Csütörtök este a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban a Tisza és a Járás közé ékelődött városról szóló vadonatúj kötet bemutatójára került sor. Pósa Károly lokálpatrióta szellemiségben fogant válogatott írásait a tóthfalusi LOGOS-Print Kiadó szerkesztette könyvformába. Az igényes kivitelezésű kiadványban 240 oldalon olvashatók az esszék, a kritikák, a publicisztikák és a különféle, ízes, kanizsaias nyelvezettel futtatott írások, amelyek műfajilag néha ugyanolyan nehezen beskatulyázhatóak, mint az, aki megírta őket. A helyiek által grafikusként, festőként, közíróként, költőként ismert Pósának 1996-ban jelent meg az első kötete, Kanizsánerek címmel. Akkor, abban a műben inkább rajzos, mint írott módon tisztelgett a szülővárosa előtt. Ez az új könyve viszont már a szavak emberének az alkotása, noha a szerző továbbra is a saját illusztrációi révén teszi gazdagabbá, egyedivé, szerethetővé a művet.
Aki kicsit is becsüli Magyarkanizsát, annak nemcsak a képek, hanem a szövegek is sokatmondóak, hisz Pósa egyik erénye, hogy az olykor kíméletlen, szókimondó habitusa mellett rendre megcsillantja írásaiban azt a fajta érzelemmel teli bácskai lelkületét is, mely révén a múlt közelebb hozható, s ha fájdalmas is: de megszépíthető.
Minden felesleges szó helyett idézet következik a könyv előszavából. Ami akár utószó is lehetne.
„Ez a könyv egy válogatás. Ha egy idegen csillag kérne híreket magunkról, és rajtam állna, mit mondhatnék el rólunk, Tisza mellett élő népekről, én jó szívvel ajánlanám, lapozzák át e vidékies ihletettségben fogant, szerény kis kiadványt. S bár nincsenek benne eget rengető adatok, intim információk, útmutató bölcseletek, tanítások – mert merem remélni, hogy a most divatos didaktikus szólamoktól is jobbára ment –, némi alappal hiszem, hogy a könyv tartalma az esszékből, a publicisztikákból meg a többi, műfajilag beazonosíthatatlan irodalmi ötvöződésekből kicsengő jó szándék révén azért hordoz annyi értéket, értelmet, talán tanulságot is, amiért érdemes figyelmesen elolvasni.
Azt szerettem volna leírni, hogyan múlik el a jelen, és mi jön, mi jöhet utána.
Azt, ahogy rabok vagyunk mostanáig, vagy szabadok, ez a kérdés – válasszatok…
Azoknak szól ez a könyv, akik néha furcsa hangulatban oly sokáig voltak lenn, hogy nem is tudják, milyen fent. Akiknek rohan az idő. Benne van az, amikor én még kissrác voltam. A most múlik pontosan, és amint viszi a víz lefelé, Törökkanizsa felé, mert nem fogott az egyebet. (...)
BOTLATÓ – ez a címe.
Nem véletlen, mondhatni, tudatos volt a címadás. Azt remélem, esetleg ez a kis kötet némelyeket majd megtorpanásra késztet. Megállásra. Tán ki is nyit majd egy kisebb féle, dugott helyen lévő ajtót, abból a zárt, rutinos, szokásaiba és gondolattalanságába merevedett világból, amiben a ma embere Magyarkanizsán és környékén, jellemzően itt a déli végeken, meg talán máshol is kénytelen élni. Persze a dolgok mennek úgy, enélkül is, ahogy a sorsunk leleménye engedi azokat menni. Mégoly nem akart tévedéseivel, igazságtalanságaival együtt is mindig jobbító szándéktól vezérelve írtam, amit írtam. Akiket sért, kérem, tekintsék el kegyes elnézéssel azt, hogy így látom a világot. Bocsássák meg hát nekem, amiért azt szeretném, ha olvasván elhihető lenne: nem egy ember írta mindezt. Hanem csak egy ember.”
A könyv 1000 dináros áron megvásárolható a magyarkanizsai könyvtárban, a Corvina Könyvesházban, a Presspero újságosstandján vagy a szerzőtől személyesen.
Lokálpatriótától nem csak lokálpatriótáknak. Mindazoknak, akik még nem éreztek rá Kanizsa ízére, Pósa Károly segít ebben. Hogy más színben, néha anekdotázva, néha sírva-ríva vagy vigadva, de kitűnő lenyomatot ad a kanizsaiság más attitűdjéről. Kitárulkozás ez valójában, ami nagy bátorságról tanúskodik és megbecsülésért kiált. A szavak szerelmeseinek kötelező olvasmány!
