Az évad negyedik bemutatójához ért a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata. Pénteken a közönség a Mi történt Baby Jane-nel? című előadást tekintheti meg. Henry Farrell regénye alapján a szövegkönyvet Ernyei Bea dramaturg és Galambos Péter rendező írták. Az előadás szereplői Pesitz Mónika, Kalmár Zsuzsa, Fülöp Tímea, Hajdú Tamás és Baráth Attila. A díszlet tervezői Libor Katalin és Galambos Péter, előbbi a jelmeztervező is.
A regény nyomán 1962-ben egy nagy sikerű film készült Robert Aldrich rendezésében, valamint Bette Davis és Joan Crawford főszereplésével, majd pedig 1991-ben egy felújított tévéfilmváltozat, ekkor a két főszerepet Vanessa és Lynn Redgrave játszották. Galambos Péter elmondása szerint az előadás a regény továbbgondolása:
– Belekerültek olyan vallomások is, amelyek nincsenek az eredetiben. Mélyebben foglalkozunk a szereplőkkel, így sokkal világosabbá válnak a motivációik, hogy mit miért tesznek. A történet egy testvérpárról szól, két színésznőről, akik valaha hollywoodi filmcsillagok voltak, de már két évtizede nincsenek a pályán, egyikük egy baleset következtében lebénul, de mindketten lesodródnak a színészi pályáról. Ez elsősorban egy idegfeszítő krimi, amely egy testvérháború szörnyűségeit fedi fel előttünk. A viszály a be nem vallott, elhallgatott dolgok és a hazugságok miatt alakul ki. Ha ezeket elmondanák egymásnak, nem is háborúznának. Ebbe beleszövődik a gyerekkoruk is, mindazok a sérelmek, mulasztások, bűnök, amelyek miatt képtelenek felhagyni a háborúskodással, továbbá az is, hogy mily módon tették tönkre az életüket, a karrierjüket, és ez a testvérháború hogyan fejeződhet be. Igazából arról szól, ami kiterjeszthető a mindennapi életünkre, akár társadalmi szintre is, miszerint, ha az emberek véget vetnének az egymással való háborúskodásnak – márpedig úgy vélem, hogy ez nem lehetetlen –, akkor kiegyensúlyozottabban élnénk. Azt kíséri végig a történet, hogy ez mi módon valósulhat meg. Nemcsak a helyzetet mutatja be, hanem arra is rávilágít, hogy ebből ki lehet lépni. Elsősorban emiatt volt érdekes számomra ez a mű. Gyarmati Kata társulatigazgató ajánlotta, mivel nagyon izgalmas a színészeknek is. Nagy kihívás a két színésznőnek és a többieknek is. Hárman több szerepet is megformálnak, de ezek is egyenértékűek. A szövegen Ernyei Bea dramaturggal dolgoztunk együtt. Azon töprengtünk, hogy mire helyezzük a hangsúlyt, most a jelenünkben mindebből mi érint bennünket, és ez a lélegzetelállító történet hogyan válhat színházi élménnyé. Az előadásban dalok hangoznak el, tehát végigkíséri egyfajta zenei világ, Jane dalokat ír, és ezeket elő is adja, hol egyedül énekelve, hol duettekben. Ehhez a Pegazusok Nem Léteznek nevű, fiatalokból álló budapesti együttes dalait használtuk fel, a dalszövegek pedig szorosan kapcsolódnak az előadás történetéhez. A díszlet is egy világot jelenít meg, vizuálisan is nagyon érdekes lesz ez a produkció – mondta Galambos Péter, aki szólt a próbafolyamatról, a társulattal folytatott munkáról is.
– Nagyon összeszokott csapat, jó velük dolgozni, pozitív energiákat sugároznak, és jól bánnak a nehézségekkel. Magyarországon sokszor azt tapasztalom, hogy több a panasz, mint a derű, itt pedig épp fordítva. Képesek túllépni a problémákon, ez is egyfajta mentális tréning, ami számomra tanulságos. Felüdülés ide jönni. Szeretem ezt a csapatot, és úgy érzem, inspiráljuk egymást. Ez egy termékeny próbafolyamat, és azon túl, hogy létrehozunk egy előadást, mégis a közösségi élmény a legfontosabb. A színházakban elsősorban ezt keresem, hogy maga a próbafolyamat maradandó legyen a számunkra. Sokat tanulunk egymástól, még ha felnőttek is vagyunk. Ez izgalmas, mert minden kihívás egy szellemi kaland – fejtette ki a lapunknak Galambos Péter.
Pesitz Mónika a szenvedélybeteg, alkoholista Jane-t játssza:
– A színész gyakran a tapasztalataira épít, de ezt most nem tehetem, mert ilyen tapasztalataim nincsenek. Ugyanakkor a rendező tanulmányozott szenvedélybetegeket, olvasott vallomásokat anonim alkoholistáktól, és utánajárt ennek a témának. Nem egyszerű ez a szerep, mert figyelni kell a részletekre. Emiatt összetett a feladatom, de úgy érzem, egyre közelebb kerülök ehhez a figurához, és ez nagyon jó tapasztalat – véli Pesitz Mónika.
Kalmár Zsuzsát Blanche szerepében láthatjuk:
– Ez nem egy laza előadás, egyikünknek sincs benne könnyű dolga, a nézőknek sem lesz, de cserébe nagyon sokat ad. Engem sok újdonságra tanított meg. Megnehezíti ugyan a dolgomat, hogy a figurám mozgássérült, és ezt nehéz eljátszani, de ez is újdonság és kihívás a számomra. Szeretem a próbafolyamatot és a készülő előadást, színészileg is remek lehetőségeket ad. Esendő embereket formázunk meg, és mégis nagy reményekkel fordulunk a nézőkhöz. Olyan ez, mint egy megtisztulás, mint amikor egy bűnbeeséstől hirtelen felszabadulunk. A színpadkép újdonság lesz nekünk és a nézőknek is. Szerintem ilyent Szabadkán még nem láttak – tudtuk meg Kalmár Zsuzsától.
