Dr. Szilágyi Mária építészmérnök és műemlékvédelmi szakmérnök könyv formájában megjelent doktori munkájában 52 közép-bánáti falusi teret elemez releváns történelmi adatokkal és a helyszínen gyűjtött adatokkal, fényképekkel, térképekkel. A Bánát falusi terei (Seoski trgovi u Banatu) c. kiadványról, amelyet a székvárosi Vajdasági Múzeumban mutattak be, a szerző reményei szerint hamarosan a bánátiak is többet hallanak.
A könyv kapcsán a szerzővel és a könyv recenzense, dr. Németh Ferenc művelődéstörténésszel, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanárával beszélgettünk.
* Tanár úr, a könyvbemutatón többször is elhangzott, hogy tulajdonképpen a 18. század elejétől kezdődően napjainkig Vajdaság térsége – ezen belül Bánát térsége is – népek országútja volt.
– Az 1720-as, 1730-as évektől kezdődően, a törökök kiűzése után telepítési hullámok követték egymást. Voltak ezek között tragikus kimenetelű telepítések, mint például a spanyol telepítések az 1730-as években Nagybecskereken, de voltak sikeresebb telepítések is, mint például a francia telepítés három bánáti helységben, utána három hullámban jött a német telepítés, jöttek szerbek, magyarok és mások.
* Mi derül ki a tanulmánykötetből?
– Minden egyes helység, ahová az emberek letelepedtek, ahol otthonra találtak, a maga módján egyedi a térfejlesztés szempontjából. Ezért fontos Szilágyi Mária munkája. Ő tipologizálja, megkülönbözteti a különféle térfejlesztési típusokat az 52 vizsgált bánáti faluban. Ebből derül ki, mennyire változatos, ugyanakkor mennyire fontos a központi tér használata. Itt összpontosulnak a fontos intézmények, mindaz, ami a falu „identitását” képviseli a templomoktól kezdve, az iskolákon, községházakon keresztül a különféle emlékművekig, falusi kútig stb.
* Miért időszerű Szilágyi Mária kutatómunkája?
– A központi falusi terek valójában kultikus terek, azért, mert nagyobb kiterjedésűek. Kiemelkedő szerepük volt. A helybeli lakosság azt többféle célra használta. Egy néprajzi megközelítése a dolognak, hogy mi mindenre használták a falu központját: az ünnepségektől kezdve az ellenségtől való védekezésig. Ami Szilágyi Mária munkájának az időszerűségét adja, hogy nemcsak vázolta a három évszázad folyamán történt változásokat, hanem előre vetítette azt is, hogyan lehetne megújítani ezeket a falusi tereket a vizsgált területeken, ebben az 52 bánáti helységben, hogy ismét összetartó erőt képviseljenek az adott helységben – mondta dr. Németh Ferenc.
Dr. Szilágyi Mária az újvidéki Műszaki Tudományok Kara Építészeti Tanszékén tanít.
* Miért éppen a bánáti falusi tereket választotta a tudományos kutatás témájául?
– A téma adott volt, mert én is egy bánáti faluból, Magyarcsernyéről származom. A bánáti falvakat elemeztem ebben a munkában. A doktori disszertációm könyv formában megjelent változata. A falvakkal foglalkoztam, különösképpen a faluközpontokkal.
* Milyen szempontok szerint elemezte a faluközpontokat?
– A faluközpontokat a 18. századtól, a falvak létrejöttétől kezdve a mai napig elemeztem. Érdekes volt elemezni a különböző szabályokat, szabályrendeleteket, hogy mi alapján telepítették a falvakat a 18. és 19. század folyamán, hogy milyen épületek voltak a faluközpontokban, hol helyezkedett el a faluközpont a falu struktúráján belül, milyen alakja volt a faluközpontoknak, hogy futottak be az utcák a terekre. És fontos volt elemezni, hogy milyen funkciójuk volt ezeknek a tereknek, mert ezek voltak a falusi élet „színpadai”, színterei. A felsoroltakat elemeztem szinte minden periódusban: a 18–19. század folyamán, majd az I. világháború után, majd nagyon röviden a 2. világháború idején, amikor szintén érdekes volt a faluközpontok funkciója, továbbá a szocializmus időszakában, a tranzíció időszakában, és végül a 90-es évektől napjainkig.
Az általános részben egész Bánátra koncentráltam, Bánát összes falváról törekedtem egy összefoglaló tanulmányt írni, azok keletkezéséről és fejlődéséről. Aztán a részletesebb elemzéseknél Közép-Bánát volt az esettanulmány, Közép-Bánát falvai, ahol 52 falusi települést írtam össze. A kutatás során nemcsak a levéltári és írott forrásokra hagyatkoztam, hanem bejártam ezeket a falvakat, és dokumentáltam a jelenlegi állapotokat is.
