Az bácskossuthfalvi Besnyi Szabolcs és csapata közel két évtizede foglalkozik játék- és élménypedagógiával. A Szabadidő-szervezők Egyesületével pedagógusoknak és más gyermekekkel foglalkozó személyeknek tartanak képzéseket. Január elején Száz játék elnevezéssel Zentán is volt egy többnapos program tanítóknak és tanároknak. Akkor beszélgettünk a játékról.
Mi lehet a játék célja az oktatásban, és hogyan használható?
– Ezt a képzést azért hoztuk létre, hogy megmutassuk a pedagógusoknak, hány fajta felhasználási lehetősége van a játéknak. Nem gondoljuk, hogy a játék helyettesítheti a hagyományos tanítást, de kiegészítheti azt. Mivel erről a pedagógusok az egyetemeken elég keveset hallhatnak, létrehoztuk ezt a képzést. Többféle okból tanítunk játékot: egyrészt azért, mert játszani jó, de a játékkal más céljaink is lehetnek. Felhasználhatjuk pl. arra, hogy felfrissítsük vele a diákokat. Ha a gyerekek kifáradtak a szellemi tevékenységben, akár néhány perces játékkal is felfrissíthetők. Egy kis mozgás, vérpezsdítés, néhány gondtalan perc után aztán ismét visszatérhetünk a szellemi munkához, a hagyományos tanulási módszerekhez, és meglátjuk, a gyerekek mennyivel jobban figyelnek, mennyivel nyitottabbak. A játéknak célja lehet az is, hogy tananyagot vegyünk át vele matematika-, kémia- vagy bármelyik más órán. A nevelésnek is jó módszere a játék: ha azt szeretnénk, hogy a gyerek felismerje saját képességeit, készségeit, hogy elfogadja, hogy a csoporttársai esetleg másként gondolkoznak, másképp viselkednek. A játék megtanítja a gyerekeket az együttműködésre, a kommunikálásra, mások viselkedésének tolerálására, türelemre nevel, és megmutatja, hogy a kudarcot is el kell tudni viselni.
Mely korosztálynál érdemes a játékot az oktatásban használni?
– Az óvodásoktól a felnőttekig mindenkinél hatásos lehet, de minden korosztálynak más fajta játék való. A képzésekkel nem az a célunk, hogy a tanárok megtanulják a játékokat, hanem, hogy alkalmazzák az osztályaikban, az óvodai csoportjaikban, vagyis, hogy eljusson a gyerekekhez. A pedagógusokat mindig arra buzdítjuk, hogy merjenek változtatni a játékokon, hiszen a résztvevők mindig mások. Beszélünk nekik arról, hogyan lehet egy játékot egy kerettörténettel átalakítani, hogyan lehet egy kellék megváltoztatásával, néhány szabály módosításával alakítani rajta.
A tanárok mennyire nyitottak erre?
– Nagyon érdekli őket, hiszen játszani szinte mindenki szeret. Van, akinek az élete úgy alakult, hogy már nem játszik, azt érzi, hogy kinőtt belőle, de ha sikerül megteremteni a kellő hangulatot, akkor előjönnek ezek az érzések, és ismét önfeledten tudja élvezni a játékot. Ha ezt valaki megtapasztalja, akkor már könnyű eljutni odáig, hogy ne csak ő élvezze, hanem át is akarja adni ezt a tudást.
Lassan két évtizede foglalkoztok a játék tanításával. Van már hozadéka?
– Úgy látom, hogy van. Azokról a helyekről, ahol tartottunk képzést, rendezvényt, onnan érkeznek visszajelzések. Vannak helyek, ahonnan csak évek múlva jeleznek, hogy ilyen vagy olyan vetélkedővel – amit tőlünk tanultak – az egész iskolát megmozgatták, és ez nekünk nagyon fontos. Kisebb játékok szervezéséről, mondjuk egy osztállyal való játékról hetente kapunk visszajelzéseket, a pedagógusok elmondják, hol, milyen programot csináltak a saját osztályukkal, milyen játékot játszottak, esetleg tanácsot kérnek a módosítással kapcsolatban. Hogy van értelme annak, amit csinálunk, azon is lemérhető, hogy három-négy évvel ezelőtt mondjuk 30-40 ember jött el egy-egy képzésünkre, most meg a duplája. Úgy látszik, felkeltettük az emberek érdeklődését.
Mi a különbség a játékpedagógia és az élménypedagógia között?
– Számomra az a kettő között a fő különbség, hogy az élménypedagógiai foglalkozás főként azon alapszik, hogy ott van egy tevékenység, általában valamilyen játék, amit megcsinálnak a résztvevők, de olyan szabályokat kapnak, hogy ők maguk is kihatással legyenek a játék eredményére. Az élménypedagógiában a résztvevőknek a játék közben meghozott döntései kihatással vannak a végeredményre, és arra, hogyan érzik magukat, mit tanulnak meg belőle, mennyire érzik magukat biztonságban. A játék végén értékeljük, ki hogyan viselkedett, ki hogy érezte magát, mi történt közben, és ezekből az eseményekből mit tanult, milyen tapasztalatokat tud levonni. Ez már egy konkrét nevelési célzattal elkészített játék.
A játékpedagógiai képzésben, amilyen a Zentán is megtartott Száz játék is volt, olyan játékokat is tanulunk, melyek nem feltétlenül a nevelést szolgálják. Van, hogy az oktatást, van, hogy csak a felfrissülést, de az is lehet, hogy csak azért játszunk, hogy jól érezzük magunkat. Ebből is lehet tanulni.
