Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Új tudás – műveltség mindenkinek programjában a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet három Kárpát-medencei régió egy-egy képzőművészeti műhelyét kérte föl a kortárs művészeti alkotások vajdasági bemutatására. Erdély, Felvidék és Muravidék mintegy 30-40 munkáját láthatja a közönség három vajdasági város kiállítótermében. A hétvégén Magyarkanizsán, Topolyán és Zentán nyílt tárlat.
Az kolozsvári Barabás Miklós Céh alkotásait a magyarkanizsai színház előcsarnokában, a lendvai Galéria–Múzeum Intézet válogatását a topolyai képtárban, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria
Huszár László (Gruik Ibolya felvétele)
anyagát a zentai Városi Múzeumban láthatják az érdeklődők. A kiállítások június közepéig mindhárom városban bemutatásra kerülnek.
Először a zentai tárlat anyagából adunk ízelítőt, amelyet szombaton estefelé Huszár László, a dunaszerdahelyi Csemadok Művelődési Intézet igazgatója nyitott meg.
A Kortárs Magyar Galéria Dunaszerdahely egyik legpatinásabb épületében, a Vermes-villában található, amelyet Vermes Ferenc főszolgabíró építtetett a XX. század elején. A galéria 1994-es megalakulása óta 622 műalkotást vallhat magáénak. Az alkotások főként a szlovákiai és a magyarországi magyar képzőművészektől származnak, de megtalálhatók Európa más országaiban élő magyar képzőművészek munkái is. |
Pataki Tibor
Őt többek között arról kérdeztem, hogy miért éppen Dunaszerdahely adott otthont a felvidéki kortárs galériának.
– A szerencsés találkozásnak köszönhetően került oda. Többen akarták és támogatták a kezdeményezést. 1994-ben alakult meg a Kortárs Magyar Galéria, amelynek a fenntartását az önkormányzat vállalta. A programokra pályázatok biztosítanak anyagi hátteret. Folyamatosan kerülnek be az alkotások a galériába. Így biztosak lehetünk abban, hogy a modern magyarországi és felvidéki grafikai irányzatok elmúlt három évtizedéről átfogó képet nyújt, de ugyanakkor a szlovák, az erdélyi és a délvidéki grafikusok tevékenységére is odafigyel.
Kádár Katalin
A nálunk bemutatásra került anyagot milyen szempontok szerint válogatták?
– A Magyar Grafikusok Egyesületének volt egy vándorkiállítása, amelynek az utolsó állomása Dunaszerdahely. A teljes anyag ott maradt, és ebből válogatta a művészettörténész a karavánra hozott képeket.
A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria kiállítói: Balanyi Károly, Balás Eszter, Barabás Márton, Bátai Sándor, Bodor Anikó, Butak András, Csikós Tibor, Göcsei József, Haász Ágnes, Jánvári Zoltán, Jovián György, Kádár Katalin, Kamper Lajos, Kovács Johanna, Kriszbai Sándor, Luzsicza Árpád, Nagy Imre Gyula, Pataki Tibor, Péter Ágnes, Prutkay Péter, Sárkány Győző, Sinkó István, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Szabados Margit, Székhelyi Edit, Szirányi István, Szőnyi Krisztina, Újvárossy László, Vilhelm Károly és Zsankó László |
Milyen a látogatottsága a galériának? Bekerült a köztudatba, hogy létezik egy kortárs magyar galéria?
– A szakma nagyon fontosnak tartja a galériát. Az első két válogatás még nehézkes volt, de a harmadiktól már a művészek ajánlották magukat. Persze mindig a kuratórium döntötte el, hogy kitől és mit kér. Úgy vélem tehát, hogy művészkörökben súlya van már a galériának. Dunaszerdahely egy huszonpárezres kisváros. A kiállításokon kívül a galériához más kulturális rendezvények is kapcsolódnak. Van tehát egy spontán közönség, és van egy szervezett közönség. A város ma már él a galéria adta lehetőségekkel. Szerencsére ma már nem jelent gondot galériákat nyitni, működtetni. A Kortárs Magyar Galéria mellett ott van a Csallóközi Múzeum, amelynek állandó jellegű kiállítássorozata van, aztán Lipcsei György szobrászművész Art Galériájában, valamint a Művelődési Központ előcsarnokában is nyílnak rendszeresen kiállítások. A Csemadok Művelődési Intézetben szintén rendezünk kisebb tárlatokat. Jó közönsége van Szerdahelyen a képzőművészeti alkotásoknak.
Jovián György
n A jó közönséget ki kell nevelni?
– Korábban létrejöttek olyan képzőművészeti táborok, amelyeknek nagyon jó hírük volt/van. Részben ebből adódóan indult el a kezdeményezés képtárak létesítésére. Hála istennek, ma már ahol közösségi kulturális színtér van, akár egy volt tanácsterem vagy egy művelődési központ előcsarnoka, ott létrejöhet egy ilyen dolog. Ezek a terek lehetőséget adnak arra, hogy különböző tartalmakkal töltődjenek meg, és hogy az átjárás a műhelyek, galériák között megtörténjen.
Tavaly alakult egy fotóklub, akiket a Csemadok karolt fel. Ugyanakkor nemrégiben létrejött egy magán-szabadidőközpont is, amelyik jövőre fotószakköröket szeretne szervezni az iskolásoknak. Hozzánk, a fotóklubhoz irányították őket. Azt gondolom, ezzel elindul egy folyamat, amely az értő közönség kinevelését hozza magával. Ez csak a Csallóköz, és ahogy megyünk Pozsonytól keletebbre, mindenütt megvannak ezek a kis kulturális színterek. Tehát a művészetpártolás mellett fontos a közművelődés erősítése is.
