Augusztus 5-e és 9-e között rendezték meg a Zentai Művésztelepet.
Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a Zentai Városi Múzeum muzeológusa, a művésztelep vezetője lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az idei találkozó vezérmotívuma az inspiráció volt, és e fogalom összes értelmezését vették sorra a zárt, családias hangulatú találkozón.
Mint kifejtette, a művésztelep résztvevői: Ágoston Lóránt, Csernik Attila, Gubik Korina, Molnár Imre, Mucsi Somorai Renáta, Torok Melinda és Novák Lea csütörtököna várost is körbejárták, és a találkozó vezérmotívumának szakrálisabb értelmezését figyelembe véve zentai templomokba látogattak el. Többek között ellátogattak a Szent István kápolnába, ahogyan a Jézus Szíve templomba és a város képzőművészeti életének egyik legfontosabb helyszínére, a Kiszsinagógába is. Emellett megtekintették a Városi Kisgalériában aznap este megnyíló képzőművészeti kiállítás előkészületeit is.
A képzőművész-találkozó vezetője elmondta, hogy az idei összejövetelen a zenének is hangsúlyosabb szerepet szántak, ugyanis Verebes György, a Szolnoki Művésztelep zentai származású vezetője is ellátogatott hozzájuk, aki a képzőművészet küldetéséről tartott egy nagyon inspiráló előadást, amely közös zenéléssel ért véget.
Ágoston Lóránt kiállításának a megnyitója (Szarka Mándity Krisztina felvétele)
A művésztelep kísérőprogramjaként csütörtök este a Városi Kisgalériában megnyitották Ágoston Lóránt Csend/Határ/Vonal címet viselő kiállítását.
A megnyitón a Gubik Korina és Kókai Eléna, a zentai városháza kupolája alatt lévő képtár vezetői méltatták a Magyarországon élő és alkotó törökkanizsai származású képzőművészt.
Gubik Korina elmondta, hogy az 1970-ben született képzőművész az országhatár mindkét oldalán egyformán tevékenykedik, és a két ország művészeti életében való jelenlétével törli el a szóban forgó határt.
– Ágoston Lórántnak a művészeti életben eltöltött harminc éve alatt a témái ciklusonként változnak, de míg a művészeti megközelítése metamorfózisokon megy keresztül, az egész végsőkig felismerhető marad – emelte ki Gubik Korina, és megjegyezte: függetlenül attól, hogy milyen heves gesztussal támadja meg az üres felületet, a további munka a szemlélődésen, a felület réteges felépítésével folytatódik, és végső soron egy biztonságos és bravúros kontúrral zárul, amely egyértelműen behatárolja a sokszor monokromatikusnak tűnő környezetet, és amire számtalan adat felkerül, egy határozottan körvonalazott és konkrét figuráról.
– Bármennyire is univerzális a művészet nyelve, Ágoston Lóránt műveinek művészi értéke megkérdőjelezhetetlen – jegyezte meg a Városi Kisgaléria vezetője, aki egyben rámutatott, hogy műveinek tárgyilagos olvasása nem lehetséges a törökkanizsai származású képzőművész életének és személyiségének legalább részleges ismerete nélkül.
– Tudni kell azt, hogy ki is Klára – mondta Korina, a képzőművész lányára utalva, és megjegyezte, hogy Lórántot az apa szerepében is látni kell ahhoz, hogy értékelni lehessen minden egyes alkotását, amelyen lánya rajzai megjelennek klarigráfia elnevezéssel.
Ágoston Lóránt lapunknak nyilatkozva kiemelte, hogy ahogyan a megnyitón is elhangzott, az országhatár mindkét oldalán próbálja a kapcsolatait kiépíteni, és a határt, amennyire csak lehet, próbálja elmosni.
– Ez is egyik és fontos tematikája a munkáimnak – jegyezte meg, és elmesélte, hogy a zentai kiállítás látogatói 5-6 évvel ezelőtt elkészült alkotásait, egy két képsorozatból összeállított válogatást tekinthetnek meg, amelyben vannak festmények, kollázsok, tusrajzok és egyéb technikával készült képek, meg a galéria padlózatán lévő installációt, amit a lányával közösen készítettek.
– A másik nagyon fontos dolog, ami része a munkásságomnak, hogy van egy autista lányom, akinek a firkáit kiskora óta szisztematikusan beépítem a munkáimba – közölte és elmondta, hogy most már a lánya is felnőtt és 25 éves, de ez a kis kollaborációjuk töretlen és folyamatos.
Ágoston Lóránt kiállítását szeptember 12-éig tekinthetik meg a látogatók.
Nyitókép: A Zentai Művésztelep részvevőinek egy csoportja (Szarka Mándity Krisztina felvétele)