* A falusi terek különböző korokban mely események színterei voltak?
– Például a falusi tereken gyülekeztek az emberek templomba menés előtt, itt voltak a különböző katonai gyakorlatok, itt gyülekeztek a régebbi időkben a férfiak (az újabb időkben már nemcsak a férfiak) a kocsma előtt. Itt voltak a falusi kutak, ide jártak az emberek vízért, itt osztották meg egymással az eseményeket, amelyek egy-egy családban történtek. A főtér fontos épülete volt a községháza is, ahol a helybeliek minden közügyet intéztek, és e célból mindig a téren gyülekeztek. A szocializmus idején nemzeti ünnepekkor itt rendeztek különböző attrakciókat a faluban.
* Kutatóként mi volt az ön számára a legizgalmasabb anyag?
– A térképek voltak a legérdekesebbek. A katonai felmérések a 18. század végéről, a 19. század közepéről és második feléről. Aztán érdekesek voltak a kataszteri térképek, amelyeket találtam különböző időszakokból. Valamint a Vajdasági Levéltárban őriznek egy nagy állagjegyzéket a faluközpontok átalakulásáról a II. világháborúban, amikor elsősorban a német falvakban számomra érdekes volt felfedezni, hogy ahol egykor a vallási épület volt a központban, oda, miután ezt lebontották, kultúrotthonok épültek, s ezzel teljesen megváltozott a tér szerkezete és az épített környezete.
* Magyarcsernyéről, a szülőfalujáról milyen értékes anyagot kutatott fel?
– Ott találtam különböző korokból a legtöbb fényképet, amelyek a falusi főtéren történt eseményeket örökítették meg. Ezenkívül kezembe került számos kataszteri térkép. Természetesen a katonai felméréseken is megjelenik a falu. Találtam egy érdekes tervet a 1960-as évek végéről, amikor megkezdték a faluközpont urbanizációját, és kiépültek a középületek, a lakóépületek, többemeletes tömbházak, amelyek a szocialista fejlődés és az urbanizáció szimbólumai voltak. Ez a terv nem valósult meg teljes egészében, de érdekes volt látni, mit terveztek, hogyan próbálták a falut átalakítani várossá.
* Mit látott a katonai térképeken?
– A katonai térképeken látszik a teljes falustruktúra, azaz a falu szerkezete, az utcák, a háztömbök, és jól látható maga a faluközpont is különböző korokban. Érdekes volt összehasonlítani, hogyan fejlődött a 18. és 19. század folyamán.
* A vaskos könyve mit tartalmaz?
– A szerb nyelvű könyv angol összefoglalóval terjedelmes, több mint ötszáz oldalnyi, mivel az általános rész mellett minden falut elemzek. A történeti leírás mellett meg az épített környezet elemzése mellett minden faluhoz tartozik egy táblázat is, amelyben magát a főteret elemzem: elhelyezkedését a falustruktúrában, alakjának változását az idők folyamán. Az épületeket, amelyek egykor a főtéren voltak, amelyek később épültek vagy időközben eltűntek, a funkciót, az utcabútorokat. Utána minden faluról közlök térképeket és fényképes dokumentációt.
* Kinek szánta a könyvét?
– Elsősorban a szakembereknek, mivel ez a doktori disszertációm könyv formájában. Szerintem azonban minden bánáti vagy vajdasági ember talál benne sok mindent, amit nem tudott a falvakkal kapcsolatban, a kutatás során összegyűlt adatbázist pedig későbbi kutatók is felhasználhatják kiindulópontként.
* Mennyi munkájába tellett a könyv anyagának begyűjtése, rendszerezése és a könyv megírása?
– A disszertációt mintegy három évig készítettem. Ebben benne volt a kutatás, a terepi munka és a megírása. Ennél egyszerűbb volt számomra a könyv kéziratát összeállítani. A kiadó azonban megszenvedett vele, mert nagyon sok táblázat is belekerült.
* Tervbe vette-e, hogy Újvidék után máshol is népszerűsíti a szakembereknek, olvasóknak szánt könyvét?
– Reményeink szerint igen. A következő színhely Nagybecskerek lesz, Bánát központja, amely igazából összefogja ezeket a falvakat, amelyeket elemeztem. Könyvem bemutatására február folyamán a Városi Múzeumban kerül sor. A megjelenését a Tartományi Művelődési Titkárság támogatta, és a beodrai székhelyű Bánáti Művelődési Központ adta ki – mondta Szilágyi Mária.
