Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. A korábban megszokott megemlékezések, ünnepi műsorok elmaradnak, vagy átkerülnek az online térbe. Az elmúlt egy év alatt sajnos már hozzászokhattunk ehhez, hiszen nemcsak a kulturális események jelentős részét, hanem a vajdasági magyar művelődési élet kiemelkedő eseményeit is nélkülöznünk kellett. Ekként elmaradtak a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nagyrendezvényei, így többek között a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója, a Durindó és a Gyöngyösbokréta, illetve a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok is.
A hosszas szervezés, újratervezés után a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok helyett egy kisjátékfilm készült. A Boldogasszony ablakában című film három évfordulónak, eseménynek tiszteleg: a nemzeti összetartozás évének (a Trianoni békediktátum centenáriumának), a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékoknak, illetve a magyar kultúra napjának. A kisjátékfilmet holnap (pénteken) 20 óra 30 perctől tekinthetik meg a Pannon Televízió műsorán. A film előkészületeiről, annak létrejöttéről és üzenetéről az alkotói gárda négy tagjával beszélgettünk.
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy ez az első filmjük, amelyet egy stábbal közösen forgattak. Nagyon remélik, hogy lesz ennek folytatása.
– A Boldogasszony ablakában film abból az egyszerű, egyszeri, de mélyen gyökerező gondolatból és kötelességtudatból született meg, amely a 100 évet, a békediktátum után eltelt század könnyes, vészterhes és egyben édes terhét, múlhatatlanságát jelenti. És ez a múlhatatlanság az, amelyre építhetünk, amihez mindenkor vissza tudunk és vissza kell nyúlnunk. Tavaly, 2020-ban a Nemzeti összetartozás éve volt, annak ünnepe és üzenete is, hogy nem vagyunk egyedül, hogy egyek, egy vérből való vagyunk, hogy van és lesz, ami összeköt, hogy őrtüzek, haranglábak és -kondulások vigyáznak mindannyiunkra, s ezért kell és érdemes a mindennapokat cselekvőre fordítani – egymásért és a másikért, nemzettestvérért odaadni magunkat úgy, hogy mindeközben a szülőföldet, a rendelt szülőföldet, őseink kezei és fáradságos munkája nyomán alakított szülőföldet is magunkénak vallhassuk és valljuk! Itthon legyünk és maradjunk. Ebből a fohász-perspektívából szerettük volna megrajzolni és felmutatni magunkat és az egyetlen vidéket – mondta Sutus Áron. Arra a kérdésre, hogy milyen volt a közös munka a stábbal és a film szereplőivel, a következő választ adta:
– Talán nem is nevezhetjük őket szereplőknek – inkább a vidék, a történelem figuráinak, üzenetet és intelmeket hordozóknak. A lényeg az, hogy mindegyik figura, személy, akivel a néző találkozhat a „vásznon”, pontosan érti ezt, eddigi életpályájával is erről próbált és tud beszélni – tette hozzá Sutus Áron.
A filmet Kálló Béla, Jászai Mari-díjas színművész rendezte. Az alkotással kapcsolatban elmesélte, hogy tavaly télen kapott egy felkérést, hogy a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokra készítsen egy nagyszabású előadást, amellyel a trianoni békeszerződés 100. évfordulója előtt tisztelegtek volna. A koronavírus-járvány miatt ezt nem lehetett megvalósítani, így hosszas tervezés után más megoldást kellett találni.
– Eszembe jutott az ötlet, hogy egy filmet lehetne készíteni. A produceri gárda, vagyis Sutus Áron és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség csapata mindezt pozitívan fogadta. Augusztusban kezdődött a forgatás, és a múlt héten fejeződtek be az utolsó simítások. Igazából három esemény is kapcsolódik a film premierjéhez. A Boldogasszony ablakában című alkotást pénteken, a magyar kultúra napján sugározza majd először a Pannon Televízió. A film ezzel egyidejűleg megemlékezik a Trinoni békeszerződés 100. évfordulójáról, és a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok, valamint a magyar kultúra napja előtt is tiszteleg. Azt gondolom, hogy mindhárom eseményre a film egy olyan reflexió, amelyben meg tudjuk mutatni az ittlétünk teljes tartalmi jelenlétét.
