Váratlan és gyors lefolyású betegség után január hatodikán éjjel elhunyt Vathy Zsuzsa író, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Szakosztályának tagja, Prima díjas alkotó.
Vathy Zsuzsa Pápán született, vegyészmérnöki képesítést szerzett, de ebben a szakmában mindössze öt esztendőt dolgozott, majd 1970-ben újságírónak szegődött. Gyermekrovattól kezdve szerkesztette a Kortárs prózarovatát is, miközben novellákat, kisregényeket és regényeket jelentetett meg, 1992-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott tovább. Az újságírói szakmától soha nem vett búcsút, különösen vonzódott a szakmunkásképzők világához, a lecsúszással szembefordulók életéhez, amiről szociográfiai riportsorozatot és több kötetet is megjelentetett.
Egyik fő ihletforrása saját élete volt, műveiben megjelenítette gyermekkorát, az iskolás évek megpróbáltatásait, későbbi tapasztalatait. Különösen ihletettek voltak férje, Lázár Ervin korai halálát követően született írásai.
Köteteivel lapunk is több alkalommal foglalkozott, így például az Angolpark (2009), a Columbo autója (2011), a Kávérajzok (2013), Az élet vásárcsarnoka (2015) címűekkel. Tavaly Ki nevet a végén? címmel jelent meg válogatott elbeszéléseinek és kisregényeinek félezer oldalas gyűjteménye, aminek különösen örült, mert általa egyben látta életműve vonalát.
Írói munkásságát díjak és kitüntetések sorával jutalmazták, egyebek közt megkapta a József Attila-díjat (1986) és a Márai Sándor-díjat (2009), kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével (2000), a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével (2015).
Vathy Zsuzsa első kritikusa Szentkuthy Miklós volt. Ő olvasta 1966 táján az írónő első, megjelentetésre szánt novelláját, a Ginsberg Üvöltésének hatása nyomán keletkezett, Az én üvöltéseimet, ami végül nem elsőként jelent meg írásai közül, de bekerült az Erőterek (1970) című első novelláskötetébe. A novellát Szentkuthy így jellemezte: „önéletrajz, magáról, napló, monológ – a mai regény önéletrajz – stiláris rutin, idegérzékeny megfigyelés, Nihil, magas értelmi nívó, félig-hisztis, félig-neurotikus realizmus”. E pontos megfigyelések Vathy Zsuzsa teljes életművét átszövik.
Vathy Zsuzsa halála a magyar írótársadalom és az olvasóközönség pótolhatatlan vesztesége, én az örökké tettre kész, önzetlen segítő szándékú írótársban személyes barátomat is gyászolom.
Vathy Zsuzsa temetéséről a család később intézkedik.
