Bubu, a rajongó

Alig néhány hete történt az eset… Július 8-i fellépésén, a bezárásra ítélt budapesti Zöld Pardonban ünnepelte a 30Y együttes (egyik…) legkitartóbb és leghűségesebb rajongójának jeles jubileumát: a Bubu néven ismert fiatal srácnak ez volt sorrendben – az összesített eredmények szerint – a százötvenedik 30Y-koncertje. A zenekar tagjai azt mondják: a fiú kettővel több koncertjükön vett részt, mint ők maguk.  Alig néhány nappal korábban, a soproni VOLT Fesztiválon Beck Zoltán, az együttes tagja mesélt arról, hogyan hangolódnak rá egy-egy koncertre, illetve mitől lehet szomorú egy uniformisos emberekkel tarkított dunaújvárosi fellépés. Ekkor beszélt arról is: a 30Y akkor oszlik majd fel, ha Bubu egyszer már nem jár el a koncertjeikre.

„arról beszélsz mindig hogy milyen jó volt akkor

ha nem is együtt mindig de mi mindig ugyanarról

gondoltuk ugyanazt s már el is hittük volna

hogy a másik se menne ha az egyik kikapcsolna

mi az hogy boldog azt néhány srác biztos vágja

elmúlt 14 lány után jár vagy lányok utána

és ahogy azt rendezték értelmezi ezt a vágyat

egy idősebb nővel mindent megcsinál amit

az anyjával meg nem csinálhat”

(30Y: Mi az, hogy boldog?)

Az már az idei VOLT Fesztivál utolsó napja volt. (Azt hiszem, túl olcsó poén lenne itt most a mondatban szóismétlésként használt VOLT szót a végén is csupa nagybetűkkel írni… ) Sopronban. A hűség városában. Lővér Kemping. Vagy mondjuk inkább az ezer fogorvos városának?!… Lényegében egyre megy… Kékfrankos, az az igazi! Kora délután volt még, amikor a T-Mobile Teraszon gyülekezni kezdtünk… Éji vadak számára szokatlan, furcsa időpont. A Lángoló Gitárok programja volt az minden fesztiválnapon: beszélgetések ismert, közkedvelt zenészekkel. A kínálatban persze többen is előfordultak olyanok, akik érdekeltek volna bennünket, de az már a fesztiváli hangulattal, miliővel jár – és bízom benne: azzal talán magyarázható is –, hogy mégsem sikerült eljutnunk épp mindegyik beszélgetésre.

Elég durva, vagy inkább merész ötlet egy ilyen közönségtalálkozón egy rockzenészt és egy DJ-t egymás mellé ültetni, hiszen ezek a művészek általában nagyon eltérő habitusú emberek, s lényegében közösnek szánt kérdést is csak elvétve lehet nekik úgy feltenni, hogy mindkettejük szempontjából értelmezhető legyen. No de talán így utólag, mindegy is ez most már… Hiszen a szervezők, az ötletgazdák valószínűleg ezzel is színesíteni gondolták a programot, ezért hívták meg július 2-án, szombaton DJ Kecskét a Tesco Disco (és ez nem a vicc helye itt…) csapatából, és Beck Zoltánt, vagy egyszerűbben csak mindenki kedvelt Bekczoliját, a 30Y együttesből. Kecske egyébként az egész idei VOLT Fesztivált végigcsinálta, sőt még annál is többet: már a nulladik napon is fellépett. Aznap (annak akkor, ugye, június 28-ának kellett lennie…) játszott a Soproni – MR2 színpadon a BudapestBár, és erre reflektált utóbb Bécsi Orsolya, a PR Herlad (http://www.prherald.hu) szerzője is, amikor úgy fogalmazott: „A Budapest Bár után szállingózó emberek hamarosan rátaláltak a T-Mobile Teraszra, ahol a Tesco Disco DJ-je, Kecske játszotta az indie és elektronikus vonalon mozgó számokat. Mivel a Terasz nem volt alkalmas nagyobb tömeg befogadására, a későn érkezők alig fértek be, de a hangulat így is a tetőpontra hágott éjfél körül.”

