…akire sokszor vigyázott Marcel Proust – jellemezte szellemesen Kazuo Ishiguro stílusát a Svéd Akadémia főtitkára, Sara Danius, miután október 5-én nyilvánosságra hozták a 2017. évi irodalmi Nobel-díj nyertesének nevét. A Svéd Akadémia 2016-ban az énekes-dalszerző Bob Dylant díjazta a legrangosabbnak számító irodalmi kitüntetéssel, amely döntés később meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült. Meglepetésnek számított ugyanakkor Kazuo Ishiguro japán származású brit író Nobel-díja is, hiszen az erre szakosodott fogadóirodák szerint valószínűbbnek tűnt a kanadai Margaret Atwood, a kenyai Ngugi Wa Thiong'o, vagy a japán Murakami Haruki győzelme, a magyar olvasók pedig Nádas Péterért és Krasznahorkai Lászlóért izgulhattak. Az indoklás szerint Kazuo Ishiguro azzal érdemelte ki az elismerést, hogy „hatalmas érzelmi erejű regényeiben, a világgal való illuzórikus kapcsolatunk mélységét tárja fel”.
Ishiguro 1954-ben született Nagaszakiban, 1960 óta Nagy-Britanniában él, s az egyik legjelentősebb és legelismertebb kortárs angol prózaíróként tekintenek rá. A Kenti Egyetemen diplomázott 1978-ban angol-filozófia szakon, majd a Kelet-angliai Egyetemen kreatív írást tanult. Ishiguro eddig nyolc regényt jegyez: első könyve 1982-ben jelent meg A dombok halvány képe (Pale View of Hills) címmel, ezt követte 1986-ban A lebegő világ művésze (An Artist of the Floating World), amiért megkapta az egyik legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Whitbread-díjat. 1989-ben publikálta a fő művének tartott Napok romjai (The Remains of the Day) című regényét, amit ugyanabban az évben Man Booker-díjjal jutalmaztak. A könyvből 1993-ban nyolc Oscar-díjra jelölt film készült Emma Thompson és Anthony Hopkins főszereplésével. 1995-ben jelent meg a The Unconsoled című regénye, ezt követte 2000-ben az Árva korunkban (When We Were Orphans), majd 2005-ben a Ne engedj el! (Never Let Me Go), amelyből 2010-ben Mark Romanek rendezésében Keira Knightley, Carey Mulligan és Andrew Garfield szereplésével szintén nagy sikerű film készült. Legutóbbi kötete a 2015-ös Az eltemetett óriás (The Buried Giant) címet viseli. Ishiguro fő témái az idő, az emlékezés, az emlékezés és az identitás összefüggései. Regényeit kivételesen egységesnek tartják, bennük saját esztétikai univerzumot épít fel, nyelvhasználata letisztult, stílusát pedig rendkívül kifinomultnak ítélik a szakemberek.
Az eltemetett óriás ideje és helyszíne az Arthur király halála utáni Britannia: a britonok és szászok közt még fennálló törékeny arthuri béke utolsó pillanatai. Axl és Beatrice, az idős házaspár nagy utazásra indul halványan derengő emlékei nyomába, s évek óta nem látott fiuk nyomába erednek. A KönyvesBlogon olvashatjuk azt az érdekes adalékot, mely szerint a könyv „ötletét az egykori Jugoszlávia felbomlása, majd az ezt követő délszláv háború adta, amikor – a külső szemlélő számára – addig látszólag harmonikusan egymás mellett élő népcsoportok tagjai egymás torkának estek. Ishiguro nem akart azonban egy konkrét országról írni, a fenti jelenség ugyanis több időben és több helyen is megfigyelhető volt – ebből a szempontból érdemes csak a jelenlegi közel-keleti helyzetre gondolni”. Az eltemetett óriás magyarul az Európa kiadó gondozásában jelent meg 2016-ben Falcsik Mari fordításában.
A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította: 1895. november 27-én kelt végrendeletében egész vagyonát egy alapítványra hagyta, s e vagyon éves kamataiból adják át 1901 óta minden évben a fizika, a kémia, a fiziológia, az orvostudomány és az irodalom legjobbjainak az elismerést, valamint annak a személynek vagy szervezetnek, aki a békéért a legtöbb erőfeszítést tette. A fent említett tudományterületek 1968-ban a közgazdasággal egészültek ki, a képviselőinek kiosztott díjat pedig hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik. A 9 millió svéd koronával járó díjak átadására december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján kerül sor Stockholmban.
