Napsugaras házak

A Közép-Bácska és a Tisza mente hagyományos házainak jellegzetes eleme a napsugaras faoromzat. A 19. század utolsó harmadában és a századfordulón építették a leggazdagabb elemkombinációval, majd lassan elszegényedett, egészen a vertikális deszkaoromzat típusáig. A díszes napsugaras faormokból mára nagyon kevés maradt. Az óbecsei napsugaras házakról – az oromzatdísz kialakulásáról és szimbolikájáról – a szerzővel beszélgettünk.

A város térképére berajzolt napsugaras házak elhelyezkedése alapján is látszik, hogy csak azokon a területeken vannak napsugaras házak, ahol a magyarok éltek.

– Gyerekkoromtól néptáncos voltam és muzsikáltam, majd bekerültem a Batyu együttesbe, így még közelebbi kapcsolatom lett a népművészettel. Először 1988-ban készítettem díszített oromzatú házakról fotókat, nyilván már akkor megéreztem, hogy folklórmotívumról van szó. A Szabadkai Műemlékvédelmi Intézet a nyolcvanas évek derekán hozott egy határozatot arról, hogy ezeket a napsugaras oromzatú házakat a Vajdaságban dokumentálni kell. 1987-ben Óbecsén is végigvonultak, és tizenegyet lefényképeztek. 1994-ben Nagy István szabadkai néprajzkutatóval mi hatvanat vettünk filmre a városban. Topolyán, Zentán, Szegeden látni még ilyen házakat. Számunkra ez identitásigazoló motívum, Szerbiában másutt ugyanis nincsenek ilyen házak. Mivel nekem egy ilyen ház dokumentálása ugyanolyan fontos, mint egy népdal, 1991-ben a feleségemmel és a húgommal térképpel a kezünkben körbejártuk a várost, és feljegyeztük őket. Amikor a gyerekeink felnőttek, újra elővettem a témát, és ismét körbejártam a terepet: 2008-ban a 60-ból 40 ház még állt, a többit azonban lebontották, vagy téglából húztak fürfalat az oromzat helyére.

– Mit lehet tudni a napsugaras faoromzat eredetéről és elterjedéséről?

– Egyes eredetmagyarázatok szerint a szegedi árvíz után, amikor a város java összedőlt, parancsba adták, hogy az építészek készítsenek mintaterveket, amelyek alapján az emberek majd elkészítik házaikat. Ezeket a terveket aztán fillérekért meg lehetett venni, de annak alapján kellett építkezni is. Az építészek ekkor olyan formát kerestek, amellyel a nép elégedett lesz, és az oromzatra némelyikük egyszerűen rárajzolta a napsugarat. Egyesek szerint azért, mert a barokk hatására egész Európában elterjedt ez a motívum. Létezik azonban egy felvétel az árvíz idejéről, amelyen egy összedőlt, napsugaras oromzatú ház látható, és egy az 1800-as évek elején készült tervrajz is, amelyen már szerepel ez a motívum.

Az árvíz utáni építkezés során azok is használták ezt a mintát, akiknek a tervén nem szerepelt, ráadásul minden mester a saját motívumát használta, így azok nemcsak a tervektől, hanem egymástól is eltértek. Véleményem szerint a tömeges, egyidejű építkezés miatt ekkor figyeltek fel ezekre a díszekre, de én is azon a véleményen vagyok, hogy a napsugaras oromzat a reneszánszát, és nem a születését élte meg a szegedi nagyárvíz után.

Az Alföldön, az Alsó-Tisza mentén ezek a napsugaras oromzatok akkor jelentek meg, amikor a 19. században fölélénkült a fakereskedelem. Korábban errefelé nem jutottak az emberek annyi jó minőségű faanyaghoz, hogy azt a fürfalak deszkázására pazarolják. Felénk adott volt a nád, a ház végét nádkötegekkel lezárták, azokat odakötözték a kakasülőhöz, és betapasztották, csak két szellőzőnyílást hagytak rajta. A fakereskedelem a 19. század közepétől élénkült fel, a fát leúsztatták a folyón, a kereskedők pedig ekkoriban szerezték be az első fűrészgépeket, a gáterokat. Amikor a fűrésztelepek révén elérhetővé vált a deszka, sokkal könnyebb volt vele dolgozni, mint a náddal. Az óbecsei Kis-Tisza partján, ahol a fűrésztelepek is voltak, ma is sok a deszkafürfal, még ha nem is napsugaras mind, de sok ilyen ház épült Alsóvároson is.

Én azt gondolom, hogy ez a napsugár státusszimbólum is volt egykoron, azt pedig merem állítani, hogy szerbek napsugaras oromzatot nem készítettek. A város térképére berajzolt napsugaras házak elhelyezkedése alapján is látszik, hogy csak azokon a területeken vannak napsugaras házak, ahol a magyarok éltek, a két nép csak a második világháború után kezdett el nagyobb mértékben keveredni a városban.

– Merre találhatók ilyen napsugaras oromzatok?

