A cikkhez tartozó képgalériát ITT tekinthetik meg.
A magyarkanizsai népkertben, az írótábor emlékművénél való tisztelgéssel kezdődött meg a 72. Kanizsai Írótábor, ahol a szervezőbizottság nevében Verebes Ernő elnök, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hugyik Richárd, a Végrehajtó Bizottság tagja, a magyarkanizsai önkormányzat nevében Fejsztámer Róbert polgármester és Bicskei Ibolya, a községi tanács művelődéssel megbízott tagja, a József Attila Könyvtár nevében pedig Bús Csaba igazgató és Csanádi Bertalan, a könyvtár munkatársa helyeztek el koszorúkat.
Ezt követően a program a városháza előtti parkban a megnyitóval folytatódott. Az írótábort Verebes Ernő, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg. Beszédét azzal kezdte, hogy a résztvevők ugyanazért gyűltek össze, mint tették ezt korábban mások is: hogy találkozzanak, írjanak, eszmét és könyvet cseréljenek, nem utolsó sorban pedig megvitassák egymással közéleti és élet-közeli dolgaikat:
– Az élet-közeliségben nemcsak a közélet homályos, olykor félrevezető posztulátumait kellene látnunk, hanem a személyesség okán még intenzívebben tanulmányoznunk azt, amit kimondani magunkban nem szoktunk, másokkal viszont szívesen közlünk. Régóta politikai alapszabály, hogy személyes közelítés nélkül egy kutyát sem lehet magunkhoz édesgetni, kézfejünket orrához közelíteni, majd megvakarni a füle tövét. Elzavarni sokkal könnyebb, leginkább félelemből.
A pénteki irodalmi tanácskozás címére (Harlequin mosolya) reflektálva megosztotta a jelenlévőkkel, hogy a „harlekin” szóra sokáig személynévként tekintett.
Hugyik Richárd, az MNT VB elnöke megkoszorúzza az írótábor népkerti emlékművét (Gergely József felvétele)
– Sőt, még mindig azt hiszem, hogy belőle csak egy van, merthogy megtestesítője ő a reneszánsz bohóc archetípusának, a commedia dell’arte pojácájának, a tarot kártya számozatlan lapján, a szakadék szélén osonó bolondnak, miközben magasról tesz a hatalmi ösztönökre. Mintapéldája ő az örvény mámorának, az önfeledten hahotázó bölcsnek, a szójátékok önjelölt mesterének, de éppúgy gazdája a királyok nélküli trónoknak is. És ez a harlekin mégis, olykor félig lesütött szemmel, melankolikus hangulatban tekint maga elé, mintha állandóan a Védák éteri hangját, az ákását hallaná, mely hang első az érzékelhető minőségek közül, s mely azonos a mi urunk által kimondott igével – fogalmazott Verebes Ernő.
Beszédében az elmúlt három év írótáborainak vezérmotívumait is felidézte:
– A hatvankilencediké: A süket hallgató és a néma zenekar – a fenntarthatóság villanásai. A hetvenediké: Iránytű és tájszabászat – fáklyával egy éghető világban. A hetvenegyediké: Eszmevilágok határán – háborúban a párbeszéddel. És végül, az idei, a hetvenkettedik írótáboré: Harlekin mosolya – adta felüdülés.
Beszédét azzal zárta, hogy az elmúlt négy év alapgondolatai csupán egy folyamatos közérzet lenyomataként értelmezhetők, és most a bölcs bolond feladata lenne, hogy szembesítsen minket a valósággal. Hangsúlyozta, hogy még a józan észnek is vannak határai, különösen akkor, ha el kell hinnünk, hogy létezik egy olyan magasabb fokú józanság, amit nemcsak Harlekintől, de „a valódi rend Urától” is megkaphatunk.
A megnyitó után a szervezőbizottság képviseletében Verebes Ernő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet képviseletében Resócki Vázsonyi Csilla, a VMMI munkatársa, az önkormányzat képviseletében Fejsztámer Róbert és Bicskei Ibolya, az MNT képviseletében Hugyik Richárd és Varjú Potrebity Tatjana, a Végrehajtó Bizottság tagjai, a József Attila Könyvtár képviseletében pedig Bús Csaba és Csanádi Bertalan helyezték el a megemlékezés koszorúit a Dobó–Koncz-szobornál.
Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere is elhelyezte a tisztelet virágait (Gergely József felvétele)
Ezután került sor Péter László székelykevei származású képzőművész Pengerajz című kiállításának megnyitójára a Dobó Tihamér Képtárban. Megnyitóbeszédében Mezei Erzsébet, ugyancsak Székelykevéről származó képzőművész kiemelte a székelykevei közösség összetartozásra és kapcsolódásra való vágyát, amely elmondása szerint Péter László egész munkásságát átszövi:
– Motívumainak nagy részét hűen a szülőföld iránti eltéphetetlen és levetkőzhetetlen kötődéséből meríti, melyekből azután különböző tematikákon keresztül, különféle képzőművészeti technikák alkalmazásával kivételes művészet formálódik – méltatta művésztársát.
A kiállítás megnyitóján Mezei Szilárd hegedűművész működött közre.
A kiállításmegnyitó után a képtár földszintjén Kereszt/Metszet címmel tartották meg azt az életút-beszélgetést, melynek során Péter Lászlót Gruik Ibolya kérdezte arról, hogyan találta meg, megtalálta-e egyáltalán a saját útját. Szóba került, hogy a képzőművész hogyan talált rá fő kifejezési formájára, illetve hogyan kapcsolódik össze alkotásaiban a szöveg és a kép.
Péter László kiállításának megnyitója (Gergely József felvétele)
Nyitókép: A részvevők egy csoportja az írótábor alapítóinak emlékművénél (Gergely József felvétele)
