A vajdasági művelődési élet kiemelkedő egyénisége dr. Vitkay-Kucsera Ágota. Zenepedagógiai tevékenysége mellett előadóművészként is osztatlan sikert aratott Európa számos országának színpadán. Előadóként és tudományos dolgozóként is eddigi pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült. Az újvidéki születésű szopránénekes két alkalommal volt a VIVE fesztivál fődíjasa, magáénak mondhatja a Olivera Hercegnő elismerést, melyet a Szerb Királyi Akadémia tudósai és művészei osztanak ki. Az óév utolsó hónapjában a Miloš Crnjanski Vajdasági Művelődési Központ rangos elismerésével, a multikulturalizmus és interkulturalizmus terjesztéséért járó emlékéremmel tüntette ki, a teljes alkotói munkáját helyezve előtérbe. Ennek kapcsán beszélgettünk szilveszter előtt a művésznővel, az Újvidéki Művészeti Akadémia rendes tanárával. A hangfejlesztés módszertanának itthon és külföldön egyaránt elismert szakemberével, aki az új esztendőben ünnepli azt, hogy húsz éve dolgozik az akadémián.
* Hogyan lehet megszerettetni az emberekkel az operaelőadásokat? – érdeklődtünk a ragyogó szopránénekestől és kiváló zenepedagógustól.
– Nagyon szép gyermekkorom volt, a színházban töltöttem opera-énekesnő édesanyám, Vitkay Kovács Vera próbáin. Végigtáncolgattam-énekelgettem a próbákat, míg anyukám a rendezői, a zenekari és a kollégákkal való kosztümös próbákkal volt elfoglalva. Szerettem én is felpróbálni mindent. Tetszett a sminkelés, érdekes volt látni, hogyan készülnek a maszkok és a parókák, hogyan dolgozik a cipészük. A gyerek számára nagyon érdekes látni a folyamatot, hogyan készül az előadás a kosztümöktől, frizuráktól kezdve a színpadi dekorációig. A próbák volt az óvodám, és utána otthon is eljátszottam mindenki szerepét, tudtam fejből is. Később, amikor a szomszédok panaszkodtak a színházról, hogy unalmas, elvezettem őket próbára. A barátnőm gyerekeit is bevezettem az öltözőkbe, a zenekari próbaterembe és a korrepetitori szobákba. Megnézték, hogyan sminkelik az énekest, hogyan készül a kosztüm a varrodától kezdve...
* Mit jelent önnek a multikulturalizmus és interkulturalizmus terjesztéséért kapott emlékérem?
– Érdeklődtem sok minden iránt, és törekedtem eredményt elérni. Sok időre volt szükség, hogy beérjek. Nem megy minden olyan könnyen, mint ahogyan kívülről látszik. Kellemesen meglepett a díj. Pályafutásom során törekedtem és törekszem mind belföldön, mind külföldön az ex-Jugoszlávia, Szerbia komponistáinak és főképpen Vajdaság zeneszerzőinek a szerzeményeit énekelni, továbbá a többi kisebbség zenéjéből is egy-egy számot bemutatni külföldön eredeti nyelven. Tanulmányok írásakor összefoglalom a soknemzetiségű Vajdaság zenei gazdagságát. Az a szép, hogy egymástól is tanulunk, egymásnak is átadjuk a tudásunkat. Magyarnak vallom magam, de mivel Szerbiában élek, kötelességemnek érzem, hogy a szerb közönségnek magyarul is, a magyar közönségnek szerbül is énekeljek.
Az újvidéki Selyemgyárban Kőrösi István, Klemm Dávid és én bemutattuk Ábrahám Pál életét és zenéjét. Az elméleti részt én ismertettem. Szeretem Ábrahám Pál zenéjét. Apatinban született, több mint száz nyelvre lefordították a szerzeményeit, és két operettjét bemutatták az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban. Ábrahám Pálról készített doktori munkámat, a Féktelen harmónia c. zenés művet a Vajdaságban valamikor használatos három nyelven (magyar, szerb, német) mutattam be.
* Sokoldalú előadóművészként osztatlan sikert aratott Európa számos országának színpadán Donizetti (Adina), Verdi (Gilda), Rossini (Rosina), J. Strauss (Adela) operáiban és Mozart Requiemjének szoprán szólójával. A magyar nóta előadóművészeként is ragyogó, abban a műfajban, amelynek apai nagyapja, Vitkay Gyula egyik legismertebb délvidéki szerzője volt.
– A különféle zenei műfajokat ápolom. Jó, hogy operaénekesi szakon tanultam, mert ez minden hangképzés alapja. Azután stílustól függően éneklem a különféle műfajt. Az Újvidéki Akadémián, ahol tanítok, megismerkedtem a musicallel, a filmzenével, a könnyűzenével is. Törekszem hasznosítani mindazt, amit megtanultam, és tanulni fogok, amíg élek. Mivel dinamikusabb korban élünk, fontos szempont, hogy hogyan lehet az ember figyelmét lekötni, de nem gagyi zenével, hanem hogy legyen benne legalább egy csöpp komolyzene. Édesanyámtól és apai nagyszüleimtől örököltem a zenei tehetségemet. Arra biztattak, hogy különféle műfajú zenét hallgassak és énekeljek. Mivel Vajdaságban élek, szeretem a szerb városi dalokat. A magyar nóta is városi dal. December 29-én az óbecsei színházban, az újévi hangversenyen az Újvidéki Rádió héttagú zenekarával és Đorđe Čavićtyal léptem fel. Telt ház előtt szólóban és duettben mutattuk be az operettzene, a magyar nóta és a szerb városi dalok szépségeit.
