A szeptember elején megtartott Kanizsai Írótáborban debütált a Koncz István (1937–1997) válogatott verseit tartalmazó Csend és lázadás című kötet, melynek anyagát a Forum Könyvkiadó Virág Ibolya válogatásában, Sagmeister Laura illusztrációival adta közre. Virág Ibolya előszavában felhívja a figyelmet a költőként az ötvenes években indult Koncz vajdasági magyar irodalomban betöltött jelentőségére, arra a mára gyakorlatilag feledésbe merült tényre, hogy az Ifjúság Symposion című irodalmi mellékletének szerkesztőjeként azoknak a fiataloknak a színre lépését segítette, akikből a '60-as és '70-es években az Új Symposion alkotói gárdája került ki. Koncz István 1970-ben Átértékelés (1969), 1987-ben Ellen-máglya (1987) című versesköteteiért részesült Híd Irodalmi Díjban, 2005-ben pedig a zEtna Kiadó gondozásában jelent meg összegyűjtött verseinek kötete. A megjelenések dátumait figyelembe véve a Forum mostani kiadványa „esélyt kínál arra, hogy szerzőnk opusát visszahozza a köztudatba (…), tehát megismertesse őt a mai olvasókkal”, de általa „lehetségessé válik az életmű újszerű megközelítése” is. Orcsik Roland az utószóban hangsúlyozza, Koncz lírájában „...a csend gesztusértékű. Ám ez nem Koncz vajdasági származásából fakad, hiszen a költészetének eredete, származása egyszerre (vajdasági) magyar, exjugoszláv és világirodalmi”, a vers számára egyúttal szentség és átverés, ami a felerősíti a költészettel szemben támasztott kételyeit, melyek a kultúra és a költészet huszadik századi válságának élményére is rezonálnak.
