„Békamaraton” – olvasható a táblákon. A közönség tömött sorokban gyűrűzik a lelátók felé. A biztonságiak alig győzik az ellenőrzést. Sokan lökdösődnek is. Mindenki az első sorokban szeretne helyet foglalni.
A versenyzők izgatottan állnak rajthoz. Páran még az edzőikkel társalognak, akik próbálnak lelket önteni beléjük.
A pisztoly eldördült. A békák nagy iramban vágnak neki a távnak. A közönség egyre lázasabb. Kiabálnak, már szinte őrjöngenek izgalmukban:
– Hiába kapkodod a lábad, te dagadék, úgysem fog sikerülni! – harsogja az egyik sárgahasú unka a második sorból.
– Hú, de béna ez a béka! Hú, de béna ez a béka! – skandálja egy fiatal, kecskebékákból álló társaság kicsit odébb.
– Te, hát nézd már meg magad! Te úgysem vagy képes még egy centiméter megtételére sem! – brekeg oda egy nagyobb varangy a VIP-helyről.
– Úgy-sem ké-pes! Úgy-sem ké-pes! Úgy-sem ké-pes! Úgy-sem ké-pes! – kezdi rá a környezete, csupa picike varangyocska.
A békamaraton résztvevői pedig sorra maradoznak le. Az egyik már a „dagadék”-nál kidőlt. A másik még bírta, de a „centiméter” hallatán egyszerre – mintha szíven szúrták volna – összerogyott. Mentőt kellett hívni hozzá. A többiek is egymás után lettek rosszul. Sokan légszomjra panaszkodtak, mások neurotikus tüneteket produkáltak.
A levelibéka azonban rohant előre. A varangyok eleinte észre sem vették, csak azzal törődtek, hogy a tavibékák, gyepi békák és mocsári békák hogyan szenvednek ki előttük. Mindennek láttán nagyot nevettek, vartyogtak-kvartyogtak, s elégedetten tapsoltak. A VIP-páholyban ülő nagy varangy azonban észrevette, hogy a leveli még mindig fut. Sőt, már a célvonalat is megközelítette. Teljesen kétségbeesett.
– Mi lesz, ha eléri?! Mi lesz, ha nyer?! – tanakodott, s egyre több verejtéket lövellt ki magából. – Nem, ez nem lehet. Meg kell akadályoznom!
Több békával is beszélt a közönségből. Végül már szinte az egész nézőtér harsogott a betanított szövegtől. A nagy varangy pedig vezényelt:
– Nem ké-pes rá! Nem ké-pes rá! Nem ké-pes rá!
Szinte tobzódtak örömükben, annyira beleélték magukat a gondolatba. Látták lelki szemeikkel, amint a levelibéka fönnakad valahol. Vagy belelép egy szögbe. Vagy elgázolja egy autó. Sőt, egy kamion! Egyáltalán, valami történik, ami miatt sosem ér célba.
Késő volt. A levelit épp most rohanták meg a sajtó munkatársai. Interjút akartak tőle kérni, mint az egyetlen befutótól. A béka csak szuszogott, s értetlenül nézett körbe. Akkor vette észre, hogy társai már rég nincsenek mellette. A kérdésekkel sem tudott mit kezdeni. Jelbeszéddel próbálta elmutogatni, hogy nem hall. Ha fölírják egy papírra, hogy mire szeretnének választ kapni, talán tud segíteni.
