Egy évvel ezelőtt, tavaly decemberben volt Újvidéken, az Ifjúsági Színházban A Hair (Haj) című musical bemutatója, a magyarországi Telihay Péter rendezésében. A népszerű broadwayi musical szövegét Lénárd Róbert, az Újvidéki Színház művészi vezetője, rendezője adaptálta, Miloš Forman kultuszfilmjét véve alapul. A produkció az Újvidéki Színház, az Ifjúsági Színház, valamint az újvidéki Vizuális Kultúra Fejlesztési Központ együttműködésében valósult meg.
A nagysikerű bemutató után ezt a nagy produkciót az Újvidéki Színház és az Ifjúsági Színház tizenkét színésze, valamint az újvidéki Művészeti Akadémia Boris Liješević professzor osztályának tíz hallgatója többször játszotta, táncolta, énekelte az Ifjúsági Színházban, sőt hatalmas sikert arattak a fővárosi közönség előtt is.
A produkció eddigi sikeréről szólva Lénárd Róbert úgy fogalmazott: a színészek leénekelték a csillagokat az égről.
Hogyan fogadták a fővárosiak az előadást? – kérdeztük László Juditot és Dienes Blankát.
Judit: – A Kombank dvorana nevű teremben játszottunk, hatalmas számú néző előtt. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, ami mindig föllelkesíti az embert.
Blanka: – Nagy siker volt a fővárosban is az előadás. Élmény volt ott játszani annyi ember előtt egyszerre. Az előadás végén szinte eggyé vált velünk a közönség. Megható érzés volt.
Mit jelent önnek üzenet, érzések és énektechnikai szempontból eljátszani a szerepét ebben a világhírű musicalben?
Judit: – Ember- és hangszálpróbáló előadás, annyi szent. Az én Hippi szerepem konkrétan nincs benne a darabban, a rendezővel közösen találtuk ki. Magát a kor szellemét képviselem és egyben a főszereplő alteregóját. Szeretem játszani, nagyon különleges feladat.
Blanka: – Sheila karaktere nagyon titokzatos, sokszínű. A próbafolyamat alatt egy élmény volt fürkészni őt. Sheilaként két dalt is énekelek, a Frank mills és a Good morning starshine címűt. Fülbemászó, főként a második, így nagyon gyorsan beleégtek a fejembe.
Hogy érzi, mennyire változott a szerepe a bemutató óta?
Judit: – Igyekszem tartani magam a rendezői instrukciókhoz és a próbafolyamat során kialakult mozzanatokhoz. Ám mivel ez a pillanat művészete, óhatatlanul belopózik a változás lehetősége. Idővel mindig érik a szerep, gazdagodik, fejlődik, és ha szerencsénk van, jó irányba.
Blanka: –Természetesen változik, mert minden előadáson másként élem meg egy picit a szerepet. Ezt persze úgy értem, mivel megvan, hogy milyennek kell lennie, nagy változás nem történik, de mindig akad felfedezni való a karakterben egy-egy játék alkalmával.
Hogyan élte meg Peggy szerepét a Hairben? – kérdeztük Ferencz Ágotát.
– Nagy szerencsének mondhatom, hogy részese lehettem ennek a remek munkának, ennek az odaadó csapatnak, hogy megélhettem a gyermeki rajongást, az állva tapsolást és ujjongást. Azt, hogy elénekelhettem a számomra a Hair egyik legmeghatározóbb dalát, az Easy to be hard címűt szerzeményt. S mindezt úgy, hogy a fiam, Borsi Csanád kezét foghattam a színpadon. Minden alkalom kihívás, mint neki, úgy nekem is. Bízom benne, hogy a Hairrel visszaadjuk a hitet az embereknek.
A produkció fővárosi bemutatója hatalmas siker volt. A beszámolókból arról olvashattunk, hogy Belgrádban a már fentebb említett Kombank teremben telt ház előtt ez év január 20-án több mint harminc művész játszott, énekelt, táncolt a színpadon, a hippi korszak pompás színeiben, energiájával és annak zenei világát megjelenítve. A Klemm Dávid vezette zenekar élő zenei kíséretében a fővárosiaknak felidézték annak a korszaknak a szabadság és a változások iránti vágyát. Mindazokat a témákat, amelyek manapság is időszerűek, mint 1969-ban voltak, de amelyeket a művészek a mai kor szellemével összhangban fogalmaztak meg. Ebben az érzelmileg gazdag történetben, amelyben a fiatalok a változások útjait keresik, a magyarországi rendező szenvedélyével áthatva, a közönség valóban élvezte a két és fél órás produkciót, és abba különösen interaktívan bekapcsolódott a Let the Sunshine in és más tematikus, világhírű Hair-szerzemények hallatán. A tüzes művészi táncban, korhű kosztümökben, a hiteles jelmezekben a színészek és a zenekar szó szerint elárasztották a színpadot, ami különösen lenyűgözte a közönséget. A táncjelenetekkel – Kovács Gerzson Péter m.v. koreográfus munkája – teljessé tette a színészi játékot. A közönség átélt egy régebbi kort, de ugyanazok a témák és problémák, amelyek a Kombank-terem színpadán életté váltak, mind az egyén, mind a társadalom életében ma is aktuálisak.
Példaértékű munkáról, összefogásról szól az is, hogy ezt a ragyogó előadást az alkotógárda mindössze öt hét alatt készítette, a produkcióban pedig több mint ötven ember tevékenykedett.
Emlékeztetőül elmondjuk: a múlt évben, december 6-án a székvárosi bemutatón jelen volt John Savage hollywoodi színész, aki ifj. Smeallie Youngs néven 1949-ben született, és akit a Hair (1979) c. film (valamint a The Deer Hunter, The Onion Field és a Salvador c. filmekben, valamint Donald Lydecker szerepét alakítva a Sötét Angyal/ Dark Angel c. tévésorozatban) tett híressé. A Hair színházi előadás újvidéki bemutatója előtt és annak kapcsán így fogalmazott a közönségnek: A zene a szabadság. A reménység szellemét hordozza.
A sikeres belgrádi januári premiert követően az első reprízelőadásra májusban került volna sor, és még következtek volna fellépések, ha a koronavírus-járvány nem szólt volna ebbe bele. Remények szerint azonban a zenés produkciót az újvidéki közönség 2021 januárjában láthatja majd az Ifjúsági Színház nagytermében.
