És nemcsak én vagyok ezzel így… Mint nemrég kiderült, Bollók Csaba rendező Iszka utazása című játékfilmjét nevezi Magyarország a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra. Erről, a Magyar Filmunió tájékoztatása szerint, szakmai bizottság döntött. Amerika leghíresebb, és világszínvonalon is még mindig legrangosabb filmes megmérettetésére minden ország nevezhet évente egy-egy játékfilmet. A nevezések közül a Los Angeles-i Filmakadémia képviselői választják ki 2009 januárjának végén azt az öt jelöltet, amelyik a legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrocskáért versenyezhet. A jelöltek listáját 2009. január 22-én hozzák nyilvánosságra, az Oscar-díjak ünnepélyes átadását pedig február 22-én tartják a Los Angeles-i Kodak Színházban.
Mint a Magyar Távirati Iroda jelentéséből kiderült, Papp Csaba Zoltán, a filmunió munkatársa „beszámolt arról, hogy az Oscar-díj szabályzata szerint azok a magyar filmek versengtek a nevezésért, amelyek hazai mozibemutatója 2007. október 1. és 2008. szeptember 30. között volt. A nevezésről döntő bizottságban a Magyar Filmművészek Szövetségét Stőhr Lóránt filmkritikus, a Magyar Operatőrök Társaságát (H. S. C.) Márk Iván operatőr, a Magyar Mozgókép Rendezők Céhét (MRC) Monory-Mész András filmrendező, a Független Magyar Producerek Szövetségét Váradi Gábor, a Magyar Producerek Szövetségét pedig Temple Réka képviselte. A bizottság többségi szavazattal hozta meg döntését.”
Az Iszka utazása egy „kemény világot ábrázol, azt az utat követi nyomon, ahogy egy szegény családba született gyerek idő előtt felnőtté érik: utcagyerek, árvaházi szökevény lesz, végül egy kikötővárosba kerül, gyerekkereskedők hálójába”. A film operatőre Gózon Francisco, producere pedig Csere Ágnes, a rendező felesége volt. Az Iszka utazásának nemzetközi premierjét a tavalyi Berlinalén tartották, s azóta több mint félszáz nemzetközi filmfesztivál hívta meg (verseny)programjába. A tengeren túli – főként természetesen szakmai – közönség számára sem új ez a magyar film, hiszen az észak-amerikai seregszemlék közül nagy sikerrel mutatták be Chicagóban, Clevelandban, Seattle-ben, Palm Springsben, Torontóban és Vancouverben. „A film alkotóit rangos díjakkal tüntették ki európai, ázsiai és amerikai filmfesztiválokon az elmúlt hónapokban” – közölte Papp Csaba Zoltán. Díjat nyert például Brüsszelben, a mexikói Monterreyben, Izland fővárosában, Reykjavíkban, Szarajevóban, továbbá a norvégiai Trondheimben. Sőt, elismeréssel tért haza a kazahsztáni Almatiban megrendezett fesztiválról is. Az Iszka utazását alig néhány nappal az oroszországi Ivanovóban megrendezett fesztivál – melyről nemrég részletesen is írtam (A menyasszonyok városa, Magyar Szó, 2008. augusztus 2.) – után a zlíni filmfesztivál versenyprogramjában is vetítették.
A fentiekben megpróbáltam összeírni, összegyűjteni Iszkának erre a másik utazására vonatkozó adatokat, azt, hogy a róla készült film hogyan járta be a nagyvilágot. Habár az adatok nem mindig egyértelműek, hiszen a havi ötvenhétmillió látogatóval büszkélkedő The Internet Movie Database (www.imdb.com), a Hollywood által immár hivatalosnak tekintett internetes nemzetközi filmes adatbázis, ahol általában valóban minden megtalálható, a tavalyi Magyar Filmszemlén megkapott elismerések mellett „csak” a brüsszeli filmfesztiválon elért sikert jegyzi. Ez utóbbin az Iszka utazásának három szereplője, Varga Mária, Varga Rózsika és Marian Rusache kapott színészi díját. Megpróbáltam egyfajta egyesített adatbázist készíteni a film utóéletéről, de még mindig van egy olyan érzésem, hogy a felsorolás, melynek egy újabb fényes állomása lehet jövő év januárjában, ha valóban megkapja az Oscar-nominációt, még így sem lehet teljes. Immár, mint a film őszinte rajongója, természetesen nagyon is bízom a jelölésben.
Bízom benne, hiszen Iszka van olyan kemény csaj, hogy meghódítsa a világot, nemcsak azért mert a filmben a gyermek Varga Mária saját életétnek részleteit játssza el, hanem azért is, mert miután elkészült az alkotás, s a Bollók–Csere házaspár örökbe fogadta őt testvérével, Rózsikával együtt, alig néhány Budapesten eltöltött év után visszakívánkozott szülőfalujába, abba az igencsak valós környezetbe, amelyet a film fiktívként bemutatott.
Szokatlan azonban, hogy ebben a kérdésben végre egyetértek a magyar szakmai közönséggel és a kritikusokkal, akik meglepően pozitívan fogadták Bollók Csaba filmjét. Ugyanis ez egy nagyon ritka jelenség. Általában, amikor a különböző lapok és folyóiratok filmkritikáit olvasom, mindig az az érzés motoszkál bennem, mintha nem ugyanazt a filmet láttuk volna. Persze, nyilvánvalóan ebben benne van az a lehetőség is, hogy egyes esetekben én tévedek, máskor azonban mintha eleve csak egyfajta sznobizmus vezetné az értékítéletet. Sőt, fesztiváldíjak esetében olykor a zsűrizést is. De Iszka, a jelek szerint van, olyan kemény csajszi, hogy mindezt kibírja. Onnan, a Déli- Kárpátokból, abból a Zsil-völgyi bányászfaluból nézve, ahol elmondása szerint nem mindennap bántják őt, a kritika sznobizmusa vélhetően a legmarginálisabb kérdések egyike…
