Az ómoravicai/ bácskossuthfalvi Művésztelep 38. esztendeje fogadja vendégeit. A nyaranta, július első hetében megszervezésre kerülő Mesterműhely az a tábor, amelyiknek van egy gazdája, aki meghívja azokat a művészbarátait, akik közel állnak hozzá, vagy az általa meghatározott témához megfelelőnek tart.
Ifj. Novák Mihály és Léphaft Pál Farkas Zsuzsa alkotásával
-- Az idei műhely szelektora neves grafikusunk, Péter László volt, ő állította össze a csapatot, a csapatban nemcsak képzőművészek voltak Felvidékről, Magyarországról és Vajdaságból, hanem előadók is érkeztek, művészettörténészek, építészek. A cím idén a Rés. Sokféleképpen felfogható, megközelíthető. Jelkép, mint ahogyan jelképeket gyártunk, jelképek alapján kommunikálunk, az egész életünk is egy jelkép. Jelképesen úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a bizonyos rés, amit az ablakon, vagy a függönyön félrehúzunk ad egy olyan perspektívát, hogy kifelé nézünk és mások is néznek be. Valójában nyitott a művésztelep, bejöhetnek az emberek, megnézhetik, hogy készül egy festmény, egy akvarell, egy rajz. Ez természetesen nem olyan, mint amikor az ember a saját a műhelyében igyekszik elkészíteni a munkát, de itt ez a kollektív érzet, hogy néhány ember naponta együtt étkezik, adomákat mesél, történeteket, életeket mesél. A terített asztal a legalkalmasabb hely, hogy életről és halálról beszélgessünk, és a művészet is beletartozik ebbe.Van időnk, egy hét, ami elrepül. Azt is elmondanám, hogy a művésztelep jelképes figurája, Novák Mihály, aki az egyik alapítója ennek a művésztelepnek, és ma is nagyon jó humorával, stílusával része a hangulatnak, amiért ide szeretünk jönni.
- fogadott Léphaft Pál az idei Mesterműhely "helytartója", aki barátja, Péter László szelektor elfoglaltsága miatt vállalta ezt a szerepet.
Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész, Kucor Tamara helybeli művészettörténet szakos hallgató és Valkay Zoltán építész előadása tette még tartalmasabbá a tábor napjait.
- A fölsőbb és az e világ között létezik egy titkos membrán, amit csak a résen keresztül lehet megközelíteni. Akárhogyan is fogalmazzuk meg, rés, hézag, szóköz, hiátus, törés, vagy törésvonal kultúrák között, modernitás és hagyomány között, a lényeg, hogy úgy próbáltam az előadásomban megközelíteni a rést, hogy a fölsőbb és az alsóbb, a mi világunk között lévő átjáró. A művészet e szemszögből nem más, mint szimbólumalkotás, a fölsőbb világ beemelése a mi világunkba, egyfajta résen keresztül, amit mindenkinek maga kell, hogy felfedezzen. Különböző módon kell ezeket a réseket kitalálni, megtalálni. Van egy alkímiai kép, amikor egy ember kinéz a szférákba e világból és meglátja a másik világot, és ezt próbálja közvetíteni. Nagyon fontos, hogy a közvetítésbe ne csak ábrázoljunk, ne csak kritizáljunk, hanem eszmét jelenítsünk meg, erre pedig a szimbólumok a legkézenfekvőbbek. - foglalta össze kérésemre Valkay Zoltán építész előadásának lényegét, és hozzátette:
- Fontos volt nekem ebben az egészben, hogy legyünk résen ebben a képdömpingben odafigyeljünk arra, hogy a képalkotó, a képalkotásunk, az immaginációnk ne vesszen el. Ehhez nyugalomba kellene vonulni, a széles ösvényen csak időszerűek tudunk lenni, de viszont nem hozunk le semmit a felsőbb világból. Én úgy gondolom, hogy a művész egyfajta résleső lény, aki túllát a láthatón, és azt próbálja közölni számunkra, akár legyen az alkímiai jelenség, akár nem. Péter Lászlót régebbről ismerem, a zentai táborokból, Révész Róberton keresztül. Tudta, hogy rengeteget foglalkozom a magyar hagyományokkal és az alkímiai folyamatokkal, szimbolikusan közelítem meg a művészetet, hiszek a világ analogikus felépítésében, szép, kerekké tehető, hiszen az emberi élet is, akárhány résen tekintünk be a titokba, végül is az a fontos, hogy összeálljék egyetlen egy képpé a sok kis apró mozaik. Itt a moravicai művésztelepen, nagyon szép környezetet építettek ki, nagyon izgalmas társaság jön össze, két éve is jól eső érzés volt itt mesélni.
