A palicsi filmfesztivál nem csupán a versenyprogramokról szól, és nem csak vetítéseket foglal magába. Minden évben bőséges a kínálat a kísérőrendezvényekből, és ezekre is szeretettel várják az érdeklődőket. Így van ez az idén is. A fesztiválon különösen nagy figyelmet fordítanak a hetedik művészetet analizáló és éltető kötetekre. Tegnap Slobodan Šijan Pisci u bioskopu (Írók a moziban) című antológiáját mutatták be, pontosabban annak új, bővített változatát, amelynek az első bemutatója Palicson volt, a belgrádi pedig csak ezután lesz.
Slobodan Šijan az egyik legismertebb szerb rendező. Az abszurd, a fekete humor, a kispolgári lét nagy tudója – ezt tükrözik a filmjei –, a nyolcvanas években a Ko to tamo peva, a Maratonci trče počasni krug, a Davitelj protiv davitelja és a Kako sam sistemski uništen od idiota című alkotásaival vált kultikus rendezővé. A filmjeinek Magyarországon is van közönsége, a Maratonci trče počasni krug egy igazi filmklasszikusnak számít, a hivatalos magyar címe Lopják a koporsómat. Slobodan Šijannak 2016-ban ítélték oda a fesztivál Lifka-díját. Érdekességként: ez volt az az év, amikor egy időjárási hőhullám után szokatlanul hűvös és esős idő jött, a megnyitót kénytelenek voltak a nyári színpadról áthelyezni a Vigadó termébe, így Slobodan Šijan ott vette át a díjat. A rendező egyébként szívesen fordul meg a filmfesztiválokon, legalábbis a palicsin, hiszen már többször nyílt alkalmunk találkozni vele:
– Ez a fesztivál sokat jelent számomra. Az európai filmekhez nem lehet egykönnyen hozzájutni, ezért érdemes megragadni az olyan alkalmat, amilyent a palicsi filmszemle is nyújt, hogy megtekintsük ezeket az alkotásokat. A válogatásokban olyan filmek szerepelnek, amelyeket később talán sehol sem láthatunk. Igyekszek minél több alkotást megtekinteni, de ez egyáltalán nem könnyű feladat. Igazodni kell az időpontokhoz, úgymond elkapni a filmeket, gondosan megszervezni a napi teendőket és lehetőleg elkerülni az esőt. Hihetetlen, hogy tegnap hirtelen mekkora eső esett – hallottuk a rendezőtől.
Slobodan Šijant ugyanis korántsem csak a filmkészítés érdekli, hanem a film tanulmányozása is, az elmúlt időszakban pedig több mint tíz kötetet jelentetett meg. A legutóbbiban – amelyet a Szerbiai Filmközpont adott ki, akárcsak a mostani kiadványát – Stanley Kubrickkal és a filmjeivel foglalkozott, az alkotásainak a kivételes látványvilágával, a festőművészet és a filmjei találkozásával. Ennek tavalyelőtt jelent meg egy bővített kiadványa, ezúttal pedig a 2020-ban kiadott, Pisci u bioskopu új, kibővített változatával érkezett:
– Úgy alakult, hogy hibrid művész lettem. Amikor nem bírtam filmezni, akkor elkezdtem írni és vizuális kísérleteket végezni. Mindezt azonban, nagy örömömre, jól fogadta a közönség. A Pisci u bioskopu első verziójának a megjelenését több évig tartó kutatás előzte meg. Miután kiadtuk, elég gyorsan elkelt, így a kiadóval arra jutottunk, hogy jó lenne egy következő kiadást készíteni, ezúttal bővített változatban. Amikor az első kötettel foglalkoztam, akadt egy kis dilemmám néhány írással, de azóta ez megoldódott, így a mostani kiadvány kiváló szövegekkel egészülhetett ki. Számomra a legjelentősebb egy igazi mestermű Danilo Kiš tollából. A történethez tartozik az is, hogy akkoriban Danilo Kiš a régi belgrádi Zvezda mozi mögött ágyrajáró volt (bérelt fekvőhelyet), és azon kezdtem el gondolkodni, hogy egy mozi környékén is milyen fontos és érdekes dolgok történhetnek. Néha érdekesebbek is, mint a filmvásznon. Arra szeretnék kilyukadni, hogy egyaránt fontos az, ami a mozivásznon történik, és az is, ami mögötte – emelte ki Slobodan Šijan.
– Habár ez egy antológia, erre a könyvre mégis úgy tekintek, mint egy regényre, amely a mozis élményeinkről szól, a film megjelenésétől, mondjuk, Jugoszlávia széteséséig. Az előzőekhez megközelítőleg tíz írást adtam hozzá, így a kötet most száz oldallal hosszabb. Úgy gondolom, hogy a könyvet elejétől végig kell olvasni, sorrendben az írásokat, mert úgy mutatja meg legjobban azt, amit szerettem volna elérni vele, hogy bemutassam milyen gazdag filmes irodalmunk van. Hadd tisztázzam le még azt is, hogy itt nem kifejezetten a filmes esszékről vagy filmkritikákról van szó. Ami engem leginkább érdekelt, az a próza, az elbeszélés, a regény- és naplórészletek, memoárok és így tovább – tette hozzá a rendező, aki arról is szólt, hogy új könyvön dolgozik, ezúttal az alkotásairól megjelent filmkritikákat gyűjti egybe.
– Előfordult, hogy ezekre szükségem volt, leginkább külföldön, és egy szép gyűjtemény kerekedett ki belőle. Úgy gondoltam, hogy ezekkel kezdhetnék is valamit – hallottuk a rendezőtől.
2019-ben már szó volt arról, hogy Slobodan Šijan új filmet készít. Néhány évvel ezelőtt mi is írtunk róla, hogy Belgrád után Pancsován és Óbecsén is forgatták a Budi Bog s nama című film egyes jeleneteit. Az alkotás a térségünk egyik első filmkritikusának számító Boško Tokinra – akit Miloš Biković formáz meg – és az elveszett filmjére fókuszál. Megjelenését a filmkedvelők tűkön ülve várják:
– A vágással már szeptemberben végeztem, de még mindig tartanak az utómunkálatok, beleértve a hangdizájnt, de Bulgáriából is várunk valamit a speciális effektusokkal kapcsolatban. Ezt követően még foglalkoznunk kell a film képi világával és talán utóforgatásra is szükség lesz. Mindezzel most nyárra már végeznünk kellett volna, de közbejött egy haláleset, majd egy gubanc a szerzői jogokkal egy dal körül és így tovább. Én is úgy érzem, hogy ennek sosincs vége. Engem ez nem bánt túlságosan, de sajnálom a fiatal alkotókat, hogy nekik kell ennyit várniuk. Nem akarom elkiabálni, de talán őszre, októberben megtarthatjuk a hazai bemutatót – hallottuk Slobodan Šijantól.
Nyitókép: Slobodan Šijan (jobbról) ismét Palicson (Lukács Melinda felvétele)
