Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét Kallós Zoltán Külhoni Magyarság Díjjal tüntették ki. A rangos elismerést a napokban Budapesten az Országházban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár adta át dr. Toldi Éva tanszékvezetőnek, akit dr. Andrić Edit tanszékvezető-helyettes is elkísért erre a jeles eseményre. A díj a tanszék hatvanéves munkájának és jelenének szól. Ennek kapcsán beszélgettünk dr. Toldi Évával.
Gratulálunk ehhez a rangos díjhoz! A díjátadón készült képet ilyen szöveggel posztoltad a Facebookon: „Miközben ezt a gyönyörű plakettet nézegetem, nagyon büszke vagyok a kollégáimra és a hallgatóimra, mert mindannyiunknak szól.” Mi az, ami egyre jobban működik az intézményben, és a munkának milyen gyümölcsei váltak láthatóvá az utóbbi években?
– Sokszor beszéltem már a tanszéken végzett munkáról, kollégáim kiváló teljesítményéről, most úgy érzem, ideje, hogy a hallgatók kerüljenek előtérbe, akik nemcsak a tananyagot sajátítják el nálunk, hanem gondolkodásmódot tanulnak, műveltséget szereznek, együtt élnek az intézménnyel. Ezt emelném ki, hogy a tanszéknek élete van. A tanszéki élet pedig olyan, amilyenné tesszük. Az elmúlt tanévben sikerült szoros kapcsolatot, igazi csapatmunkát kialakítani a hallgatókkal. Számomra fontos felismeréseket hozott ez az év. Kiderült, hogy remek diákjaink vannak, akik rendkívül felelősségteljesen gondolkodnak nemcsak a tanszékről, hanem az egész vajdasági magyarságról. A kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatok következményeként egyre csökkent a tanszékre jelentkezők száma, ezért a hallgatókkal együtt kialakítottunk egy olyan munkaformát, amelybe folyamatosan beépítettük az ötleteiket. Önálló munkát végeztek, saját kezdeményezésre például iskolákba látogattak, ahol bemutatták a tanszéken folyó munkát, egyre lelkesebben dolgoztak. Közben persze jobban megismertük a hallgatóinkat is, azt, hogy hajlandók megosztani másokkal tapasztalataikat, a személyiségüket mozgósítani, jelentős közösségi munkát befektetni a közös cél érdekében. Kölcsönös bizalom – ez jut most eszembe, aminek meglett az eredménye, hiszen máris kétszer annyian kezdik meg a tanulmányaikat a tanszéken, mint tavaly. Az őszi felvételi időszakra már csak öt önköltséges hely maradt.
Milyen érzés és milyen feladat azt az intézményt vezetni, amelynek magad is a hallgatója voltál, és amelyen számos jeles személy tanít és tanított, vagy olyan személy tanult, akiből jeles művelődési, közéleti személy lett?
– „Legyen a szenvedélyed a hivatásod” – ez lett a Magyar Tanszék jelmondata az elmúlt évben, de ez az én személyes jelmondatom is, nekem tényleg a hivatásom a szenvedélyem. Tudatosan választottam annak idején a tanszéket, mert irodalommal szerettem volna foglalkozni, és azt is tudtam, hogy erre Újvidék a legjobb hely. Szerettem itt tanulni, és megtapasztalhattam, hogy mások is. Köszönetet érdemelnek a középiskolai magyartanárok, akik sokat segítettek a tanszék népszerűsítésében. A vajdasági magyar irodalom és művelődési élet jelentős egyéniségei voltak tanszékesek, az ő nyomukban járunk. De jóformán az egyetemes magyar irodalomnak sincs olyan személyisége, aki konferencián vagy irodalmi matinén ne fordult volna meg itt. Szakmailag fontos a hallgatóinknak is, hogy találkozhatnak az élő irodalom legjelesebb képviselővel.
Hazai, anyaországi és határon túli kapcsolatok ápolásával hogyan sikerül vonzóvá tenni a munkát és a tanulást a Magyar Tanszéken?
– Nemzetközi programok keretében tanárokat fogadunk, ez változatosabbá teszi az oktatást a tanszéken. Rajtuk kívül anyaországi diákokat is várunk a tanszékre, akik nemcsak a csereprogramban vehetnek részt, hanem akár alapképzésre is iratkozhatnak. A jövőben ugyanis nem lesz szükség szerb nyelvi előtudásra ahhoz, hogy nálunk folytassák egyetemi tanulmányaikat. Az oklevelek magyarországi honosítása nem okoz gondot, és remélem, hogy a változatos képzési formák és a családias légkör, valamint Újvidék mozgalmas szellemi élete vonzó lesz sokak számára.
Az elvándorlás miatt az utóbbi években kevesebb gyermek tanul az iskolában anyanyelvén, így kevesebb magyartanárra van szükség. A tanári szakon kívül a tanszéken milyen szakokon tanulhatnak az érdeklődők, és tanulmányaik elvégzése után milyen munkakörben helyezkedhetnek el?
– Előnye a tanszéknek, hogy sokféle munkakör betöltésére képesít. Akik a négyéves alapstúdiumot fejezik be, lektorként, újságíróként, szerkesztőként, kulturális és művészeti menedzserként, könyvtárosként, szerb–magyar fordítóként, tolmácsként helyezkedhetnek el. Akik az ötödik évet is elvégzik, mesterképzettségű magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet szereznek.
A kitűzött célok közül a következő tanévben tanárok és hallgatók mire fognak különösen összpontosítani?
– Az előttünk álló szemeszterre gazdag és sokrétű programokkal készülünk. A tanszék megünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Ennek jegyében mintegy száz vendéget várunk a rendezvényeinkre, írókat, tanárokat, közéleti személyiségeket.
