A Szerb Nemzeti Színház újvidéki közönsége várja Az ohridi legenda c. balett premierjét, amelyet a pandémia miatt elnapoltak. A jelenlegi egészségügyi helyzet még most sem teszi lehetővé ilyen hatalmas produkció bemutatóját élőzene kíséretében. Mit csinálnak jelenleg, és hogy érzik magukat kiváló balett-táncosaink? – erről Ana Đurić és Samuel Bishop táncművészekkel beszélgettünk próba előtt a székvárosi Szerb Nemzeti Színházban.
– 2020 márciusától októberig nem voltak próbáink, előadásaink. A „korona” miatt három-négy hónapig mindannyian otthon gyakoroltunk, de csak erőgyakorlatokat, és zenehallgatással frissítettük fel a balettkoreográfiát. Ezt követően a színház teret biztosított a gyakorláshoz. A nagy teremben való munka rendkívül fontos számunkra az erőnlét megszerzéséhez – magyarázta Ana Đurić, a balett-társulat primabalerinája, akivel az öltözőjében beszélgetünk. – Amikor dolgozni kezdtünk, először Gálabalett-koncertet készítettünk, mert Az ohridi legenda című darab, bár megismételtük koreográfiáját, az egészségügyi helyzet miatt nem mutathattuk be. Nagy színház vagyunk ezer férőhellyel. Az ohridi legenda nagyszerű előadás, megérdemli, hogy nagy közönség lássa. A gálaműsort bemutattuk, de utána betegség miatt le kellett mondanunk A kaméliás hölgyet. Hat-hét hónap nagyon hosszú időszak a táncos számára, hogy ne próbáljon, ne táncoljon színpadon. A lélek a közönségért sóvárog. A különféle mesékből élünk a szereplők által.
Ana Đurić (Bozsoki Valéria felvétele)
Ana Đurić Zaječarban született, általános balettiskolába járt Borban és Kragujevacban, majd befejezte a belgrádi Lujo Davičo középiskolát. Az iskolai oktatás és a szakmai fejlődés érdekében bentlakásos iskolában élt, és átélte a mindennapi családi élet hiányának tapasztalatait. 2010-ben érettségizett Rosa Milić professzor osztályában. Ugyanebben az évben Egyiptomba ment, első nagy szakmai és élettapasztalatát a Kairói Állami Operaházban szerezte meg. Amikor ott a polgárháború kitört, visszatért Szerbiába.
– Úgy terveztem, hogy itthon maradok az új évadig, aztán máshová megyek. De a Szerb Nemzeti Színházban megismerkedtem Okszana Sztorozsukkal, volt vele pár próbám. Csodálatos családomból édesanyám azt javasolta, hogy egyelőre maradjak itthon. Állandó munkára írtam alá szerződést a Szerb Nemzeti Színházban. Attól a naptól a mai napig az összes szerepre Okszana segítségével készültem fel. Láttam benne a nagyszerű tanárt, a barátot, az anyát, a nővért, és mindent, amire helyben a fejlődéshez szükségem volt. Ő formált olyanná, amilyen ma vagyok – mondta Ana Đurić, a közönség kedvence, a kritikusok megfogalmazásában a „mi Maja Pliszeckajánk”.
Az évtizedes munkája során megbecsülték rendkívüli játékát a klasszikus balett területén. Nagyszerűen alakította szerepeit a balett-társulat repertoárjának legfontosabb előadásaiban. Ezeket a szerepeket a Don Quijoté-ban, A diótörőben – amellyel a Szerb Nemzeti Színház Balett-társulata Mexikóban vendégszerepelt –, valamint a Csipkerózsikában, A hattyúk tavában, a Rómeó és Júliában, a Giselle-ben, a Zorba, a görög c. előadásban, a Katarina Izmailovában, A kaméliás hölgyben, A rosszul őrzött lányban (szerb fordításban: Vragolanka) és más balettekben játszotta. Ana Đurić színvonalas teljesítményével hozzájárul a balettművészet népszerűsítéséhez. A Szerb Nemzeti Színház éves díjainak többszörös nyertese megkapta a Nataša Bošković-, továbbá a Marina Olenjina-díjat a legjobb és professzionális művészi alkotásokért. Ő nyerte az Iskra kulture (Kultúra Szikrái) nevű díjat a fiatal, legfeljebb 35 éves szerzők kategóriájában. A legkorábbi évektől fogva felismerte leendő hivatásának minden szépségét és súlyát:
– A munkánk igényes, nehéz, és sok energiát vesz el tőlünk. Mennyi könnyet hullajtottunk, mennyi verejtékes munkánk gyümölcse lett az előadás. Gyakorolsz, hogy bizonyítsd magad, és megmutasd a közönségnek, hogy mit csinálsz – mondta a primabalerina. „Kérjük a színpadra” – hallottuk a hangosbeszélőben az üzenetet az öltözőben. Befejeztük a beszélgetést, és a díva már „repült”.
Samuel Bishop (Bozsoki Valéria felvétele)
A szólótáncos Samuel Lewis Bishop az öltözőjében fogadott bennünket. Szólótáncosa a Szerb Nemzeti Színház Balett-társulatának, amely négy alkalommal neki ítélte oda az éves színházi díjat sikeres alakításaiért. Sam, így szólítják kollégái, jó hangulatban mesélt nekünk Guilfordról, a Londontól délre fekvő kisvárosról, ahol született.
