Harmadik ízben került sor a VMF Lánchenger szőttespályázati kiállításra, amely ebben az évben a múzeumok éjszakájának szerves programrésze volt. Mint hallottuk Szeles Gizellától, a VMF elnökétől, a Lánchenger elsődleges célja, hogy Vajdaság egész területéről a magyar népi szövéssel foglalkozóknak biztosítson bemutatkozást és megmérettetést, a szőttesek pedig megtalálják helyüket a mában és a jövőben.
Silling Léda etnológus és antropológus megnyitó szövegében azt hangsúlyozta, hogy a magyar népművészet terjesztésében kiemelkedő szerepet foglal el a VMF:
– A szövők több generációjának, a III. Lánchengerre benyújtott alkotásait láthatjuk a kiállításon. Használati tárgyakkal, vagy tárgyegyüttesekkel lehetett idén pályázni. Jelentős számú szőttes érkezett, a szakmai zsűri pedig a kiállítás alkotásait találta méltónak arra, hogy nagyközönség elé kerüljenek. A korábbi szőttespályázatokkal ellentétben, idén több a már kész viseleti darab. Ezeken végigkövethetjük az egykori paraszti ruhakészítés lépéseit. Ma már az alapanyagtól, a szár elkészítésétől, annak színezésén át a vászon szabásáig, a viseletdarabok létrejöttéig minden munkafolyamatot meg tudnak oldani a folklórközpont növendékei. Ne feledjük, hosszadalmas folyamat, amíg egy szőttes elkészül, hetekig is eltarthat – mondta, és hozzátette, hogy a vászon, mint ruházati alapanyag mellett a gyapjú is megjelenik a kiállításon.
Raj Rozália, a VMF szakmai koordinátora, a szövők fejlődéséről számolt be: visszaemlékezett azokra az időkre, amikor Nagy Istvánnal a szövőiskola létrehozásán fáradoztak:
– A folklórközpontnak voltak tervei, álmai, de ezen kívül semmi egyebe. Rögös úton indultunk, pályázatokat írtunk, manapság pedig már 76 volt tanfolyamhallgatónk van. Ez nagy eredménynek számít. A harmadik pályázatunk alkalmából arra is sort kerítettünk, hogy egy kis összegzést tartsunk. A zsűri véleményével élve, most jelentek meg kiforrott, szakmailag bravúros munkák, amelyeket mesterremekeknek is lehet nevezni. Ezeket olyan emberek készítették, akik korábban szövőszéket is alig láttak – hallottuk.
A zsűrit Komjáthi Tamásné szekszárdi szövő, népi iparművész, a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület elnöke, dr. Kovács Sándor, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum néprajzos-muzeológusa, és Szeles Gizella zentai textilmérnök, a VMF elnöke alkották.
A megnyitón emléklap kiosztásra is sor került, Varga Polyák Réka bácskai, Brindza Beatrix pedig doroszlói népdalokat adott elő. Felkészítő tanáruk Kanalas Zsófia volt. A kiállítás május végéig látogatható, hétköznapokon 11 és 16 óra között.