A kibeszéletlen múlt kísértése

A háborúk, a fegyveres megszállások és az általuk meghatározott időszakok, amelyeket rendszerint a felborult értékrend jellemez, mindig rengeteg szenvedést okoznak: a harctéren és a védtelen civil lakosság körében egyaránt. Ezen emberpróbáló korszakok sokszor nemcsak a jelenben, hanem a jövőben, az áldozatok leszármazottjainak nemzedékében is éreztetik hatásukat. Európában a legsötétebb időszak kétségtelenül a második világháború volt, amely bő hetven évvel a befejeződése után is jelentős ihletforrás a művészek, köztük a magyar alkotók számára is. Az utóbbi években számos olyan magyar irodalmi alkotás és film készült, amelyek a második világégés alatt és az utána következő átmeneti időszakban játszódó események emberközeli feldolgozása által igyekeznek segíteni a társadalom szembesülését egy zavaros korszak okozta traumákkal. A kisember szerepe és helyzete a politikai változások forgatagában, a világégés eredményezte emberpróbáló kínszenvedések, és azok hatása az elszenvedőkre ma is jelentős mértékben kibeszéletlen témának számít a magyar köztudatban.

Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című alkotása is a fenti művek sorát gazdagítja. A két síkon futó cselekmény anya és lánya viszonyának boncolgatásával egy fordulatos családtörténetet dolgoz fel. Olga sikeres ügyvéd Bécsben, anyja, Mária pedig egy magyarországi faluban él. Az idős asszony egy nap levelet kap Oroszországból, nem sokkal utána pedig kómába esik. Napokig élet és halál közt lebeg, az orvos semmi bizonyosat nem tud mondani állapota felől a néni aggódó lányának, aki közben lemondja ügyvédi kötelezettségeit és anyja házába költözik. Sejti, hogy anyja titkol valamit a múltjából, ezért kutatni kezd a régi tárgyak közt és nyomozásba fog, hátha sikerül kiderítenie valamit. A szálak a második világháború utáni Európába, az ötvenes évek első felébe vezetnek, s ahogyan egymás után szép lassan lehámlanak a hagymalevelekként egymásra épülő történetrétegek, egyre súlyosabb családi titkok kerülnek felszínre, a felfedező út végén pedig Olga számára addig ismeretlen önmagával találkozik.

Az Aurora Borealis – Északi fény lassan építkező alkotás, a rendezőnő apránként adagolja az információkat, amelyek között vagyonelkobzás, száműzetés, határsértés, atrocitás, gyilkosság, nemi erőszak, emigráció, megfélemlítés is szerepelnek. A drámai történet és a kiváló cselekményvezetés mindvégig kellő izgalomban tartják a nézőt, akkor is, hogy ha pillanatokra a filmalkotók nem tudták elkerülni az érzelgősséget. A film nagy erénye továbbá Tóth Ildikó alakítása Olga, és Törőcsik Franciska játéka a fiatal Mária szerepében. Mindketten remekül keltik életre az általuk megformált karaktert, az első a karrierje, a Barcelonában élő férje és a Magyarországon tartózkodó anyja közt egyensúlyozó ügyvédnőt, a másik pedig egy zavaros kor ismeretlen áldozatát. Kettejük játékát koronázza meg Törőcsik Mari alakítása az idős Mária szerepében. A jeles színésznő minden pillantása, moccanása és lélegzetvétele telitalálat. Kiváló az arcjátéka, a gesztikulálása, a járása, egyaránt megnyerő, amikor elréved, amikor zsémbel vagy amikor elszomorodik. Minden másodperc, amit a kamera e ráncokkal barázdált arcon tölt, varázslat. S aki olyan tapasztalt, mint ő, és az általa megformált hős, annak hinni kell. Akkor is, amikor azt mondja: „Nem engedhetjük meg, hogy a múlt tönkre tegye az életünket.” Valóban nem engedhetjük meg, de nem úgy, hogy elhallgatjuk, hanem éppen ellenkezőleg, kibeszéljük, és a helyére tesszük. A szembesülésre nagy szükség van, egyebek közt ezt a célt szolgálja Mészáros Márta alkotása is.