Szőnyegárus a Baščaršiján, Szarajevó bazáros városrészén.
Még az ősz végén tartották meg Bosznia-Hercegovina fővárosában Magyar Hangjegyek címen a délvidéki magyarok művészeti találkozóját, amelyről akkor egy tudósítás erejéig lapunkban is beszámoltunk. Ez a mostani képes oldal erre az eseményre tekint vissza. A Délvidéki Égtájak Művészeti Találkozó az egykori Jugoszlávia különböző köztársaságaiban élő magyaroknak adott kulturális bemutatkozási lehetőséget. Illetve hát a fiataloknak. Akik az ország széthullásakor még kicsi gyerekek voltak. Nem nagyon maradhattak emlékeik a közös múltból. Nem is igen tudtak egymásról, arról, hogy a Délvidék több régiójában és messzebb is élnek magyarok.
A novemberi találkozás azonban egy közösséggé kovácsolta ezeket a fiatalokat. Egymásnak mutatták be kulturális hagyományaikat, ismerkedtek a várossal és együtt buliztak két nap, két éjszaka. Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója szerint ezek a találkozók megmutatják, mit jelent az egymásra utaltság:
– Annak idején ugyanezt éreztük az anyaországban is, amikor a határon túli magyarokkal kölcsönösen erősítettük egymást. És a fölfedezés örömét is jelenti minden egyes találkozás, hiszen ez a csodálatos város például a kultúrák hallatlanul izgalmas kapcsolódását tárta elénk. Önmagunkban ezzel együtt azt is fölfedeztük, hogy mennyire vonzódunk ezekhez a kultúrákhoz. Mennyi gazdagság van abban, amikor a különböző értékek úgy építkeznek, hogy másokra is odafigyelnek. Ez az a belső üzenet, ami azzal a bizalommal tölthet el bennünket, hogy jó magyarnak lenni.
Szarajevóban alig élnek magyarok. Mintegy ezren lehetnek, de közülük csak kevesen beszélik a magyar nyelvet. A gyerekek és a fiatalok már szinte egyáltalán nem, a középkorúak és az idősebbek még igen. Ha van rá lehetőségük valamilyen közösségi összejövetelen, mert a családban – főleg vegyes házasságokban élnek – már nincs. Külön téma lehetne, és hosszasan írhatnék arról, hogyan kerültek oda és miért maradtak…
A város vonzása is igen erős. Másfél éves körülzárása és bombázása idején a Szarajevói Operában minden este volt előadás. Telt ház előtt mentek a műsorok. Ez talán nem csupán a város hangulatával magyarázható. A kultúra összetartó ereje lehet a kulcs.
Muratović Irma, a Szarajevói Magyar Egyesület elnöke magyarságuk megőrzésének lehetőségét látja a fesztiválban:
– Édesapám magyar. Topolyáról nősült ide. Neki köszönhetem, hogy tudok magyarul, mert nagyon sokat jártunk haza, egész nyarakat töltöttem ott. Sajnos a fiam már alig tud valamit. Az a fontos, hogy ebben a pár fiatalban, akiknek a gyökerük magyar, fölébresszük az igényt, hogy megismerjék a származásukat, a múltjukat, a nyelvüket, a kultúrájukat. Ebben segít minket az Égtájak Iroda, azzal, hogy részt vehetünk évek óta a határon túli magyar fiatalok találkozóján és más hasonló rendezvényen. Mert amikor visszajönnek a fiatalok, tanulni akarnak magyarul.
A szarajevói Délvidéki Égtájak Művészeti Találkozó olyan jól sikerült, hogy a szervezők azonnal eldöntötték, januárban ismét összejönnek és együtt ünneplik a magyar kultúra napját. Az ünnepséget január 23-án tartják Lendván. (Fotó: Gruik Ibolya)
A rendezvény támogatója a magyar Miniszterelnöki Hivatal, a Külügyminisztérium és Budapest Főváros Önkormányzata, főszervezője az Oktatási és Kulturális Minisztérium Égtájak Irodája volt. |
Séta a Baščaršiján. Itt évszázados hagyományokhoz hűen kis műhelyekben dolgoznak a rézművesek, szövők, ékszerészek, cukrászok…
A bég dzsámijának udvarából látható óratorony. A legnagyobb európai mecset építtetője Gazi Husrev bég a Boszniai Szandzsák kormányzója volt 1521 és 1541 között.
