A Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg Bíró Tímea Moldva című kisregénye. A kiadó honlapjáról idézünk:
„Ha az anya nyelv, akkor a nyelv hús, ami fájni és vérezni tud. Bíró Tímea kötetében folyton körülötte ólálkodnak a kutyák. A Moldva olvasásának egyik legnagyobb kérdése, hogy ki az a rendhagyó beszélő, aki átküzdi magát az ugató testeken, hogy a véraláfutásokról szóljon. Aki törött bordával, vérző orral is kísérletezik. És nem feledkezik el a tagadószavakról sem, hiszen tudja már, hogy velük nem lehet emberhez méltó életet élni. (…)
Azt gondolom, hogy a kötet líraibb, azaz versszerűbb szakaszainak túlnyomó része a Moldva belső összefüggésrendszerében a másként értés lehetőségét kínálja fel, és izgalmas, mert váratlan kapcsolatokat teremt a prózaibb, néhol prózaversszerű egységekkel, amelyek a szegénység- és a traumairodalom hagyományait, bizonyos blokkok pedig a manapság nagy lelkesedéssel kísért autofikcióként olvasott irodalmat is eszünkbe juttathatják. (…)
A szólamok követhetők, rátermetten vegyíti a szerző a líraiság és a prózaiság eszközeit, jó arányérzékről tanúskodnak a cezúrák, a szegmentálási-szakaszolási műveletek. A perspektíva problémaérzékeny, ez a bátor és merész hang meggyőződéssel szól az anyaság, az erőszak, a szexualitás, a hatalom és a nyelv elválaszthatatlanságáról, a tördelési és az interpunkciós logika vonatkozásában is jellegadó kölcsönhatásairól. Talán azok a metareflexív mozzanatok, gondolati és poétikai kísérletek a legizgalmasabbak, amelyek az anyaságot a saját múlt, a saját test, illetve a mindezekről történő beszéd relációjában gondolják el, és a megélését a szembenézéshez kötik. (…)”
(Juhász Tibor recenziójából)
Családi függelék
Kikerült a nyomdából a Gion Nándor Novellapályázat 2023-as novellapályázat zsűrije által díjazott és kiadásra javasolt műveket tartalmazó kötet.
„A tizedik Gion Nándor Novellapályázatra beérkezett alkotások mennyisége és minősége is mutatja, hogy jó döntést hoztak a kezdeményezés életre hívói, és az írói »torna« mára nemcsak számontartott, de jelentős »megmérettetéssé« nőtte ki magát. (Az idézőjelek természetesen annak szólnak, hogy noha a zsűri elbírálja a beérkezett műveket, és dönt a díjazottakról, az irodalom mégsem százméteres síkfutás.) Külön értéke, hogy miközben táplálja az egyetemes magyar irodalom délvidéki ága egyik legkiemelkedőbb prózaírója emlékezetének tüzét, újra és újra ráirányítja a figyelmet nekünk, utókorának szellemi örökségül hagyott életművére, hozzájárul kiváló írások megszületéséhez, novellisták indulásához és beérkezéséhez, kiválasztott munkáiknak rangos megjelenési fórumot biztosít. Örömteli, hogy az idei, jubileumi évben is ilyen sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és küldték be írásaikat.”
(Szemes Péter)
