Február 28-án példátlan jelenetek játszódtak le a Fehér Ház Ovális irodájában, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Donald Trump amerikai elnök találkozott egymással. Donald Trump J. D. Vance alelnökkel együtt emelt hangon támadt rá az ukrán elnökre, mondván, nem elég hálás az amerikai támogatásért, s azzal vádolták meg, hogy a harmadik világháborúval játszik. Később, a találkozó után, Trump arról is beszélt, hogy szerinte Zelenszkij nem akar békét, Putyin viszont igen. Az eset óta számos elemző, diplomata próbálta értelmezni a találkozón történteket. Sokan úgy vélték, hogy Donald Trump azt várta Zelenszkijtől, hogy a kamerák kereszttüzében hálálkodjon neki, és nyíltan dicsérje őt, s mivel az ukrán elnök ezt nem tette meg, egyszerűen megalázta őt.
Számos történész a február 28-ai találkozót egyenesen az 1939. március 15-ei Hitler és Emil Hácha közötti találkozóhoz hasonlította. Mint ismeretes, akkor a náci vezér Berlinbe rendelte a csehszlovák elnököt és egyszerűen megzsarolta, hogy ha nem egyezik bele a német megszállásba, akkor lebombázzák Prágát. Az akkori találkozó hangulatát jól jellemzi, hogy Hácha szívrohamot kapott a német fővárosban. Bár a két eseményen alkalmazott hangnem talán valóban hasonló, a történelmi analógia talán mégsem állja meg a helyét, ugyanis Berlinben egy agresszíven terjeszkedő birodalom és egy a szövetségeseitől magára hagyatott ország képviselője ült asztalhoz. Február 28-án viszont az ukrán elnök elvileg az egyik legfőbb szövetségesével és támogatójával találkozott. Trump azonban, úgy néz ki, merőben más politikát kíván folytatni, mint elődje, sőt valószínű, hogy egy nyolcvan éve fennálló rendet is fel akar borítani. Európa vezetői többségének éppen ez a legnagyobb félelme. Ezért folytatnak február 28-a óta intenzív tárgyalásokat egymás között. Ezeket a tárgyalásokat nyugodtan válságtanácskozásoknak is nevezhetjük.
Megalapozott a félelem, hogy a két nagyhatalom Európa feje felett szeretné eldönteni a kontinens sorsát – Putyin és Trump egy korábbi találkozón (Fotó: AP via Beta)
Az 1945 óta fennálló világrend egyik legfőbb pillére az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti szoros katonai szövetség. A II. világháborúban az amerikai csapatoknak, európai szövetségeseivel karöltve, még fegyveres erővel, katonák ezreinek halála árán kellett felszabadítaniuk Európát a náci megszállás alól. Tegyük hozzá, hogy közben a Szovjetunió szintén katonai erővel rabigába hajtotta a kontinens keleti felét. A nácik kapitulációja után azonban az Egyesült Államok atomhatalommá vált. E fegyverek elrettentő erejét aztán saját védelme mellett arra is használta, hogy a Szovjetuniót, amely szintén atomhatalommá vált, elrettentse Európa szabad részének meghódításától. 1949. április 4-én az Egyesült Államok és Nyugat-Európa továbbá Kanada a nem formális védelmi együttműködést formális szövetséggé tette: megszületett az Észak-atlanti Szerződés Szervezete vagyis a NATO. Bár a hidegháború alatt számos konfliktus és válság rázta meg az öreg kontinenst, az, hogy a szovjet csapatok nem lépték át az 1945-ös hódításaik határait, a NATO-nak köszönhető. Nem csoda, hogy miután a szovjet csapatok távoztak Kelet-Európából, a térség országai igyekeztek minél előbb a NATO védőszárnyai alá kerülni, tudva azt, hogy csak egy ilyen, atomhatalmakat is sorai között tudó szervezet képes megvédeni őket egy birodalom megszállásától.