„Viszonylag zavaróan jól”

A zárónapi beszélgetés két házigazdája a közönségtalálkozó elején arra kereste a választ, vajon az egymás mellé ültetett művészek – akikben ezen az egyetlen apró tényezőn túlmenően szinte semmi közöset nem találhatunk – hogyan pörgetik föl magukat színpadra lépés, illetve buli előtt. „Én bírom a pálinkát, viszonylag zavaróan jól. Idén márciusban döntött úgy a zenekar, hogy az állandóan kért dolgok közül kivesszük a pálinkát, mert egy szomorú dunaújvárosi koncerten valahol a két és fél liternél tartottunk, és még mindig tudtunk játszani. Akkor megijedtem, hogy ez már így veszélyes mennyiség” – mesélte válaszában Beck Zoltán. És hogy mitől lehet szomorú egy dunaújvárosi 30Y-koncert? Hát például attól is, hogy a „nyolcvanas éveket idéző hangulata volt. Tízkor kezdtünk volna, és nagyjából az történt, hogy este kilenc tájban megérkezett néhány rendőrautó, fogták magukat és lezárták a jegyeladást, csináltak egy vám- és pénzügyőri ellenőrzést, minden embert igazoltattak a helyszínen. És aztán éjfélkor azt mondta egy uniformisos ember, hogy most kezdhetünk játszani. Ezért aztán nagyon sok idő telt el a megérkezés, beállás és a koncert között, ami általában nem szokott túl jót tenni, mert visz lefelé” – összegezte hát Beckzoli.

Az eset a januári West Balkán-tragédiával van szoros összefüggésben: a Budapesten, a Nyugati pályaudvar főbejáratával szemközti épületben kitört pánikban három fiatal lányt taposott agyon a tömeg. Az eset az egész országot felkavarta. Joggal! És okkal! Ezután szigorították a hatósági ellenőrzéseket országszerte a szórakozóhelyeken. Összehangolt akciókban az összes érintett hatóság együtt vonult ki a kiszemelt kocsmákba, koncerttermekbe, rendezvényhelyszínekre, és megvizsgáltak mindent, ami ellenőrizhető volt. Az adóbizonylatoktól a vécélehúzókig. És közben bizony telt az idő, s fogyott a pálinka…

A 30Y-t ezek szerint Dunaújvárosban érte utol egy ilyen összehangolt hatósági akció. Sok jó buli esett áldozatul azokban a napokban és hetekben az ilyen ellenőrzéseknek. Bízzunk benne, hogy nem minden ok, és főleg nem eredmény nélkül…

Londoni meglepetés

A beszélgetés a VOLT Fesztivál T-Mobile Teraszán persze elhúzódott, több mint egy órán át… (Ha jól emlékszem, nagyjából hetven perc körül van az ott készült hangfelvételem…) Minden részletére itt most nem térhetünk ki. Meg hát felesleges is volna… Voltak nagyon izgalmas pillanatai, és – valljuk be – voltak olykor üresjáratai is. Én, mondjuk, Bubu történetének tapsoltam a legtöbbet. Ismerünk ugyanis históriákat elszánt, fanatikus, olykor (köz)veszélyes rajongókról, akik mindenhová követik rajongásuk titokzatos tárgyát. Lásd még a nagyszerű spanyol filmrendező, Luis Buñuel (1900–1983) hasonló című alkotását, amelyik sajnálatos módon az utolsó filmje is lett. Vagy Steffi Graf teniszező idióta, késdobáló szurkolóját, aki nyílt színen, mérkőzés közben „késelte meg” Szeles Mónikát… Ebből az esetből is készült aztán egy film a nem kevésbé nagyszerű Robert de Niro főszereplésével, de ennek részletezése már nagyon messzire vinne bennünket eredeti témánktól. 

Meg hát Bubu persze egészen más, ne is keverjük bele most begy ilyen, számára előnytelen társaságba… Az ő igazi társágának tagjait egyébként is úgy hívják, hogy Beck Zoltán, Beck László, Gradvolt Endre, Varga Ádám és Sárközy Zoltán. Bubu még véletlenül sem közveszélyes, és felesleges is volna megsértenünk itt most őt azzal, hogy késdobálónak tituláljuk, még ha fanatizmussal vegyes elszántsága vitathatatlan is.

Épp ellenkezőleg – Beckzoli elbeszélése alapján: –, Bubu egy kedves, jó fej fiatal srác, aki elválaszthatatlanul kötődik kedvenc zenekarához. Az együttes tagjai úgy tartják: kettővel több 30Y-koncerten vett részt, mint ők maguk. Mindenhova követi a zenészeket, s egy ideje már a téli klubkoncerteken a vendéglistára is rendszeresen felveszik a nevét (ugyanezt a kedvezményt a nyári fesztiválokon, sajnos, már nem kaphatja meg…), buli után pedig gyakran ők maguk viszik ki a kisbuszukkal a város szélére, ahonnan stoppal utazik tovább. A soproni közönségtalálkozón mesélt Beck Zoltán arról is, hogy amikor nemrég egy londoni klubban játszottak, miközben épp a hangszereiket pakolták, színpadi beálláshoz készülődtek, vagy mi… Bubu teljesen váratlanul ott is megjelent: „Csak benéztem” – mondta mosolyogva. Volt is mérhetetlen döbbenet a zenekarban. Mert ha valahol, hát ott aztán végképp nem számítottak volna arra, hogy megjelenik.