* Jelentős szakmai visszhangja volt eddig megjelentetett tudományos értekezéseinek, valamint A hang jellemzői és a hangfejlesztés módszertana a szakmai tevékenység szolgálatában és más könyveinek.
– Jelenleg azt kutatom, hogy a vibrációk hogyan hatnak ki az ember agyának működésére és az egészségére. Amikor egy ismerősöm sokáig kómában feküdt, és kicsit énekeltem neki, az ápolónők megjegyezték: „Miután énekel, a betegeink jó étvággyal esznek.” Utánanéztem e témának a szakirodalomban. Kiderítettem, ha valaki nincs kómában és énekel, a saját hangja az a vibráció, amely helyre tudja állítani az egészségét. Most ez a téma foglalkoztat.
* Utazása, fellépései során szerzett tapasztalataiból mit lehetne nálunk is hasznosítani?
– Hongkongban nagyon kellemes meglepetés ért. A metróban mindenütt klasszikus zene szól halkan. És minden kávézóban. Amikor Újvidéken leégett az egyik kávézó, emlékszem, öt gyásznapon csak klasszikus zenét hallgathattak a vendégek a város minden kávézójában. Első nap az emberek zúgolódtak, második nap már nyugodtak voltak, harmadik nap már észre sem vették, milyen zene szól. Aki leül valakivel a kávézóban, valójában beszélgetni akar. Nagyon szép, ha klasszikus zenét hall(gat), mert az nyugtatja. Az agresszív zene ugyanazzal a ritmussal és hangerővel valójában ingereli az embert.
Az Egyesült Államokban felkészítik azokat, akik színházba mennének opera-, balettelőadásra vagy hangversenyre. Végigvezetik a színházon, megmutatják a termeket, a hangszereket, elmesélik az opera- vagy a balettelőadás történetét, lejátsszák a fő témákat. Ily módon bevezetik a nem szakértő közönséget is a műbe, az előadásba. Ezt nagyon jó lépésnek tartom ahhoz, hogy valaki megszeresse azt, amit nem ért, ami nem áll hozzá közel, amit nem hall napi szinten.
A reklámokban megjelent a Lakmé (Leo Delibes) opera egyik duettje, s amikor a hangversenyen felismerték, nagyon tetszett az embereknek. Napi szinten hányszor ismételnek egy-egy reklámot! Sűrűbben használhatnának aláfestésként fülbe mászó komolyzenét, amellyel megérintenék az embereket.
* Ön az Újvidéki Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tanszékének Elméleti Szakán 1997-ben, szólóének szakán 1998-ban diplomázott, ugyanott magiszteri és doktori titulust szerzett – a művészetek doktora titulust is magáénak mondhatja.
– Nem is gondoltam, hogy két doktorátust is szerzek. Mindig tovább kutatok, hogy rövidebb úton, minél jobb eszközökkel adjam át a tudásomat, a tapasztalatomat az egyetemistáknak. Mindenki rögtön szeretne szépen énekelni. A hangképzést azonban naponta kellene gyakorolni. Nemcsak az énekre vonatkozik, hanem arra is, hogy a színész hogyan használja legkevesebb erővel a beszédhangokat, és minél kevesebb megerőltetéssel tudjon sokáig kiabálni, visítani, agy éppen zokogni, amikor erre szüksége van a szerepben.
* Több mint 20 színpadi mű hang- és testmozgás-kreátora volt, az Újvidéki Szerb Nemzeti Színházban bemutatott, Ábrahám Pál életéről szóló Féktelen harmónia c. zenés műnek pedig nemcsak szereplője, hanem rendezője is. Tanítványai, az opera, az operett és egyéb zenés művek félszáz ismert alkotásában kamatoztatták a nekik átadott tudását és tapasztalatát...
– A tanítványaimnak nemcsak a problémáikat ismerem, hanem azt is, ami földobja őket. Néha munka után fáradtan érek haza, de nem bánom, mert nagyon aranyosak, kitölt a velük való foglalkozás. Visszaadják az energiát és azt az ihletet, amelyet teljes szívemből adok nekik. Örülök, hogy a volt diákjaim például felléptek a Haj c. musicalben, sikeresek az újvidéki Ifjúsági Színházban, a Szerb Nemzeti Színházban, az Újvidéki Színházban, Szabadkán, Zomborban.
* Tervei?
– Január 4-én Magyarországon énekelek, újévi hangversenyen. Február 1-jén Szabadkán, a pedagógusok bálja keretében előadjuk Ábrahám Pál életéről szóló Féktelen harmónia c. zenés művet. Tavasszal a bajai szüreti bálon énekelek. Újvidéken, a Zmaj Játékokon a Városháza előtti téren júniusban felléptetem az akadémia növendékeit, a diákjaimat a Klemm Dávid Banddel, a többi hangversenyem még nincs pontosítva. Klemm Dáviddal régóta együttműködök, közös terveink vannak.
Egyébként álmom, hogy bejárjam a világot, megismerjem a különböző kultúrák zenei motívumait, zenei és beszédritmusát.