Bálint Sándor szerint a szegediekre az őzés mellett a napsugaras motívum a legjellemzőbb. A mi bánáti magyarjaink is a szegedi kirajzásból származnak, a napsugaras házak legnyugatibb pontja így lett Bácsgyulafalva (Telecska), ahova szintén a szegedi kirajzásból származó bánáti dohánytermelők vitték magukkal a motívumot. Legtömegesebben Szegedtől kicsit északra és délre a Tisza mentén találkozhatunk velük. A napsugaras házat alföldi típusú háznak is mondják, annyira jellemző a vidékre.

– Délen meddig találkozhatunk ilyen házakkal?

– Óbecsén és Bácsföldváron is vannak még ilyen házak, de Csúrogon is látható talán egy-kettő. Temerinben egyről tudok – ott inkább a falazott oromzat, a kibli volt jellemző, bár abban is megjelenik a napsugár…

– A napsugaras szimbólumra milyen eredetmagyarázatok vannak?

– Ma már az emberek nem tudják, hogy a díszítésen kívül a napsugárnak van-e valamilyen jelentése, de ezt a 20-as, 30-as években sem tudták. Nekem egyedül Stefaniga Péter bácsi mondott erről valamit: szerinte azért használták ezt a motívumot, mert a nem keresztény magyarok a napban hittek, és azért csak fél – a legtöbb helyen a sugarak közepén fél napkorong vagy istenszem szerepel –, mert a fölkelő napot jelképezi. Szerintem fején találta a szöget, és a vitatkozó tudósok némelyike szerint is az ősi napmotívumot építettük rá a fürfalra.

Mások azon a véleményen vannak, hogy a barokk napsugárminta elterjedése hatott a kialakulására, ráadásul ekkor jelentek meg templomokban a Szentháromság-ábrázolások is.

A pestisjárvány után valóban sok helyütt állítottak Szentháromság-szobrot, azokon is megjelenik ez az istenszem-motívum. A legtöbben azt feltételezik, hogy ez a napmotívum vagy istenszem-motívum a pestis ellenszimbólumaként jelent meg – az egyház a Szentháromság-szobrokkal védekezett a pestis ellen, az emberek pedig az oromzatra tették fel a jelképet, és védték vele a házat a rossz ellen. Sokan ezt tartják logikusabb magyarázatnak. Én a másik elméletnek szurkolok: a nap mint uralkodó szimbólum már a fürfalak előtt is létezett, a fából épült vízimalmokon és kemencék faajtaján is lehetett már látni. A napmotívum ugyan nem kimondottan magyar, de mi másképp viszonyulunk hozzá, mint mások Európában. A székely kapukon is megjelenik például rozetta formájában a két, ellentétes irányban forgó nap ábrázolása, ami itt a férfi és nő egységét jelenti – a moldvai csángóknál ezért mondják a férfit is feleségnek.

Én azokkal értek egyet, akik szerint a mindenség urát, a napban született Jézust szimbolizálja a napsugaras motívum: a nappal szimbolizálja a ház ura az Istent, aki őt megvédi a rontásoktól, a bajtól.

– Van-e jövője a napsugaras oromzatnak?

– Tokos István óbecsei ezermester még a közelmúltban is csinált ilyen oromzatot. Állítása szerint a hatvanas években is volt arra igény, hogy napos díszítés legyen a házon, még ha nem is ismerték a jelentését. A honismereti táborban támadt az az ötletem, hogy a táborlakók készítsenek majd ezentúl minden évben egy ilyen fürfalat, amit fölkínálunk valakinek, aki házat épít, vagy csak szívesen földíszítené vele háza oromzatát – biztos lenne, aki örömmel venné, és ezzel meghosszabbíthatnánk a napsugaras fürfalak életét.

Sajnos a szegedieknek sem sikerült ezeket a házakat levédeni, évről évre csökken a számuk, nálunk több megmaradt, mint arrafelé. Nekünk sikerült is megszerezni négy ilyen fürfalat.

– Mi a szándékuk velük?

– Az egyik ötletem az, hogy ahogy Törökbecsének a kiblis házorom lett a szimbóluma – a város üdvözlőtábláin és a buszmegállókon is ilyen oromzatutánzatok szerepelnek –, lehetne például a mi városunk bevezető útjainál is elhelyezni egy-egy fürfalat. A kultúrkör nyári színpadának a tetején is méltó helye lenne az egyiknek. Közszemlére kell őket tenni, mert ezeket a házakat sajnos lassan le fogják bontani.

– Hogyan kerülhetnék el ezt a sorsot?

– Találtam néhány olyan házat, amelyeknek a tulajdonosaitól állítólag nem szednek adót, mert 100 évesnél öregebb a ház. Jó lenne, ha a napsugaras oromzatú házak tulajdonosaival sem fizettetnének adót, cserébe arra köteleznék őket, hogy konzerválják és ápolják a fürfalat. Jó lenne ezekre pl. „Napsugaras ház” márványtáblát tenni, és a házakat turistatérképen feltüntetni. Az emberek is büszkébbek lennének a házukra, mert most kevesen azok, sőt olyan is van, aki szégyelli. Sokan akkor figyeltek föl saját házuk oromzatára, amikor mi filmre vettük.

– Leszegett fejjel járunk az utcán…

– Ezt is beleírtam a könyvbe: sokan meg fognak lepődni, hogy a szomszéd háznak ilyen oromzata van, mert soha fel nem emelték a fejüket.