Nagy volt az érdeklődés a szabadkai Eurocinema moziban Siflis Zoltán A kapus halála című dokumentumfilmje iránt. Siflis Zoltán egykor a palicsi filmfesztivál új magyar alkotásokat bemutató programrész válogatója volt, ezúttal pedig a filmjét épp ebben a programrészben láthattuk.
– Eddigi pályám koronája ez a film, az öt évtizedes filmkészítési karrieremet tetőzte be. Sokan jöttek el a filmvetítésre, ami nagy öröm számomra, mert ahogyan azt mondani szokás, mindig odahaza, a saját közegünkben a legnehezebb felkelteni az érdeklődést, kivívni a megbecsülést. Engem a történelmünk és a tabutémák foglalkoztatnak. Szinte minden filmem ide tartozik, ugyanakkor csaknem minden filmem családi indíttatású, azok a történetek adják meg az alapot, amiket gyerekként, suhancként a családomban hallottam. Amikor eldöntöttem, hogy dokumentumfilm-készítéssel, annak is a tényfeltáró ágával foglalkoznék, akkor mindaz, amit korábban hallottam, még fontosabb lett és más értelmet nyert. Elvégre egy igazán hiteles alkotó azt a világot próbálja feldolgozni – bármely műfajban –, amely ismerős számára, amit hall vagy tud, amit alá tud támasztani a saját vagy a családja tapasztalataival. Ezt az utat tartom fontosnak a továbbiakban is – hallottuk Siflis Zoltántól.
A kapus halála című dokumentumfilm középpontjában Siflis Géza szabadkai születésű, néhai labdarúgó áll, aki ötszörös jugoszláv labdarúgó válogatott volt:
– Régebben csak annyit tudtunk, hogy létezett egy rokon, aki nagyon ismert volt a maga idejében, ma mégis keveset tudunk róla, nem is hozzuk szóba. Az volt még ismeretes, hogy nem tudni miért, de likvidálták a Rákosi-rezsim alatt. Kelebián temették el, de nem tudni, hogy pontosan hol. Adott volt tehát ez a családi legenda, ami valójában elég egy fikciós alkotáshoz, de nem elég egy dokumentumfilmhez. Mindössze nyolc fotónk volt róla. Felvételek után kutattam, hiszen ismert sportolónak számított, de kiderült, hogy az archívum megsemmisült a második világháborúban, Belgrád bombázása idején. Ekkor a magyar titkosszolgálat archívumát kezdtem el kutatni. Nemcsak engem foglalkoztatott Siflis Géza élete, hanem Kovács Marcell is behatóan kutatta, könyvet írt róla, a sportról, és ő is kereste a dossziét, de azt mondták neki, nincs meg. Ezt a választ kaptam én is. Akkor azt hittük, hogy a rendszerváltáskor más dokumentumokkal együtt ezt is megsemmisítették. És azután Isten ránk mosolygott, egy intenzívebb kutatás során kiderült, hogy másvalaki iratai közé keveredett, és ekkor tárult fel igazán a tragikus sorsa – tudtuk meg a rendezőtől.
Égető témákról a mozivásznon
Predrag Bambić producer és Vladimir Perović rendező Planeta Šljivova című filmjét az Eco Dox programrészben láthattuk. Ez a válogatás környezetvédelmi alkotásokat mutat be, gyakran egy-egy területre fókuszálva. Általuk betekintést nyerhetünk abba, hogy egy-egy település lakosai milyen problémákkal küzdenek. A lítiumbányászat az országunkban korábban már terítéken volt, de most ismét borzolja a kedélyeket. Predrag Bambić filmje erről is szól:
– A filmek küldetése az, hogy megnézzék őket, hogy legyen közönségük. Üzenetet adjanak át és bevonják a nézőket a mikorvilágukba. Ez az alkotás úgy jött létre, hogy rátaláltunk erre a kis településre, ami ezernél is kevesebb lakost számlál. Habár Šljivovának hívják, egyre nagyobb szerephez jutott a málna, hiszen az kelendőbb. Az ottaniak élete nem könnyű, főleg kézzel dolgoznak, kevés géppel, mert a gépek nem bírják jól a hegyvidékes terepet. E kis településen van óvoda és iskola az alsósok számára, de nincs egy kávézó sem. A lakosai úgymond egy kis utópisztikus világot hoztak létre maguknak, de ne képzeljük, hogy visszamaradott, múltban rekedt emberekről van szó. Többen saját döntésből választották ezt az életmódot. Egy pásztor például korábban nagyvárosban élt, de túl zajosnak és kaotikusnak találta. Csendre vágyott, ezért beállt pásztornak. A falu lakosainak tulajdonképpen csak egy problémájuk van, az pedig a félelem. A települést érinti a bányászat, öt kilométerre helyezkedik el a tervezett lítiumbányától, és attól félnek, hogy beszennyeződik a vizük, a földjük, és kénytelenek lesznek elköltözni. Nagyon aggódnak emiatt, miközben nincsenek politikai érdekeik, nem akarnak az ország fejlődésének az útjába állni – magyarázta Predrag Bambić.
Nyitókép: Siflis Zoltán (jobbról) a kalandos kutatásáról beszélt a sajtótájékoztatón (Lukács Melinda felvétele)