– Tízéves korom óta táncolok. Gyerekként az Angol Nemzeti Balettnél játszottam A diótörő darabban. A Tring Park Előadóművészeti Iskolájában érettségiztem, majd a Cymru Balett-társulattal a Giselle, a Szépség és a Szörnyeteg, a Vihar, a Rómeó és a Júlia című darabokban léptem fel.
Tehetségének és munkájának köszönhetően később Samuelnek az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban lehetősége volt hercegek és grófok szerepét játszania olyan darabokban, mint A hattyúk tava, a Rómeó és Júlia, Giselle, Zorba, a görög, A diótörő, a Don Quijote, Katarina Izmailova, A kaméliás hölgy...
– Az pandémia idején otthon végeztem azokat a napi gyakorlatokat, amelyeket az interneten találtam, és rendszeresen úsztam folyóban és az szodában, sétáltam a Fruška gorán. Reggelente elvittem Tatjana lányomat az óvodába, eljöttem a színházba, mert itt több helyem van a konkrét balett gyakorlatokra. A diótörőben a herceget táncolom, gyönyörű koreográfiában, szuper jelmezben. A gyerekek szívesen nézik nemcsak a herceget, hanem a varázslókat is. Érzem a közönséget, és ez motivál. A Don Quijote spanyol stílusú darabban spanyol zene ritmusára táncolok, „szexinek” érzem magam cigány szerepében, akiben tűz lobog. Mint „hideg angol” szeretek más stílusban fellépni a színpadon. Kedvenc balettelőadásom a Zorba, a görög, mert a közönség nagyon szereti. De Simona mama a kedvenc karakterem A rosszul őrzött lányban. Mindennap szívesen játszanám. Ruhát veszek fel, parókát teszek fel, tűsarkú lábbeliben járok, vagy éppen klumpában táncolok. Amikor a közönség nevet, az számomra a legszebb. A próbán minden nap azon gondolkodom, mit kezdjek az arcommal, a karommal és a lábammal, hogy ezt a karaktert még viccesebben táncoljam, és hogy az előadás minden alkalommal másmilyen legyen.
Ana egyik kedvenc ruhája, amelyet kaméliás hölgyként ölt magára (Bozsoki Valéria felvétele)
Milyen Az ohridi legenda balettelőadás, amely bemutatásra vár? Szép történet, és a zenéje csodálatos! Minden alkalommal úgy tűnik, nem ugyanaz, így egész nap szívesen hallgatnám. Az ohridi legendában rosszfiút játszok karddal – mondta Sam mosolyogva, majd hozzáfűzte: Reményem szerint hamarosan bemutathatjuk a darabot. Biztos vagyok benne, hogy a közönségnek tetszeni fog a tapasztalt Vlagyimir Logunov koreográfiája, és hogy ez a produkció balettsláger lesz!
Egyébként Sam hét évvel ezelőtt érkezett Újvidékre, mert új kihívásra vágyott. A Szerb Nemzeti Színházban játszó legjobb barátja ajánlására jött Újvidékre.
– Mindenki szépen elfogadott. Remekül dolgozom Toni Randjelovićtyal, a balett-társulat igazgatóval, Andrei Colceriu pedig kollégám és barátom. Szép az együttműködés, jó a kapcsolatom Ana Đurić és Katarina Kljajić partnereimmel, valamint Lana Stojanovićtyal. Amikor a szabó jelmezt varr nekem, akkor beszégetünk, nevetünk. Úgy értem, ha boldogan és szépen együttműködünk, akkor könnyebb dolgozni, jobb műsor jön létre, és mindenki jól van.
Samuel A diótörő előadás kosztümjét próbálja (Bozsoki Valéria felvétele)
Vesna Ilić Bishop balerinával, a feleségemmel gyakran este lépünk fel. Tatjana lányom szeret a színházban a terem egyik sarkában ülni, onnan nézi a próbát. Nehéz mindent összehangolni, de örülünk, hogy Vesna szülei elmennek érte az óvodába, vagy meg is őrzik. A szüleim évente többször is Újvidékre látogattak hétvégén. Most sajnálják, hogy nem látják, unokájuk hogyan növekedik, és hogy szépen beszél, sokat nevet. Hiányoznak nekem, mert nem látom őket, de boldog vagyok, hiszen egészségesek. Nagycsaládban nőttem fel a legidősebb gyermekként. Az egyik nővérem Angliában, a másik Ausztráliában, a fivérünk pedig Írországban él – mesélte Sam.
Sokan kíváncsian kérdezik tőle, mit adhat neki Szerbia.
– Mindent megkaptam. Én vagyok a legboldogabb ember a világon – válaszolta nekik az angol táncos. – Számomra fontos a házasság. Vesna miatt, akit feleségül vettem, úgy döntöttem, Újvidéken maradok. Van lányom, munkám, és szerb állampolgárságom is. Nemrég vásároltunk lakást, nagyon boldogok vagyunk. Tervezgetünk…
Itt élek, szeretem a nehéz munkámat, ezért szerbül akarok beszélni. Az esetekkel ugyan (padež) még küszködök. A feleségemmel kicsit szerbül, kicsit angolul társalgunk, Tatjana pedig mindent felszív, mint egy szivacs... – mondta Samuel L. Bishop szólótáncos.
Ő is, Ana Đurić primabalerina is készülnek a balettelőadásokból válogatott, Gyöngyszemek c. gálaműsorra, amelyet február 20-án a székvárosi Szerb Nemzeti Színházban annak Balett-társulata fog bemutatni működésének 70. évfordulója alkalmából. Az együttes vezető táncosai, szólistái és a táncegyüttes tagjai 75 perces programmal kedveskednek a közönségnek.
