Nemzeti ünnepünk alkalmával, március 15-én több vajdasági közéleti személyiség, művész részesült a Magyar Állam kitüntetésében. A járványügyi helyzet miatt ezek átadására mindeddig nem került sor. Kedden Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa jóvoltából Fekete J. József irodalomtörténész, lapunk újságírója és Mons. Tietze Jenő teológus vehették át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Az átadási ünnepségek a palicsi Zvonko Bogdan Borászat adott otthont. Az eseményen jelen volt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Fekete J. József megköszöni a kitüntetést (Fotó: Gergely Árpád)
Elsőként Fekete J. József publicista, író, kritikus, József Attila-díjas irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Szó munkatársa vehette át a rangos elismerést.
Csallóközi Eszter, Magyarország szabadkai főkonzulja köszöntötte a megjelenteket.
– Amióta világ a világ, az értékes munkákat becsülik. A kitüntetések szinte egyidősek az emberi társadalommal. Adományozásuk kortól és helytől függően sokféle lehetett és lehet a mai napig is. Egy-egy kitüntetés több vonatkozásában is jelképezi azt a kort, amely életre hívta. Magyarországon az az ország, ahol az állam és a nemzet határa nem esik egybe. Mostanában a Kárpát-medence szinte minden pontján történik kitüntetés átadás, amely a nemzeti összetartozást jelenti és erősíti is. Az elismerések kifejezik azt is, hogy egyetlen nemzet, egyetlen magyarság tagjai vagyunk, amely akkor tud maradni, ha minden nemzetrész megmarad, és minden nemzetrészen vannak olyanok, akik a magyarság érdekében tevékenykednek – emelte ki beszédében Csallóközi Eszter.
– Akik nemzeti és állami ünnepeink alkalmából kitüntetést kapnak, azok valamilyen kiemelkedőt tettek a magyarság érdekében. Sajnos az idei helyzet nem tette lehetővé, hogy tavasszal, a nemzeti ünnepünkön átadásra kerüljenek a kitüntetések, de őszinte örömmel tölt el, hogy ezt most pótolni tudjuk – hangsúlyozta a főkonzul.
A méltatásban elhangzott, hogy Fekete J. József 1957-ben született Bácskossuthfalván. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett tanári oklevelet. Egy ideig általános iskolai tanárként dolgozott Bácsgyulafalván, majd 1984-től a zombori rádió munkatársa lett. Előbb a magyar nyelvű adás szerkesztője volt, később műsorigazgatói, majd megbízott igazgatói tisztséget töltött be. Mindeközben az Újvidéki Egyetem Tanítóképző Karának önálló szakmunkatársaként tanított. Később, 2010-től a Magyar Szó napilap munkatársa lett. Az újvidéki Új Symposion szerkesztőbizottságának tagja volt. Emellett a Zomborban megjelenő Pokret című kétnyelvű ifjúsági lap és a Dometi című szerb nyelvű folyóirat társszerkesztője is volt. A Hangos-könyv című nemzetközi kortárs irodalmi rádió-folyóiratnak főszerkesztője, a szabadkai Üzenet folyóirat társszerkesztője. Az Új Forrás, a Sikoly és a Zlatna greda című folyóiratok szerkesztőségi munkatársa, a Vajdasági Íróegyesület tagja. A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság alapító tagja volt, majd a Magyar Írószövetség és a Vajdasági Íróegyesület tagja. Alapítója és elnöke a zombori Berta Ferenc Zsebszínháznak, illetve 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia beválasztotta tagjainak sorába.
Fekete J. József: állami kitüntetést kaptam, és ezt nemcsak az állam elnökének, hanem az egész magyarságnak szeretném megköszönni (Fotó: Gergely Árpád)
A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét Csallóközi Eszter főkonzul adta át Fekete J. Józsefnek, aki a következő szavakkal köszönte meg az elismerést:
– Mindig úgy érzem, hogy én nem mentettem életeket, és nem találtam fel valamilyen világraszóló dolgot. Egész életemben azt csináltam, amit szerettem. Olvastam, írtam, szerveztem, tanítottam. Ezt valaki észrevette, és úgy ítélte meg, hogy ennek volt értelme. Felterjesztett a díjra, és ezt köszönöm neki. Aztán a mechanizmus elindult, és az állam elnökétől kaptam egy kitüntetést. Nem szakmai elismerést, hanem állami kitüntetést kaptam, és ezt nemcsak az állam elnökének, hanem az egész magyarságnak szeretném megköszönni – hangzott el Fekete J. József köszönőbeszédében.
Tietze Jenő beszédében kiemelte, hogy a kitüntetés nem az ő érdeme, hanem azoké, akik vele együtt dolgoztak (Fotó: Gergely Árpád)
A második díjazott, mons. Tietze Jenő méltatásában elhangzott, hogy a kitüntetett 1938-ban született Nagybecskereken. A helyi Állami Magyar Főgimnázium diákja volt, majd a zágrábi Hittudományi Karon folytatta tanulmányait. Szülővárosában szentelték pappá 1963-ban. Nagybecskereken és Versecen teljesített papi szolgálatot. A Nagybecskereki Egyházmegye Társas Bíróságának tagja lett. Először ügyész, majd püspöki tanácsnok volt. Az általános püspöki helynöki tisztséget 1988 és 2007 között, majd 2007–2008 közötti időszakban töltötte be. A Jugoszláv majd Szerbia Máltai Szeretetszolgálatának lelkésze, később pedig az Egyházmegyei kormányzó személyes megbízottja volt. Tietze Jenő 2009-ig ideiglenes püspökségi gazdasági igazgatóként is tevékenykedett. Emellett 1989 óta Őszentsége tiszteletbeli prelátusa, 2004 óta a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend lovagja és commendatora, 2006 óta pedig a temesvári Szent György Székesegyház káptalanának tiszteletbeli kanonoka. Nyugállományba vonulása után 2009 és 2013 között segédlelkész volt Szentmihályon. Tevékenységét a Hűség a Hazához Érdemkereszttel, az 1956-os Magyar Szabadságharc Érdemkereszt I. fokozatával, Mocsáry Lajos-díjjal, Aracs-díjjal és Szuverén Máltai Lovagrend kitüntetéssel jutalmazták.
Csallóközi Eszter főkonzul adta át a kitüntetettnek a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.
Tietze Jenő a Magyar Érdemrend lovagkeresztje díj átvétele után a fotoriporterek előtt (Fotó: Gergely Árpád)
Tietze Jenő beszédében kiemelte, hogy a kitüntetés nem az ő érdeme, hanem azoké, akik vele együtt dolgoztak.
– Egész életemben jó munkatársakat találtam, akik segítettek, velem voltak. Sajnos sokan már nincsenek közöttünk. Az, hogy itt maradtam, a gondviselésnek köszönhető. Úgy gondoltam, hogy ha lelkipásztor leszek, akkor valahol kapok egy plébániát, de nem gondoltam soha arra, hogy nagybecskereki plébános leszek. Életem legnagyobb részét itt töltöttem. Arra törekedtem, hogy megtartsam a közösséget. Hogy mennyire voltam sikeres, azt a Jóisten tudja – mondta Tietze Jenő.
