Szombaton este rendhagyó bemutatónak lehettek részesei mindazok, akik ellátogattak a magyarkanizsai Ifjúsági Otthonba, ahol mostanában esemény az eseményt éri, nem is akármilyen színvonalon! A megsokszorozódott programok széles palettán mozognak, és úgy tűnik, nem kizárólag a fiatalokat vonzzák. A kolozsvári Kriterion Könyvkiadó bemutatkozására ugyanis az irodalomkedvelők kortól és nemtől függetlenül gyűltek össze, és szívták magukba az újabb információkat, ismerkedtek meg a kortárs irodalom egy szegletével, a legfrissebb kiadványokkal.
H. Szabó Gyula 1990 óta a Kriterion igazgatója, ő beszélt lendületesen és lebilincselően a kiadó történetéről és munkájáról. Mint elmondta, tizenkét, Romániában beszélt nyelven jelentek már meg kiadványok a gondozásukban. „Az 1969 decemberében életre hívott intézmény feladataként a Romániában élő nemzetiségek kultúrájának ápolását jelölte meg a kormányrendelet. A kiadó az átszervezett Állami Irodalmi Könyvkiadó, valamint az Ifjúsági Könyvkiadó nemzetiségi szerkesztőségének jogutódjaként kezdte meg tevékenységét, de hamarosan messze túlnőtt elődein a kiváló vezetés, valamint a tapasztalt szakemberek közé fokozatosan beépült fiatal munkatársak közös erőfeszítéseinek eredményeképpen” – áll a bemutatkozásukban. Ezen az estén pedig a történelmi Bánsághoz kötődő könyveikből kaphattak ízelítőt a jelenlevők, mégpedig úgy, hogy bevonták az alkotókat is. Elsőként Andrásy József Zorba lehelete című könyvéről folyt a diskurzus, sőt az író fel is olvasott abból. Az első kötetes szerzőt hallgatva az volt a gyanúnk, a novelláskötet szinte kínálja magát, és hogy mint annyi más csemegének, ennek is az a feladata, hogy egy más világba, egy másik ember bőre alá bújva egészen a lelke legmélyebb bugyraiba engedjen bennünket. Meggyőző volt abban a tekintetben, hogy vegyük a kezünkbe, a gondolatok és szavak hátán, szárnyak nélkül repüljünk idegen, de ismerőssé válható tájakra, például Nagyszombatra, hogy láthassuk, példának okáért, mire képes a vallási dogmatizmus. De az sem idegen az írótól, hogy az idősíkokat harmonikusan egymásba játszassa.
Balázs Imre József kolozsvári irodalomtörténész, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese, egyetemi docens, tipikus példája volt annak, hogy lehet közel hozni letűnt korokat érdekfeszítően. Mindenkinek ilyen egyetemi tanárt kívánhatunk! Öröm lehet az előadásain ülni, amikor tíz percet egynek érez az ember. Ő Reiter Róbert Elsüllyedt dal című kötetéből olvasott fel szemelvényeket, és világított rá arra, hogy a temesvári, múlt századbéli értékeket még párhuzamba is lehet hozni Vajdasággal, olyan értelemben, hogy inspirációt is merítettek vidékünkből és annak történéseiből. Martonos is szóba került, mégpedig Cseres Judit által, aki édesapja könyve, az Őseink kertje, Erdély című kötettel a kisebbségben élők útját mutatja be családregény formájában. Édesapja, Cseres Tibor, az anyja felmenőinek történetét írta meg. Azt a történelmi attitűdöt tárja elénk, amelyben a kisebbségi sorsban élő kisember mindennapi kálváriáját érezhetjük. Azonosulni vele nem nehéz. A nosztalgiázni szeretőknek külön kedves volt a régi fényképek nézegetése, mellyel az író lánya tette szemléletesebbé és engedte közelebb a (leendő) olvasót. Hasonlóképpen tett Kakucs Lajos, a Céhek, manufaktúrák és gyárak a Bánságban 1716 és 1918 között című kötet írója, aki a Bánsági Múzeum munkatársaként 1975-ben kezdett Temesvár és a Bánság céhes emlékeinek tanulmányozásával foglalkozni, mely gyűjteményt 1985-ben elkoboztak tőle a román hatóságok, és csak 1991-ben sikerült azokat visszaszereznie. Akkor már Németországban élve nem állt meg a kutatással, ahogy azt a hallgatóságnak szombat este elmondta, úgy érezte, a temesvári múzeum gyűjteményeit őrző barlangba jutott be. A kétszáz éves ipartörténetről úgy beszélt, ahogy a könyvét írta, érdeklődve, mintha a legfontosabb és legérdekesebb dolog lenne a világon! Csak így érdemes ezt csinálni!
Jakabffy Tamás, a Kriterion szerkesztője is végig a maga szakértő kedvességével vett részt a kétórás bemutatkozásban, kedvet szerezve a közérthető, ám mégis szakértelemről tanúskodó előadásmódhoz. Mindenképpen csak tanulni lehet mindannyiuktól!
A könyveket meg is lehetett vásárolni, de egy biztos, aki ott volt, élményt kapott, és az érdeklődését felkeltették. Minden bizonnyal ez is volt a cél, amit elértek!
