A hétvégén, pénteken este Mohi Sándor, budapesti operatőr, rendező volt a vendég a magyarkanizsai Cnesa kisszínpadon, ahol a Cinema Filmműhely szervezésében bemutatták a tavaly készült, Sára Sándor nyolcvanéves filmrendező előtt tisztelgő riportfilmet. A filmesten maga a rendező, Mohi Sándor is jelen volt, akivel Bicskei Zoltán magyarkanizsai filmes beszélgetett Sára Sándorról fűződő viszonyáról, a film elkészítésének körülményeiről, és arról, hogy a rendező milyen szerepet töltött be ötven éven keresztül a magyar filmművészetben, hiszen tanulmányait éppen ’56 után fejezi be.
– Én a Cigányok című filmmel kezdtem 1962-ben. Az már meghatározó volt. Utána nem is kellett gondolkodnom, hogy miről készítsek filmet: amiről nem beszéltek addig, vagy ami tiltva volt – idézi Mohi Sándor a mestert a róla készült portréfilmben. A filmben Sára Sándorral Veiszer Alinda beszélget, valamint részletek, képsorok láthatók jelentős alkotásaiból, forgatásokon készült fotókkal tarkítva.
– Sára Sándorról sokat elárul az, amilyen derűvel tudta elfogadni mindazt a külső ráhatást, amellyel megpróbálták alkotómunkáját gátolni. Például elmeséli a filmben, hogy amikor megkapta az értesítést arról, hogy mit kell kihúznia a filmből, ő aláírva visszaküldte, hogy láttam: Sára – mesélte Mohi.
– Az igazi magyar művészekre jellemző, hogy rejtőzködnek, és ez áll a filmművészetre is. Sárára és Mohira is igaz, hogy a periférián tudtak alkotni. Az is érdekes, hogy a kilencvenes években, mikor Sára tele van játékfilmes ötletekkel, tervekkel, akkor felkérik a Duna Televízió vezetésére, s úgy vállalja el, hogy tudja, hogy a terveiről le kell mondania. 2006-ban készült el utolsó munkája, azóta nem alkotott – teszi hozzá Bicskei Zoltán, aki nem először lát vendégül olyan művészeket, akik sokszor a nagy közönség számára ismeretlenek, ám munkásságuk szakmai szempontból indokolttá teszi, hogy figyelmet kapjanak. A filmesten megtudtuk, hogy Sára Sándor szeptemberben Magyarkanizsára látogat.
Az est második részében levetítették Mohi Imádság című dokumentumfilmjét is, melynek érdekessége, hogy a 26 perces film hét évig készült, és egy tanyán élő idős házaspár mindennapi küzdelmeit mutatja be a túlélésről.
