Gust Van den Berghe A mágnesember című, belga–luxemburgi–holland koprodukcióban készült alkotását a palicsi filmfesztivál fő versenyprogramjában láthattuk vasárnap. Azzal talán nem árulunk el sokat, hogy a film egy olyan emberről szól, aki különleges képességgel rendelkezik, nyilvánvalóan azzal, hogy mágnesszerűen vonzza magához a fémtárgyakat. Az érdekesség viszont az, hogy a főszereplőt alakító Danny Ronaldo egy igazi cirkuszmutatványos, cirkuszt üzemeltet és a fivérével lép fel. Ez volt a debütáló filmszerepe, és egyáltalán nem rendelkezik filmes múlttal. Azelőtt a filmezés meg se fordult a fejében. A filmfesztivál sajtótájékoztatóján hallhattuk lenyűgöző történetét, hogy mit jelent számára a cirkuszélet, de elmesélte azt is, hogy a rendező hogyan fedezte fel és kérte fel a filmszerepre:
– A családom hat generációra visszamenőleg foglalkozott cirkusszal. Ebben nőttem fel én is, de valahogy mindig frusztrált a cirkusz túlzott kommercializálódása, a rengeteg fény, hogy minden nagy, tarka, élénk színű, csillogó és giccses. Másra vágytam. A testvéremmel egy másfajta cirkuszt álmodtunk meg, egy olyat, amely összefonódik a színházzal. Valamit, ami cirkusz és színház közötti. Olyasmi, mint a commedia dell’arte. Szöveg nélküli előadásokat készítünk, a szöveget hangokkal, zajokkal helyettesítjük, és szinte mindig úton vagyunk. Egyszer megjelent a produkciónkon ez a rendező, Gust Van den Berghe, és azt mondta, jó az egész, de ez eléggé újszerű és neki valami régebbi stílusúra lenne szüksége. Ennek ellenére mégis visszajárt, eljött még többször, és akkor már tényleg nem értettem, valójában mit akar. Azután odajött, és kiderült, hogy engem szeretne szerződtetni a főszerepre. Azt mondtam neki, szóba se jöhet, én csak közönségnek tudok játszani. Azt mondta ne izguljak, a kamera is lehet közönség. Így kerültem a filmvászonra. Maga a filmezés rendben zajlott, a rendezővel jól megértettük egymást. Tulajdonképpen nekem a film is olyan, mint a cirkusz, mert mindig másik helyszínen forgatunk. A filmnek is van vándor jellege – hallottuk Danny Ronaldótól.
Mika Taanila és az Underground-díj
Vasárnap a palicsi nyári színpadon Mika Taanila finn rendező és vizuális művész átvette az Underground Spirit-díjat. Ezt a díjat a fiatal szellemiségű, újszerű európai alkotóknak ítélik oda, azoknak, akik meggyőződésből és odaadással tevékenykednek, akik mernek kísérletezni és mások lenni, a munkájukkal valami különlegeset vagy újat mutatni, még akkor is, ha ezt senki sem fizeti meg. Mika Taanilától megtudhattuk, hogy nagyon meglepődött, amikor megkapta az üzenetet, miszerint neki ítélik oda a díjat:
– Az ötvenes-hatvanas éveiben, az ember már nem igazán várja a díjakat és nem is számít rájuk. Emiatt ért váratlanul az üzenetet. Nagyon tetszik a díj elnevezése, hiszen a hetvenes évek punk-rock zenéjén nőttem fel. A lényeg mégis az, amit ez a díj jelent. Zseniálisnak tartom, hogy ezzel tulajdonképpen nem egy film vagy annak egy része van elismerve, hanem a szellemiség, az ismertetőjegyek, amitől valakinek az alkotásai másmilyenek, egyediek, felismerhetőek. Néhány évvel ezelőtt produkciós házat hoztunk létre, hogy könnyebben pályázhassunk. Fiatal filmesekkel is foglalkozok, de nem gondolkodunk nagy költségvetésű alkotásokban, maradunk annál, amit ez a díj is jelent – emelte ki a rendező, akinek az alkotásaiból vetítettek is egy válogatást a fesztiválon.
Film és foci
A palicsi filmfesztiválon különleges filmválogatások is helyet kapnak. Ilyen volt Frank Aalbers animátor, vizuális effektekkel foglalkozó szakember rövidfilmekből álló szelekciója, amelyet a palicsi Abbázia moziban vetítettek. Az alkotásokat egy téma kötötte össze, ami nemrég különösen aktuális volt, ez pedig a foci. Frank Aalbers szintén a fesztivál vendége volt, itt magyarázta el, hogy mit is jelent ez a válogatás:
– Tulajdonképpen ily módon tisztelgünk a nemrég lezajlott foci-Eb előtt, de nem csupán erről van szó. Ez egy kísérlet, a filmválogatás az Eb hivatalos programjai közt kapott helyet, és Németország huszonkét városában vetítették. Európában fontos a film és fontos a foci. Mi pedig ezt a kettőt szerettük volna összehozni. Tulajdonképpen becsábítani a szurkolókat a moziba – hallottuk a szelektortól.
Nyitókép: Danny Ronaldo (jobbról) egy igazi cirkuszmutatványos (Lukács Melinda felvétele)