Ez az alkotás műfajilag nehezen besorolható, mert félig dokumentarista, félig játékfilm. Inkább kisjátékfilmnek mondanám. Sokat gondolkodtunk a címen. Ez Silling István egyik kötetének a címe. Ő a film egyik központi szereplője. Ez a cím tükrözi legjobban a délvidéki magyarság jelenlétét a térségben. A Boldogasszony a magyarság patrónája, ,,védőangyala”. Sok szereplővel és munkatárssal hoztuk létre. A forgatás és az utómunka is egy nagy csapattal működött. Ez a film jellegéhez is rengeteget hozzátett – emelte ki Kálló Béla. Mint hozzáfűzte, a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok ünnepi műsorában az aktuális év kiemelkedő eseményeit mutatja be. Ilyenkor egész Vajdaság területéről a díjazottak, a kiemelkedő néptánccsoportok, művelődési egyesületek mutatkoznak be. A film szerkezete is ilyen módon alakult.
– Nem az a lényeg, hogy kik szerepelnek a filmben, hanem az, hogy általuk mindenki szerepel benne. Sokat gondolkodtam azon, hogy mely településekre látogassak el, és kiket szólítsak meg. Aztán rájöttem arra, hogy például azzal, hogy ha én megszólaltatom Micsik Bélát, akkor egy régiót szólaltatok meg, esetében a Bánságot. Az eredeti koncepció szerint tavaly februárban profikat szólítottam meg, viszont ebben a filmben amatőr vagy műkedvelő táncegyüttesek, zenészek, mesemondók szerepelnek. Az Al-Dunától Észak-Bácskáig mindenhol jártunk. A teljesség igénye nélkül: voltunk Adorjánon a Kálvárián, Kupuszinán (Bácskertesen) egy hagyományőrző háznál, Óbecsénél a Tiszánál, az aracsi pusztatemplomnál, Magyarkanizsán és Ilonafalván a Járáson, Horgoson a Túrú-tanyánál, Hertelendyfalván és Sándoregyházán. A szereplőkkel való munkát a mérhetetlen nagy türelem és alázat segítette. Volt egy tesztvetítésünk. Fontos volt számomra, hogy megérintette a közönséget – mondta el a rendező.
A film előkészületeiről, a vágásról elmondta, hogy mintegy öt hónapnyi munka van mögöttük. Sokan és sokféleképp adták hozzá munkájukat ehhez az alkotáshoz.
– Az alkotói gárdából kiemelném Herczeg Zsoltot és Miskolci Rollandot. Ők voltak velem a vágóasztalnál, és segítettek megadni a film végleges arculatát. Bakos Árpádot is kiemelném, hiszen ő adta meg a film zenei világát. Az írókról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen olyan szerzők szövegei hangzanak el, akik jól meg tudták fogalmazni a vajdasági létünket, például Dudás Károly, Sutus Áron, Koncz István, valamint Babits Mihály is ebbe a sorba kerül az egyik versével. Ez a film egy személyes vallomás, amelyre mindenki ráhangolódott. Miután a szereplők megérezték azt, hogy miről akarok beszélni, mindenki hozzátette a saját gondolatát. Nemcsak magaménak tartom a filmet, hiszen ez egy összmunka eredménye. Ez nemcsak rólam szól, hanem a Vajdaságról, Délvidékről szól azokon az embereken keresztül, akikkel ezt megalkottam. Attól lett személyes vonatkozású a film, hogy bármelyikünk vallomása lehetne – hangsúlyozta Kálló Béla.
A film zenéjét Bakos Árpád szerezte. Ifj. Kucsera Géza és az ő előadásában hallhatjuk a felvételen szereplő zenét.