Verebes György: igazi felüdülést jelent számomra ez a művésztelep
Verebes György a találkozás, az információcsere fontosságára hívta fel a figyelmet, és arról is szólt, hogy miként építi be ő maga a tábor idei mottóját művészetébe.
- Nagyon jó barátok, kiváló művészek vannak itt, igazi felüdülést jelent számomra ez a művésztelep.Vannak, akikkel csak és kizárólag itt tudok találkozni, és ezért is fontos nekem, nem is tudom már hány éve, közel húsz éve járok a 9+1Művészetelep táboraiba. A Mesterkurzus koncepcióját nagyon szeretem, hogy van egy szelektor és van egy tágan értelmezhető téma, ezek a témák nagyon jól kitalált témák általában, univerzális, szimbolikus tartalmakat maguk mögött tudó megfogalmazások, hogy bármelyik művész nyugodtan rácsatlakozhat. Én ezeket a koncepciókat jónak tartom, tehát nem címeket adnak, hanem egy szellemi megközelítést, közös nevezőt ad az alkotóknak.
Mindenkinek megvan a saját opusza, mindenki a saját ritmusában a saját korábbi életszakaszának megfelelő műegyütteshez igazodóan alkot, mindenkinek megvan a saját karaktere, én most a terveim szerint egy picit eltérek ettől, ami az én munkásságomat alapjában véve jellemzi, tehát ez egy érdekes megfogalmazás, hálás vagyok érte, nagyon inspiratív és pontosan abba az irányba mozdít, amelyik irányba a következő ciklusaimat szeretném fejleszteni. Tehát kellőképpen megengedő, tág,és ugyanakkor nagyon markáns fogalom, a kintlétnek és a bentlétnek a határán lévő állapot, ami rengeteg féleképpen értelmezhető magánéletileg, szimbolikusan, lelki szempontból, pszichológiai szempontból is, kulturális szempontból, és egy univerzális szimbólum is, erre igyekszem rácsatlakozni, hogy közben önmagam maradjak és egy kis meglepetést is okozni saját magamnak és ezáltal, remélem a azoknak is akik ismerik a munkáimat. Ez egy új perspektíva lehet. - vallotta Verebes György.
Molnár Csikós Virág alkotás közben
Molnár -Csikós Virág éppen szünetet, laza napot tartott a saját munkáját illetően, amikor ott jártunk.Valkay Zoltán szárnyaló előadását követően kis lubickolás következett az újonnan nyílt bácskossuthfalvi medencében, az úszás, napozás után felfrissülten nyilatkozott.
- Minden gondolatébresztő téma fontos a számomra, hiszen az ember elkalandozik ide-oda alkotás közben így, hogy adott egy part, egy rés, elképzelem magam, hol az egyik partjára, hol a másik partjára, a közibe is esik egy ilyen résnek, mindenképpen nagyon inspiratív, és sok minden eszébe jut, nem mindent fest meg, de nem is feltétlenül kell, néha elég csak megmerítkezni a témában és a végeredmény szűrüdik az embertől magától. Háromhangos szóról van szó, amit nagyon könnyű vizualizálni, az átvitt értelme is rendkívül sokfele ágazó, és rengeteg sok rétegben lehet gondolkodni, és sokféle rétegben meglehet valósítani képzőművészet szintjén.
- Ismét nagyon jól éreztem magam, egy új RÉS nyílt a távlatban, beleláttunk egy pillanatban a múlt, a jelen és a jövő dimenziójába. Ezen a Résen csak az jöhet be, akinek olyan szerencséje van hogy meghívják a Mesterműhelybe. - nyilatkozta végül Sagmaister Laura, aki szintén visszatérő vendége a bácskossuthfalvi művésztelepnek.
(Az írás Üveggolyó mellékletükben jelent meg.)
