnom. Kihívás volt számomra, mert egyes diákokat nem ismertem, meg egy időben diák is voltam a mesterképzésen, meg tanár is az iskolában. Dinamikus volt az élet: tanulnom kellett, befejezni a mesterképzést, amellett helyt állni a munkahelyen, az iskolában, és építeni a karriert, kiállításokon stb. részt venni, és a privát élet is nagyon fontos. Lassan egy éve lesz, hogy tanítok, helyettesítek. Utána elválik, merre visz az utam. A művésznek nagyon okosan ki kell zsonglőrködnie, hogy jusson mindenre ideje. Az fáraszt ki, amikor munkaügyben szaladgálnom kell sokfelé. A szabadság és az alkotás minden napom része. A legfontosabb számomra a munkának a kiállításra készítési folyamata. Akkor és a sisakkészítés folyamatában, amelyről már beszélgettünk, teljesen ki voltam, ki vagyok kapcsolva mindenből. Ez számomra nem fárasztó, mert teljesen a munkára fókuszálok.