– Örültem a felkérésnek, mert ritkán van alkalom arra, hogy egy dokumentumfilmnek vagy játékfilmnek készíthessek zenét. Színházi zenékkel foglalkozom, ezért is volt nagy öröm számomra ez a felkérés. Először több ötletem is volt, de miután láttam a film részleteit és az elkészült anyagot, kialakult bennem a kép arról, hogy mit és hogyan kellene játszani. Főleg olyan hangszereket választottam, amelyek erre a tájra jellemzőek, és szorosan kötődnek a film képi világához – például a magyarkanizsai Járás, az alföld bemutatása a kukoricatáblákkal és az Al-Duna mocsaras világa. Ez mind más hangszert igényel, és mindegyiknél más hangulatú zene jelent meg a fejemben. Ezt próbáltam követni, és azt a fajta filmbeli dramaturgiát, amelyet Kálló Béla megálmodott, én pedig próbáltam a zene és a hangok világával ezt segíteni. Miután megkaptam a film nyersanyagát, többször megnéztem, megfigyeltem az egészet. Próbáltam a filmbeli képi, dinamikai vagy ritmusváltásokra is reagálni. A klarinéton ifj. Kucsera Géza játszott, de ezenkívül az összes hangszert én szólaltattam meg. Próbáltam azokat hangszereket válogatni, amelyek meg tudják szólaltatni azt a zenei világot, azt a hangulatot, amelyet a képről leolvastam, vagyis ahogyan dekódoltam a film hangulatát – mondta el lapunknak Bakos Árpád.
A nyári, kora őszi forgatás után a készítők a vágóasztal mögé ültek. Herczeg Zsolt, a film rendezőasszisztense elmondta, hogy a több órányi nyersanyag átnézése és vágása nagy kihívást jelentett számukra, viszont a készítők tisztában voltak vele, hogy milyen elképzelések mentén alkotják meg a filmet.
– Egy-egy helyszínen az operatőrök több beállításból vették fel a filmet, így több lehetőségünk volt. Megpróbáltuk kiválasztani a legjobb, legszebb filmkockákat. Ebben Miskolci Rolland volt a segítségemre. Az utómunkáért is ő felelt. A tapasztalata segített abban, hogy ezek a képkockák filmmé álljanak össze. Tulajdonképpen egybeforrasztottuk az etűdszerű jeleneteket. Igyekeztem mindenben a rendező segítségére lenni. Először attól tartottam, hogy túl hosszú lesz a film. Többször is megnéztem, átnéztem, és szerintem nem lehet érezni, hogy eddig tart. Nem vettem észre, hogy negyvenöt perces, hanem egy kicsit többet is tudnám nézni. Próbáltuk elérni, hogy ne egy tényközlő dokumentumfilm legyen. Ezért tettünk bele irodalmi szövegeket, hogy visszaadjuk a táj líraiságát, és egy más megközelítésben lássuk a vidékünket, önmagunkat – emelte ki Herczeg Zsolt. Mint hozzátette, igyekeztek Vajdaság minden szegletét bemutatni, és próbáltak ebből egy metszetet adni a filmben.
A film szereplői
Cseszák Balázs, id. Csizmadia Anna, Domorád Szuzanna, Fridrik Éva, Ifj. Gazsó Tibor, Guzsvány Henrietta, Kovács Tibor, Lőcsei Antal, Marásek Apollónia, Marásek Verona, Micsik Béla, Molnár Lilla, Molnár Sára, Pálinkás Rita, Savelin László, Savelin Roland, Silling István, Ft. Szakály József, Vituska Albin, Zsivu Mária és Zsivu Péter. Duhaj zenekar: Brezovszki Gergő, Brezovszki Balázs, Merković Filip és Kovács Ádám. Fokos zenekar: Szerda Balázs, Szerda Ákos, Szabó András, Keszég Ákos és Jovánovity Péter. Juhász zenekar: Juhász Gábor, Juhász Gyula és Dvorácskó Szebasztián.
Gyártásvezető: Brezovszki Roland és Fábián Mónika
Operatőrök: Aleksa Otašević, Iván Attila, Rade Paroški, Szarapka Szabolcs és Vlado Šućur
Fényképezte: Dedovity Tomity Dina
Rendezőasszisztens: Herczeg Zsolt
Vágó és utómunka: Miskolci Rolland
Az elhangzó szövegek szerzői: Babits Mihály, Dudás Károly, Koncz István és Sutus Áron
Zeneszerző: Bakos Árpád
Zenei producer: ifj. Kucsera Géza
Produkciós partner: Dinovizija,Pannon Rádió és Televízió, PP Systems
Rendezte: Kálló Béla
A produkció a Magyar Kormány támogatásával, a Szekeres László Alapítvány lebonyolításában és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ koordinációjában megvalósuló Nemzeti Összetartozás Éve – Vajdaság programsorozatának keretében valósult meg.
