Hát nincs igazság a földön – motyogod a bajszod alá –, és nincs már jó irodalom sem, nincsenek jó szerzők, elmélyült alkotók. Ehelyett csak ennyi van, folyton megszólítanak, össze akarnak kacsintani velem, amikor én ezt az egészet leszarom, miért is kacsintanék össze bárkivel is…?! Rohanó világban rohanó szerzők írják a dolgaikat a rohanó olvasónak…
Hol volt, és hol nem volt, a világbank kezdetén, az Óperenciás tengeren túl, az üveghegyen innen, ott, ahol a kurtafarkú malac túr, vagy még azon is túl, élt egyszer a Mickey egér, és nagybátyja, a Sancho McDonald, Jancsi és Juliska közvetlen szomszédja, aki szeretett kukkolni a fürdőszobaablakon át, amikor úgy sejtette, a ház asszonya tisztálkodik… Ő is csak arra várt, hogy egyszer összekacsintsanak vele.
Rothadó világban rothadó szerzők írják a dolgaikat a rothadó olvasónak… Kell ennél több tanulság?