Ma Kelet-Európában ismét egy hódító szuperhatalom tankjai törnek előre. Kizárólag Ukrajna hősies ellenállásának köszönhető, hogy Putyin csapatai nem a NATO-tagországok határainál masíroznak, hanem egyelőre csak Ukrajna keleti részein próbálkoznak a nagy áttöréssel. Persze ehhez az is kellett, hogy az európai országok vezetői és az Egyesült Államok felismerjék az ukrán ellenállás támogatásának szükségességét. Ha 2022-től nem kapja folyamatosan ezt a támogatást, Ukrajna ellenállása valószínűleg már összeomlott volna, és minden bizonnyal az orosz tankok betörtek volna Moldovába is. Az idei év elején aztán Trump ismét beköltözött a Fehér Házba, akinek egyik nagy kampányígérete az volt, hogy véget vet az immár három éve tartó orosz–ukrán háborúnak. Az eddigi diplomáciai tárgyalásokból és puhatolózásokból azonban úgy tűnik, hogy Trump ezt a békét Oroszországgal megegyezve, Ukrajnát kihagyva vagy kényszerhelyzet elé állítva, akarja megteremteni. Sőt, az amerikai elnök az eddigi tárgyalásokról európai szövetségeseit is kihagyta, még csak nem is egyeztetett velük.
A fenti fejlemények az európai vezetők legnagyobb félelmeinek a megvalósulását körvonalazzák. E szerint az aggodalom szerint a két szuperhatalom Európa feje felett eldönti a kontinens sorsát, majd eddigi legnagyobb szövetségesük, az Egyesült Államok egyszerűen magára hagyja őket, éppen akkor, amikor Oroszország ismét Nyugat felé terjeszkedik. A február 28-ai jelenetek is azt sejtetik, hogy Trump nem sok megértést tanúsít a megtámadott ország felé, holott Oroszország Ukrajna megtámadásával, sőt már 2014-ben a Krím bekebelezésével is hatalmas árulást követett el. A Szovjetunió széthullása után Ukrajnában oly nagy nukleáris fegyverarzenál maradt, hogy az ország a világ harmadik atomhatalma volt. Az 1994. december 5-én Budapesten aláírt memorandumban azonban Ukrajna leszerelte e fegyvereket annak fejében, hogy Oroszország elismeri az ország területi integritását és szuverenitását. 2014-ben az akkori Obama-adminisztráció jelezte is, hogy Oroszország Krím bekebelezésével megszegi a budapesti memorandumot. Ha most az oroszok kedvező békefeltételek mellett fejezhetik be a háborút, az a nemzetközi jogszabályok újabb sárba tiprását, valamint a fegyveres agressziónak a megjutalmazását jelentené, amit Putyint további európai hódításokra ösztönözhetné.
Emmanuel Macron francia elnök országa atomarzenálját ajánlotta fel a közösség védelmére (Fotó: AP via Beta)
Miközben egy ilyen kétes nagyhatalmi béke sejlik fel, Elon Musk, az öntörvényű milliárdos, aki az amerikai kormányzat kültagja is egyben, kijelentette, hogy támogatja az elképzelést, hogy az Egyesült Államok kilépjen a NATO-ból. Mindent figyelembe véve, az Európai Unió vezető országai Nagy-Britanniával kiegészülve az elkövetkező hetekben, hónapokban kénytelenek felkészülni a legrosszabbra: meg kell próbálniuk egy olyan Európa alapjait lerakni, amely képes lesz az Egyesült Államok nélkül is egy olyan elrettentő erőt felmutatni, amely nyolcvan éven át távol tartotta a hódítókat a kontinenstől. Emmanuel Macron francia elnök, az Európai Unió egyetlen atomhatalmának vezetője, saját országának atomarzenálját ajánlotta fel a közösség védelmére. A haderőfejlesztési tervek pedig most születnek a tárgyalóasztaloknál. Az 1945 óta tartó béke megőrzése érdekében érdemes abban reménykedni, hogy az európai vezetőknek sikerül elérniük céljaikat.
Nyitókép: Már több mint három éve tart az orosz–ukrán háború (Fotó: AP via Beta)
