2024. július 18., csütörtök

Csodaszép zene, csodaszép tánc

Marie Duplessis tizenöt évesen került a francia fővárosba. Divatáru-eladóként dolgozott. Szépsége hamar megnyitotta számára az utat a felső társadalmi réteg felé, és egyike lett a francia főváros legfényűzőbben élő kurtizánjainak. Mindig kaméliavirággal jelent meg az úri közönségben. Az ifjú Dumas-val a viszonyuk kevesebb mint egy évig tartott. Az író róla formázta A kaméliás hölgy (La dame aux camélias) c. regényének főhősnőjét, Marguérite Gautier-t. A műben a következő szellemes magyarázatot adja szétválásukra: „Kedves Marguérite, nem vagyok elég gazdag ahhoz, hogy úgy szeressem önt, ahogy szeretném, de elég szegény sem, hogy hagyjam magam úgy szeretni, ahogy ön elképzeli…”

Marie-t egy évvel Dumas regényének megjelenése előtt, alig 23 évesen elvitte a tüdőbaj.

Ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent szentimentális alkotása a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott – bejárta a világot. Népszerűségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operája, a (La) Traviata.

Számos film, tévéfilm, balett és képzőművészeti alkotás készült a varrólányból lett gyönyörű párizsi kurtizánról, aki beleszeretett a vidéki nemes, szerény jövedelmű fiába. E lángoló szerelem hatására felhagyott addigi életmódjával. Anyagi gondjaik ellenére is felhőtlen boldogságukat az apa megjelenése szakította félbe, mivel arra kérte a lányt, hogy a fiú érdekében szakítson szerelmével. Ekkor Marguérite visszatért Párizsba, s folytatta önpusztító életmódját, amely korai halálát okozza.

A Szerb Nemzeti Színház 158. évadjában a balett-műsorát Verdi kétfelvonásos „kaméliás hölgyével” nyitotta meg, azaz annak felújított változatával. A színház közönsége ugyanis 2009-ben láthatta ezt az előadást, szintén Krunislav Simić librettója, koreográfiája alapján, az ő rendezésében. Akkor Verdi zenéjét Irena Popović és Milorad Marinković írta át zenekarra, az idei októberi évadnyitón bemutatott felújítás sikeréhez azonban hozzájárult az orkesztráció új szerzője: Aleksandar Kojić karmester, aki az előadást vezényelte. Toni Aranđelović, a balett-társulat vezetője örült, hogy ez az inspiratív produkció új táncosokkal, új orkesztrációban újra műsorra került. A sikeres bemutató után elégedett volt a közönség is.

– A kiváló, fegyelmezett táncegyüttes és a szólisták felépítették azt, ami az előző felállásban kitűnően működött, talán annál is jobban – mondta Krunislav Simić. – A kaméliás hölgy az én rendezésemben emancipált nő, aki egy lépéssel a kora előtt járt. Ha ma élne, divattervezőként vonná magára a figyelmet. Szeretem az érzelmeket. Úgy érzem, a közönség azonosulni tud az érzelmeiket kifejező táncosokkal. A mozdulat, a játék számomra nagy szenvedély, a színpad és a táncosok, akikkel szeretek dolgozni, különösen inspirálnak a közös munkában. Köszönöm a színháznak, hogy ezt az előadást újra bemutatta.

– Verdi Traviatájának zenéje gyönyörű – mondta. – Sebészeti beavatkozásra volt szükség, hogy az operából balett készüljön. Amit az énekesek elmondanak, azaz elénekelnek egymásnak, az érzelmek, a hangszerelés által, illetve a hangszerek kombinációja által kell, hogy kiegészítse a mozdulatot és az érzelmeket, amelyeket a táncosok bemutatnak a színpadon – fejtette ki Aleksandar Kojić karmester.

A címszerepet alakító Ana Đurićot lelkesítette a csodaszép zene. Ahogy mondta, nem volt nehéz azt tánccal kifejeznie, mert a zene valóban kíséri minden érzelmét, minden mozdulatát.

– Amikor a balett-társulatba jöttem, táncoltam A kaméliás hölgyben, és vágytam Marguérite Gautier szerepére. Most boldog vagyok, hogy erre lehetőséget kaptam. Úgy érzem, jó utat tettem meg a szerepig, s a legjobb időben bízták rám. Drámai szempontból is nagyon igényes eljátszani, megtalálni benne az igazi szerelem formálta új személyiséget, nem pedig a kurtizánt, akinek a közönség látja – mondta Ana Đurić balerina, akiben sokan a „szerb Maja Pliszeckaját” látják.

A csodálatos előadás nemcsak a fentebb már dicsért művészeknek, továbbá Andrei Colceriu, David Gruosso, Olga Avramović, Katarina Kljajić, Milan Ivan, Samuel Bishop és Verica Kozarev Klarić kiváló táncosoknak (egyesek közülük több szerepet is alakítottak) és a balettegyüttesnek, valamint Lana Stojanović, Naojuki Acumi, és Aleksandar Bečvardi színészeknek köszönhetően az, hanem Geroslav Zarić kifinomult érzékű díszleteinek és Bojana Nikitović jelmezeinek köszönhetően nőtt felejthetetlen előadássá.