Fémes csillogás
Ezüstből kékbe hajlik, majd zöld gyöngyház lesz, fényes teher minden talentum, melyet felfedezünk magunkban, vagy lehajolunk érte. Csillogása van, és súlya. Ha felvettük, érezni fogjuk. Fényes teher a kegy és alkotói nyugtalanság, bizonytalanság, keresés. Végenincs kérdés, visszaadtuk-e, és kinek jár, amit ajándékba kaptunk? Mindenkinek vagy csak valakinek?
Visszaadtuk-e szóban, zenében, amivel gazdagabbak lettünk? És a kép, ha türelmünk és szemünk a fényképezőgép mögé rendelt, mit mutasson? A teremtett világ rútságát? Szépséget? A természet csodáját? A világmindenséget kicsiben vagy belső kozmoszunk gyöngyházszín villanását? Míg az előző isteni, addig ez utóbbi hitelesebb, ez valótlannak tűnik, másviláginak, de emberi.
Sélley Miklós munkáján áldás van. Ezért több a munkánál, amit tesz. Valami kegyet oszt meg velünk, visszaad abból, amit kapott. A mesterek csak azt adják vissza, ami van, de az nem az, amit mi látunk, nem az, amit észreveszünk, az erdőt, mezőt járva. Az valami más. A tehetséges emberek tulajdonsága: csodát mutatnak egyszerű dolgainkból. Természetes vízfátyolt, pangó vizek felszínét, melyet a talajból kioldott ásványi anyagok, vízbe hullt növények kiázott nedvei és baktériumok festenek változatos színűre. A sárból gyöngyház lesz. Valótlan. Ezt tartja föl, ezt emeli képbe, és mi rácsodálkozunk. A szépséget keresve a különöset találjuk meg benne. Örvendünk. Mondhatnám, jó nekünk. Ennyi lenne a művészet? Talán.
SÉLLEY MIKLÓS
Szekszárdon született 1955-ben. Felsőmocsoládon, Somogy megyében töltötte gyermekkorát. 1985-ben villamos üzemmérnöki diplomát szerzett. 1996-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 2007-től a Foto Natura Természetfotósok Egyesületének tagja. Kaposváron él.
Jelentősebb díjai:
1994 – a Nikon Photo Contest International díja;
1998 – a Magyar Fotóművészek Szövetségének díja;
2000 – a Deutcher Verband für Fotografie díja;
2003 – a FIAP HM szalagja.
Zöld galaxis