150Y

Ha elhúzódott, ha nem, a beszélgetés a T-Mobile Teraszon egyszer csak véget ért, diktafon kikapcs, búcsút inthettünk egymásnak, mint Bubu Londonban a 30Y-nak: „Csak benéztem!” Lássuk a műsorfüzetet… Nagyon jól alakult a VOLT zárónapi koncertprogramja, a Telekom Nagyszínpadon játszott július 2-án este az osztrák Parov Stelar Band, és nagyon sokan készültek a brit The Ting Tings fellépésére is, sőt az amerikai Thirty Seconds To Mars is tömegeket késztetett népvándorlásra a rendezvény területén belül. (Utóbbiakról pedig még tudni kell azt is, hogy a tavalyi szereplésük után idén a Sziget Fesztiválon immár Amy Winehouse-t helyettesítve lépnek fel ismét… Hát persze, van, aki osztályt ismétel, s van, aki fesztivált…) A Soproni – MR2 színpadon játszott a 30Y, az újjáalakult Hiperkarma, no és persze a kihagyhatatlan francia Nouvelle Vague… És mi volt még? Watch My Dying, Nemjuci, Európa Kiadó, Subscribe, egyebek…

Szóval nagyon jól alakult a koncertprogram, azt sem tudta eldönteni az ember, hányfelé szakadjon, ha mindenre szeretett volna odaérni, ami érdekelte. Sőt, érdemes lett volna még kiruccanni a közeli borospincék valamelyikébe is, ahol a fesztiváli (és bolti!) árakhoz képest aprópénzért vesztegették a finom termelői borokat… A másnapi hazaindulás előtt megfelelő tartalékokkal feltölteni a hátizsákokat, vagy aki tehette, a csomagtartót. Soká éljen a kékfrankos! Annyit egészen biztosan tudok, hogy a 30Y tagjai egy órával a fellépésük után indultak tovább, hazafelé – megtehették, mert következett néhány pihenőnapjuk, hogy Beckzolinak a paradicsomjai ápolására is jusson némi ideje  –, de sejtelmem sincs arról, hogy Bubu meddig maradt Sopronban, a Lővérekben. És arról sem, hogyan jutott ki szegény végül a város szélére, ahonnan már érdemes volt próbálkoznia a stoppolással…

A lényeg azonban az, hogy az együttes egy héttel később, július 8-án tartotta a következő koncertjét: a bezárásra ítélt budapesti Zöld Pardonban – a leghosszabb nyári fesztiválon – léptek fel. Ez pedig most csak azért érdekes, mert ezen a bulin a közönséggel együtt köszöntötték fel Bubut jeles jubileuma alkalmából: ez volt a fiatal srác százötvenedik 30Y-koncertje. Ennyit maguk a zenészek sem játszottak még együtt…

A fiúk azóta sem pihennek, időközben jártak már Szolnokon, majd a tokaji Hegyalja Fesztiválon, holnap, kedden, július 19-én pedig már itt lesznek Vajdaságban: Zentán koncerteznek a Nyári Ifjúsági Játékokon. Nem tudhatom (az EZO TV-t pedig mégsem kérdezhetem meg erről…), hogy Bubu vállalkozik-e a délvidéki utazásra, de aki találkozik vele, érdemes meghívnia egy sörre. Ez a figyelmeztetés pedig nem is egyértelműen a fanatizmus és a rajongók lélektana miatt fontos, hanem sokkal inkább a zenészek művészi érzékenysége miatt. Beckzoli ugyanis a soproni közönségtalálkozón mesélt arról is: a 30Y akkor fog feloszlani, ha Bubu egyszer már nem jár el a koncertjeikre…

Akit tehát ezt nem akarja, az tegyen az ügy érdekében…

Még csak egyet kell aludni a zentai koncertig, a Népkert máris benépesült a Nyári Ifjúsági Játékok nulladik napjára érkezőkkel, a sátortábor úgy nőtt ki a semmiből, mint Pinocchio hosszú orra, ezt visszacsinálni már nem lehet. Kezdődhet a kviddicsvilágkupa! De addig is hívjuk segítségül a cédélejátszón a kedvenc dalainkat, úgy is mint:

„ne köszönd meg de vegyél, vegyél majd virágot

amitől féltél az már tegnap biztos fejbevágott

kapcsolóval a TV-t gondolj, gondolj, gondolj arra

hogy úgy dőlt össze minden mintha omlani akarna