Minden ember életében vannak tökéletes pillanatok, amikor minden a helyére áll, és semmin sem kell változtatni. Sajnos, nem sok ilyen van, és ami még gond ezzel kapcsolatban, hogy nem mindig ismerjük fel. Túlgondoljuk, elbagatellizáljuk, vagy csak simán figyelmetlenek vagyunk és nem vesszük észre. Az én életemben is volt néhány, de ez csak utólag jutott el a tudatomig, mert az adott pillanatban nem ismertem fel. Viszont van olyan, ami már többször is előfordult, s talán az egyszerűsége miatt fedeztem fel a kellő időben. Most már az is közrejátszhat a felismerésében, hogy tudom milyen, s felismerem, amikor megélem. Olyankor esik meg, amikor hosszabb úton vagyok autóval, s már több órát a volán mögött töltöttem, de még nem vagyok túl fáradt. Az autórádióból pont olyan zene szól, amit szeretek, a benti hőmérséklet kellemes, sima, alig kanyargó úton haladok, gyér forgalom mellett. Ilyenkor megtalálom az optimális sebességet, és a fogyasztás is ideálisra áll be. A motor zúgása átalakul duruzsoló dízelhanggá, és a kocsi tökéletesen fekszik az úton. Úgy érzem ekkor, hogy semmire sincs szükségem, csak az előttem lévő útra, amelyen lágyan siklom.
Valószínűleg sokan nem értik ezt, és jól is van ez így, mert mindannyiunknak más a tökéletes pillanat. Nekem viszont fejlesztenem kell az odafigyelés képességét, mert ha egy ilyen egyszerű, banálisnak tűnő pillanatban felismerem a tökéleteset, akkor jó lenne sokkal összetettebb helyzetben is megtalálni. Pl. egy emberi kapcsolatban. Megéri odafigyelni, biztos vagyok benne.
