A technikai rajzoknak a hatására gépi alkatrészeket, csöveket, fogaskerekeket, mechanizmusokat festett, aztán látta, hogy ilyennel már sokan foglalkoznak, és nem akart senkinek sem az utánzója lenni. Az akadémián csodálkozott rá arra, hogy az emberi figura mennyire flexibilis, hogy a kifejezések, az arcvonások, a mimika, a grimaszok, a különböző lelkiállapotok is nagyon lényegesek. A művésszel zentai kiállításának megnyitóján ültünk le festményei alá egy gondolatnyi időre.
Milyen érvényesülési, megmutatkozási lehetőségei vannak egy fiatal művésznek Vajdaságban?
– A művészi pálya sehol sem életbiztosítás, nem is volt az, és szerintem nem is lesz. Ettől függetlenül nagyon sok a jelölt és nagyon sok az ambiciózus fiatal. Az egyetemeken is általában a művészi ágakon tapasztalható a legnagyobb túljelentkezés, holott a tanulmányok befejezése nem garantál biztos pozíciót, megélhetést. Ez egy küzdelmes pálya, ezt így kell elfogadni, mi ezt nem tudjuk megváltoztatni. Éltem Svájcban és Kanadában is, és ott sem tapasztaltam, hogy jobb helyzetben lennének a művészek, esetleg maga a társadalom van jobb helyzetben. A fiatal művészekért sehol sem kapkodnak, szerintem dolgozni kell, jelen lenni, szerepelni, és az eredmények is megszületnek. Bárki bármibe kezd, az az elején döcögősen megy, és ez a művészetekre is igaz.
Tavaly szeptember óta a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban tanítasz művészeti tantárgyakat. Mit tartasz fontosnak az oktatásban?
– Festészetet, rajzot, grafikát meg fényképészetet tanítok, de elsősorban művésznek tartom magam, és csak utána vagyok tanár. Ha nem lennék mindennapos kapcsolatban az alkotással, a festészettel, akkor nem is tudnám ezt tanítani. Gyakorlatilag én csak a tapasztalataimat osztom meg velük. Nem szeretem azt mondani, hogy tanítok, az nagyzoló. Ezt nem lehet bárkivel megtanítani, csak azzal, aki hagyja magát. Aki erre vevő meg érdeklődő, azzal meg tudom osztani a tapasztalataimat.
A festészetben milyen technikákat alkalmazol?
– Leginkább az olajfesték és az akril a munkaeszközöm. Az idő azt bizonyította, hogy ezek a legalkalmasabb technikák és a legmaradandóbb anyagok. Sokat is rajzolok, nekem leginkább a toll és a tus technikája felel meg
– A szüleim és a testvérem is gépészek, így gyerekkorom óta technikai rajzok vettek körül. Én ezeket nem értettem, csak esztétikusan fogtam föl őket. Ha értettem volna, akkor fogaskereket, csavart vagy prést láttam volna bennük, de szerencsére nem így történt. Ezeknek a technikai rajzoknak a hatására gépi alkatrészeket, csöveket, fogaskerekeket, mechanizmusokat festettem meg, de láttam, hogy ilyennel már sokan foglalkoznak, és nem akartam senkinek sem az utánzója, epigonja lenni. Az akadémián tárult fel előttem, hogy az emberi figura mennyire flexibilis, és milyen sokféleképpen be lehet mutatni. Ebben végtelenek a lehetőségek, tehát még az utánunk következő száz generáció sem fogja kimeríteni a témát. A művészet mindig az emberről szól, még akkor is, ha a téma közvetlenül nem jelenik meg. Én nagyon közvetlenül jelenítem meg az embert, szeretem, ha minden annak látszik, ami. Az emberi test nekem nem egy szimbólum vagy egy metafora, tehát nem valami helyett áll, nálam az emberi test önmaga. Egészen materiálisan fogom fel, egy biológiai, valós anyagi jelenségként, hús, vér csontok, bőr összességeként. Többször is mondták már a képeimre, hogy az emberek úgy néznek ki rajtuk, minta meg lennének nyúzva. Nekem fontos, hogy nagyon biológiai és valós formában jelenjenek meg. Mindenféle misztifikáció nélkül áll előttünk az ember. Ezek mellett a biológiai jelenségek mellett a pszichológiai vetületek is fontosak, főleg ott, ahol emberi arc jelenik meg. A kifejezések, az arcvonások, a mimika, a grimaszok, a különböző lelkiállapotok is nagyon lényegesek.
Évek óta részt veszel az bácskossuthfalvi 9+1 Művésztelepen, és jövőre te leszel az, aki meghívja az alkotótelep résztvevőit. Megtiszteltetés ez számodra?
– Idén Szajkó István hívta össze a művészeket, ő pedig nekem adta tovább a feladatot. Ez nagyon nagy megtiszteltetés, jólesett, hogy engem választott. Nagy kihívás ez, mert az előző években is mindig jó gárda jött össze. Nem titkolt célja egyébként az én választásomnak, hogy fiatal résztvevőket vonjunk be az alkotótelep munkájába. Az alkotótelep témáját is mindig az a személy adja meg, aki összehívja a művészeket. Én már régebben is játszottam a gondolattal, milyen témát ajánlanék, ha egyszer én hívhatnám össze az alkotókat, ezért mikor az idén engem választottak, rögtön tudtam a témát. A tábort Hommage-nak fogom nevezni. Ez egy francia szó, mely tiszteletet, megemlékezést jelent. Mivel minden művésznek van példaképe, vagy van egy olyan élménye, amely elindította ezen az úton, én azt szeretném, ha a jövő évi művésztelepen olyan alkotások születnének, melyek arról emlékeznének meg, akik miatt vagy ami miatt a művészek ezt a pályát választották.
Lázár Tibor kiállítása a zentai Városi Múzeumban látogatható november 10-éig.
A mellékelt festmény címe: Madonna
