A kiemelkedő hallgatók
Október 21-e jelentős dátum az újvidéki Magyar Tanszék életében: 56 évvel ezelőtt ezen a napon tartotta meg székfoglaló előadását Sinkó Ervin tanszékalapító. Ezen a napon kezdődött meg Vajdaságban az intézményes magyartanárképzés, és ezen a napon tartják évről évre a hagyományos tanszéknapi rendezvényt. A tegnapi ünnepségen Csányi Erzsébet tanszékvezető köszöntötte az egybegyűlteket. A rendezvényen több közéleti személyiség is részt vett, többek között Hajnal Jenő, az MNT elnöke. A résztvevők egy összefoglalót hallhattak a tanszék dolgozóinak tudományos-szakmai tevékenységéről.
A tanszéknapi ünnepség keretében a kollektíva elbúcsúzott két kiváló, nyugdíjba vonuló dolgozójától: Molnár Csikós Lászlótól és Csorba Bélától. Molnár Csikós László Az anyanyelv eszményének viszonylagossága címmel, Csorba Béla pedig az Anta, at, vok és a társaik (A magyar eredetű szerb földrajzi köznevekről) címmel tartott előadást. Ezt követte az idei Sinkó Ervin Irodalmi Díj ünnepélyes átadása, idén a szenttamási Celler Kiss Tamás vehette át a rangos elismerést. Az ünnepség végén a 20 éves anyanyelvi verseny tavalyi első díjazottainak és felkészítő tanáraiknak katedrára való szólítása, majd a kiemelkedő hallgatóknak szóló oklevelek ünnepélyes átadására került sor.
A 20 éves anyanyelvi verseny tavalyi első díjazottai és felkészítő tanáraik a tanszéki rendezvényen
– A Magyar Tanszék napját nagyon régóta minden évben megünnepli a tanszék. Ez egy kohéziós erő, ami köré, mint egy lámpafény köré gyűlnek mindazok, akik a tanszékhez szorosabban kapcsolódnak. Ez az ünnepség ritmust ad az életünknek.
– A magyar nyelvű oktatás jelentőségét és szerepét minden évben átgondoljuk. A világunk állandó változásban van, folyamatos küzdelemnek és útkeresésnek lehetünk tanúi itt a tanszéken – mondta Csányi Erzsébet.
– Nemcsak mint az MNT elnöke, hanem mint a Magyar Tanszék egykori hallgatója is nagyon fontosnak értékelem ezt a munkát, amely kialakult a tanszéken és az értelmiségi életünket nagy mértékben meghatározza. Egy irodalom-központú, ugyanakkor az egész világra és az itt élő magyarságra odafigyelő közösséget igyekszik nevelni az itteni tanárgárda. Ha ma megpróbáljuk megtalálni azt az értéket, amelyet az 56 év magában rejt, akkor azt a közösségi életben, a tudományos életben, a kutatómunkában mindenhol fellelhetjük – nyilatkozta Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A Sinkó Irodalmi Díj bírálóbizottsága (Csányi Erzsébet, Bence Erika, Ispánovics Csapó Julianna, Toldi Éva, Utasi Csilla) 2015. október 9-én megtartott ülésén az idei Sinkó-díjat Celler Kiss Tamásnak ítélte oda Anyaméh című verseskötetéért.
Celler Kiss Tamás a Sinkó-díjjal (Dávid Csilla felvétele)
– Mindig is versírással szerettem volna foglalkozni. Szerintem ez alkati kérdés, hogy kiből válik prózaíró, vagy éppen versíró. Én 3-4 évvel ezelőtt novellákkal kezdtem, majd a szenttamási diákszínjátszó csoport részére írtam egy színdarabot. Két évvel ezelőtt „előjöttek” belőlem a versek, azóta otthonosan érzem magam a világukban és folytatni szeretném a költői munkásságot. Az Anyaméh verseskötetet egy vallomásszerű költészetnek tartom. Olyan dolgokról próbálok írni, amelyekről úgy gondolom, hogy hitelesen tudok beszélni – vallotta a fiatal szenttamási költő.
– Nem számítottam a díjra és meg is lepődtem, amikor közölték a hírt. Mindenféleképp nagy megtiszteltetés és jólesik, hogy egy olyan közeg ismeri el a munkámat, amelynek én is a része vagyok. Ezáltal egy olyan szellemi közösségnek a tagjává váltam, amely már évtizedek óta alakítja a vajdasági magyar irodalmat – emelte ki Celler Kiss Tamás.
